„Hívő keresztyénként évek óta foglalkoztat az a gondolat, hogy mint gyakorló színművész, a színházművészet eszközeivel is bizonyságot szeretnék tenni Istenről. Sok-sok év és imádság után érkezett el ez a lehetőség.”

„Túlzottan nyomasztó lett a korszak, amelyben élünk. Járványok, természeti katasztrófák, háborúk dúlnak, növekszenek az ezekkel járó társadalmi és gazdasági nehézségek; elindult egy modernkori népvándorlás, közben frusztrál bennünket az agresszív politikai, világnézeti kommunikáció, a kultúrharc, a közösségi médiából és az internetről ránk zúduló féktelen, szélsőséges információhalmaz, és megjelent a mesterséges intelligencia, ami beláthatatlan következményekkel riogat. 

Mindezt a gyors és intenzív változást sokan képtelenek egészségesen feldolgozni. A mindent összezavaró, összekeverő korszellem miatt egyre erősödik az emberekben a félelem, a szorongás és az agresszió. Nincs meg az iránytű, elveszett a zsinórmérték, amelyhez igazodva biztonságosan és kiegyensúlyozottan élhetnénk. 

A „nyugati világ” és az európai kultúra zsidó-keresztény gyökerei lassan elszáradnak: a keresztény értékek, Jézus tanításai és a megváltás evangéliuma egyre kevésbé fontos a mindennapokban. Világossá vált számomra, hogy vissza kellene nyúlni az alapokhoz, a fundamentumokhoz.”

„Isten az emberiség történelme egy pontján az élet védelmében adott a választott népének tíz igét, tíz parancsolatot, amelyek leegyszerűsítve: az egész emberiség erkölcsi és kulturális fundamentuma. Vagy, ha úgy tetszik, az alaptörvénye, amely harminc évszázada létezik. És ma is élő és ható, a történelem egyik csodája. Kultúránk, civilizációnk egyik legmeghatározóbb alapja. A kereszténység forrása. A nyugati civilizáció etikai alapvetése. Sőt, azé az erkölcsi alapon álló humanizmusé is, amely sutba akarja dobni a vallást. Hiszen a humanizmus minden jó forrásaként és céljaként is az embert helyezi a középpontba. Isten helyett.”

„Hitem szerint, ebben a gyűlölködő, nyomasztó, felfordult és feszültségekkel teli zavaros korszakban arra van a legnagyobb szükségünk, hogy visszatérjünk Isten törvényéhez, mely eligazít, helyes döntésekre és életútra vezet bennünket. Személyes visszatérésre Istenhez. Számomra hitből és szívből fakadó vállalás az, hogy erre felhívjam a figyelmet. 

Mert azt mondja a Szentírás:  »Az igaz ember pedig hitből él.« (Róm. 1,17)"

Rajkai Zoltán