Mindennapi töprengéseim

Lehet, hogy már vele születtem, de az is lehet, hogy csak kicsi koromban alakult ki a szemtengely-ferdülés, tény, hogy 4-5 éves koromban - hogy stílszerű legyek - már szemmel látható volt a bandzsaságom. Szegény szüleim mindent elkövettek, hogy helyrehozzák a selejtet, ám én makacsul ellenálltam: a szemüvegeket rendre a kanálisba ejtettem, vagy valamelyik karosszék párnázata mögé dugtam. Egy idő után a szülők feladták. 
    A kancsalság - esetemben exotrópia -  megmaradt, a kettős látás azonban, mivel feltehetően az idegrendszert is zavarta, megszűnt, mert egy idő után a jobb szemem látása eltompult. Szellemileg viszont határozottan kettőslátó maradtam. És bizony: a különböző szemszögből megfigyelt események, jelenségek - szemlátomást - nagyon is eltérő képet mutatnak. Melyik az igazi? Irigylem a szellemi tompalátókat. Nekik soha nincsenek kételyeik.