Dr. habil. Schlett András, egyetemi docens (PPKE): 

Reziliencia és rezonancia – A lokalitás mint gazdasági és kapcsolati tartalék

A 21. század egymást követő válságai új megvilágításba helyezték a lokalitás szerepét. A globális ellátási láncok zavarai, az energiaválság, a geopolitikai konfliktusok és a környezeti kihívások megmutatták, hogy a hatékonyságra, specializációra és hosszú ellátási láncokra épülő rendszerek jelentős sérülékenységeket is hordozhatnak. Ebben a helyzetben a helyi termelés, a rövid ellátási láncok, a helyi tudás és a társadalmi beágyazottság olyan tartalékokként értelmezhetők, amelyek növelhetik a közösségek alkalmazkodóképességét. A lokalitás jelentősége ugyanakkor nem merül ki a gazdasági rezilienciában: társadalmi és kapcsolati dimenzióval is rendelkezik.

Az előadás e kettős jelentést a reziliencia és a rezonancia fogalmain keresztül vizsgálja. Hartmut Rosa modernitásdiagnózisa és Scitovsky Tibor autotelikus tevékenységekről alkotott felfogása arra irányítja a figyelmet, hogy a modern racionalizáció nemcsak a gazdasági rendszerek működését alakította át, hanem az ember világhoz, munkához, természethez és közösséghez fűződő viszonyát is. Miközben életünk egyre több eleme válik hozzáférhetővé, kiszámíthatóvá és menedzselhetővé, meggyengülhetnek azok a kapcsolatok, amelyekben a tevékenység, a hely és a társas viszony önmagában is jelentést hordoz. A lokalitás ebből a perspektívából olyan kapcsolati infrastruktúraként jelenik meg, amely a gazdasági csere mellett a személyes bizalom, a helyi tudás, a kulturális folytonosság és az élő társadalmi kapcsolatok fennmaradásának is teret biztosíthat.

A gondolatmenetet a helyi élelmiszerrendszerekkel kapcsolatos kutatások konkretizálják. A helyileg beágyazott termelő és a tudatos fogyasztó eltérő társadalmi háttérrel és cselekvési logikával kapcsolódik ugyanahhoz a rendszerhez: míg a termelő helyi tudást, autentikusságot, bizalmat és kulturális folytonosságot termel újra, a fogyasztó tudatos kereslettel, reflexióval és gazdasági megerősítéssel járulhat hozzá annak fennmaradásához. E funkcionális komplementaritás egyszerre erősítheti a rendszer rezilienciáját és teremthet olyan kapcsolati helyzeteket, amelyekben a gazdasági tranzakció ismét társadalmi kapcsolattá válhat. Az előadás végkövetkeztetése szerint a lokalitás 21. századi felértékelődése nem a globalizáció tagadásaként vagy egy modernitás előtti világ restaurációjaként értelmezhető, hanem újrabeágyazódásként: olyan helyi gazdasági és társadalmi kapacitások megerősítéseként, amelyek a globális hálózatok mellett is megőrzik a cselekvőképességet és az élő társadalmi kapcsolatokat. A lokalitás ebben az értelemben egyszerre gazdasági és kapcsolati tartalék: rezilienciát biztosíthat arra az esetre, amikor a távoli rendszerek meginognak, és rezonanciát teremthet akkor is, amikor azok zavartalanul működnek.