Az (Eördögh) Ábrányi-családról (1250- )



A Lászlófalvi Eördögh család egy eredetű a Velics családdal. Közös ősük, Pirk Othmar a turóc vármegyei várjobbágyok közé tartozott, 1250-ben kapta IV. Bélától a turóci vár Bobovnik nevü földét, melyről utódai még a XIV. században is a Bobovnoki nevet viselték. Fiai közül Gyuge alapította az Eördögh családot. Először Bobovnoki Lőrinc fiát, Pált (1422) nevezték Eördöghnek.

Eördögh János 1573-től turóci alispán volt. A család később elágazott a szomszédos vármegyékbe is, például Zólyomba.

Eördögh András fia Dániel a XVII. sz. utolsó negyedében Szabolcsba szakadt s ott 1688-tól alispán, fia György 1720-tól ugyanott szolgabiró volt.

György unokája Eördögh Alajos, a XIX. sz. első felében ősi nevét egyik birtokáról Ábrányival cserélte föl s fiai, Aurél szolgabiró, Kornél zeneműirő és Emil, a szabadságharc egyik kiváló hirlapirója, valamint unokái is ezt a nevet használják.

Források: Wertner M. A magy. nemzets. I. k. 69., II. k. 106. - Nagy I. Magyarorsz. Csal. IV. k. 45, 46, 48., X. k. 859. Pótk. 219.


Ábrányi Alajos (?,? – Szentgyörgyábrány (ma: Nyírábrány), 1853. május 30.) magyar politikus, Ábrányi Aurél szolgabíró, Ábrányi Emil politikus és Ábrányi Kornél zeneszerző apja. 

Eredeti családi nevén lászlófalvi és mikeföldi Eördögh, amelyet 1843-ban Ábrányira változtatott Szentgyörgyábrány helység után, ahol egyik birtoka, illetve lakóhelye volt. Sokáig Szabolcs megyének főjegyzője, később alispánja.



Idősebb Ábrányi Emil (Szentgyörgyábrány (ma: Nyírábrány), 1820. november 20. – Buda, 1850. április 7.): földbirtokos, politikus (miniszteri titkár és kormánybiztos) és író (publicista, lapszerkesztő (Jövő c. lap), kritikus). Ábrányi Lajos festő apja,  Ábrányi Kornél zeneszerző bátyja, ifjabb Ábrányi Emil költő, műfordító, újságíró nagybátyja. Az egykorú lapokban (Honderü, Életképek) számos írása jelent meg. Omode Pál és családja c. drámáját 1846-ban mutatta be a Nemzeti Színház. A szabadságharc idején Szemere Bertalan belügyminiszter titkára, majd két ízben kormánybiztos. Ő dolgozta ki az új országgyűlés tervezetét és házszabályait. Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának munkatársa. 1848. decemberében megalapította és szerkesztette a Jövő c. radikális napilapot.

Magyar Életrajzi Lexikon





Ábrányi Lajos (Békéscsaba, 1849. december 7. - Budapest, 1901. május 27.): festőművész, arcképfestő. illusztrátor. Münchenben és Párizsban tanult, főképp Nyíregyházán dolgozott. Ő festette a Tatai Várszínház előfüggönyét,Kossuth Lajos megyeházi arcképét és 1883-ban ő volt az első, aki  mint kiküldött grafikus, helyszíni képriportokban tudósított a tiszaeszlári per eseményeiről a Vasárnapi Újságban.






Ábrányi Kornél (eredetileg Eördögh Kornél) (Szentgyörgyábrány (ma Nyírábrány), 1822. október 15. – Budapest, 1903. december 20.) zenei író, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus, ifjabb Ábrányi Kornél és ifjabb Ábrányi Emil apja, első felesége Medve Jozefin, aki gyermekei édesanyja, második felesége Katona Clementina. 1834-ben Nagyváradon ismerkedett meg Erkel Ferenccel, az ő hatására választotta a zenei pályát. Első szerzeménye 1841-ben jelent meg Magyar Ábránd címmel, s a következő évben zongoristaként is debütált Nagyváradon.

1843-ban külföldre ment, hogy nyugat-európai zenészektől tanuljon. Münchenben ismerkedett meg Liszt Ferenccel, akinek egyik legodaadóbb híve és barátja lett. Párizsban Chopintől és Kalkbrennertől vett zongoraórákat. Rövid londoni, majd magyarországi tartózkodás után Bécsbe került, ahol Joseph Fischhof tanítványa lett. Első pesti koncertjét 1847-ben adta, amikor végleg hazatért tanulmányútjáról.

1848/49-ben állami hivatalnok és kormánybiztosi titkár volt. A szabadságharcban önkéntesként és nemzetőrként vett részt. Az ezt követő önkényuralmi években Pesten élt. 1860-ban megalapította az első magyar zenei szakfolyóiratot, a Zenészeti Lapokat, amelynek 1876-ig főszerkesztője volt. 1863-ban szintén ő volt az egyik alapítója a Zenészsegély Egyletnek, majd 1865-ben az ő indítványára jött létre az Országos Magyar Dalárdaegyesület, amelynek 1888-ig vezértitkára volt. 1875-től jelentős szerepet játszott a Zeneakadémia felállításának előkészületeiben, majd 1883-ig titkárként, nyugdíjazásáig, 1888-ig pedig tanárként dolgozott az intézményben. Erkel Ferenc életrajzából idézve: "A magyarországi zenei élet kiválóságai sokszor határainkon túl képezték magukat. Erre a problémára gyógyírként hatott a Zeneakadémia megnyitása 1875. október 14-én. A színvonalas hazai zeneoktatást célul kitűző intézmény elnöke Liszt Ferenc, első igazgatója Erkel Ferenc lett. Mellettük az első tanárok: Volkmann Róbert, id. Ábrányi Kornél, Nikolits Sándor."

 Zeneszerzést, zeneelméletet, zenetörténetet és zeneesztétikát tanított. Utóbbi témában 1877-ben tankönyve jelent meg, amely első jelentős ilyen témájú zeneirodalmi kiadvány volt Magyarországon.

Magyar Életrajzi Lexikon

Magyar Nemzet Online - 100 éve halt mag Ábrányi Kornél (2003)


Katona Clementina (Apa, 1856. november 29. – Budapest, 1932. július 6.) magyar író, publicista, zenekritikus. Édesanyja Kölcsey Ferenc unokahúga, a naplóíró Kölcsey Antónia volt, akihez - Kölcsey Ferenc keresztlánya és neveltje lévén-, a nagy író és költő kiadott levelei közt az Antoniához címzettek szólnak. Édesapja geleji Katona József, a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt. Kezdetben zenekritikákat írt, majd tárcái, elbeszélései, tudósításai jelentek meg a Fővárosi Lapok, a Magyar Hírlap, a Pesti Napló, a Hazánk, a Nemzeti Újság, Magyar Lányok, az Egyetértés, a Magyar Tengerpart, a Szent Margitsziget, az Ország-Világ, a Magyar Geniusz, a Képes Családi Lapok, a Jókai és Alkotmány, az Otthon, a Zenelap és a Magyar Bazár lapok hasábjain. Számos német, francia s angol regényfordítással gazdagította a magyar irodalmat. Wilkie Collinsnak Vak szerelem című, és Besant Walternek Toweri apátság című három kötetes regényét is ő ültette át a magyar irodalomba. Több cikkben foglalkozott a nők érdekeinek védelmével, egyetemi tanulmányaik engedélyezésével. A Magyarország című lapnál belső munkatársként dolgozott.

Többek között a nők érdekében írt bátor cikkeinek eredményeként nyitották meg az 1895-96. tanévtől a nők előtt az egyetemek gyógyszerészeti, orvosi és bölcsészeti karát. Katona Klementin ezer fővárosi nő köszönő aláírását gyűjtötte össze és nyújtotta át Wlassics Gyula közoktatási miniszternek. A Tanácsköztársaság alatt túszként fogva tartottak között volt.

Magyar Életrajzi Lexikon



Ifjabb Ábrányi Kornél (Pest, 1849. december 31. – Budapest, 1913. március 11.) magyar író, újságíró, idősebb Ábrányi Kornél fia, felesége Dunkel Edit, gyerekei Ábrányi Lilian, Menyhért és Boldizsár. Tanulmányait Győrött és Pesten végezte. 1868–75 között a sajtóiroda főnökeként különböző miniszteri hivatalokat viselt. 1876-ban a Kelet Népe, 1878–81-ben a Magyarország, 1882–83-ban az Ország-Világ, 1887–94 között és 1901–02-ben a Pesti Napló szerkesztője volt. 1884–1901 között országgyűlési képviselő, 1906–1909-ben a miniszterelnöki sajtóosztály főnöke lett. 1878-tól a Kisfaludy Társaság, később a Petőfi Társaság is tagjául fogadta. Számos regénye, több költői, ill. színpadi műve, az egykorú lapokban igen sok politikai cikke és tárcája, valamint „Kákay Aranyos Nr. II.” álnévvel néhány politikai röpirata jelent meg.

Magyar Életrajzi Lexikon


 

Ifjabb Ábrányi Emil (Pest, 1850. december 31. – Szentendre, 1920. május 20.) költő, műfordító, újságíró; idősebb Ábrányi Kornél zeneszerző fia. Felesége Wein Margit operaénekesnő, akitől legifjabb Ábrányi Emil zeneszerző fia született. 1885-ben a Koszorú című hetilap szerkesztője. 1873-tól a Pesti Napló, 1879-től a Magyarország, 1896-tól a Budapesti Napló, 1904-től 1907-ig A Nap belső munkatársa. 1889-ben a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választották függetlenségi programmal. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja, majd 1880–1890 között másodtitkára. 1885-től a Kisfaludy Társaság tagja. Működésének legkiválóbb oldalát műfordításai jelentik. Legnagyobb jelentőségű e téren Byron Don Juan-jának átültetése (Budapest, 1892), akinek Manfrédját is lefordította. Fordított számos színművet, köztük Edmond Rostand Cyrano de Bergeracját (Budapest, 1898) és Sasfiók-ját (Budapest, 1903), Maeterlinck Monna Vanná-ját és Henrik Ibsen Solness építőmester-ét.

Költeményei



Wein Margit
(Lesnyek, 1861. december 15. – Budapest, 1948. november 28.) énekesnő (szoprán). Édesapja, Wein János a Fővárosi vízművek első igazgatója és részben megteremtője. Zeneakadémiát végzett, 1884 és 1899 között a budapesti operaház tagja. Bécsben (1897) és Kolozsvárott is fellépett. 1882-ben feleségül ment ifjabb Ábrányi Emil költőhöz. 1901-1920 között a Zeneakadémia tanára. Több opera címszerepét elsőként énekelte 

Budapesten. Főszerepet énekelt az alábbi operákban:

·         Melinda (Erkel: Bánk bán),

·         Gara Mária (Erkel: Hunyadi László),

·         Papagena (Mozart: Varázsfuvola),

·         Cherubin (Mozart: Figaro házassága),

·         Zerlina (Mozart: Don Juan),

·         Lola (Mascagni: Parasztbecsület),

·         Nedda (Leoncavallo: Bajazzók),

·         Rosina (Rossini: Sevillai borbély),

·         Gilda (Verdi: Rigoletto),

·         Musette (Puccini: Bohémélet).

Magyar Életrajzi Lexikon




Legifjabb Ábrányi Emil (Budapest, 1882. szeptember 22. – Budapest, 1970. február 11.) zeneszerző, karmester. Budapesten született 1882-ben, ifjabb Ábrányi Emil költő és Wein Margit énekesnő fiaként. Zenetanulmányai végeztével, 1904-től a kölni Operaház, majd 1907-től a hannoveri opera karmestere lett. 1906-ban feleségül vette Várnay Róza énekesnőt. Egyes források (a Tolnai nagylexikon) szerint 1909-ben, más források (a Magyar életrajzi lexikon, A Napkelet lexikona) szerint 1911-ben a budapesti Operaházhoz szerződött.



Egyes források (a Tolnai nagylexikon, A Napkelet lexikona) szerint az 1919/20-as évadban a budapesti Opera igazgatója volt, 1920-ban a Városi Színház dirigense lett (három évig). Más források (a Magyar életrajzi lexikon) szerint 1914-től vezette a budapesti Operaházat, és 1921–24 közt a budapesti Városi Színházat.

A Magyar Állami Operaház története I.

A Magyar Állami Operaház története II.

A Magyar életrajzi lexikon szerint 1922–26-ban vezénylést tanított a Zeneakadémián; 1926-tól a fővárosban és Debrecenben, 1942-től a szegedi Városi Színháznál volt karmester.

Írt zenekari műveket, operákat és daljátékokat. Epikus szvit zenekarra c. művével 1933-ban elnyerte a Székesfővárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar pályadíját.

Magyar Életrajzi Lexikon