A 4. és 6. kerület közös Felnőtt felkészítőjének harmadik hétvégéje a Balaton partján zajlott. Péntek este már régi jó barátok találkozásának hangulatával kezdtünk, bár új cserkészvezetőket is mutattunk be jelöltjeinknek: Molnár Nikit, a X. kerület csapatmentorát, Pásztor Orsit, aki a VMCsSz egyik csapatmentora, valamint Molnár Péter „Golyót”, aki a helyszínünkkel szomszédos siófoki cserkészcsapat egykori parancsnoka és a hatker fontos motorja – mindig olyan szerepben, amire épp szükség van.
A „Hogy vagy?” kezdőkör után bevezető témánk volt a fiatalok és felnőttek viszonya a cserkészetben. A „fiatalok vezetnek fiatalokat” fontos alapelvünk, minden alakuló csapatnál az a cél, hogy pár év alatt eljussunk az alapító felnőttektől a kortárs őrsvezetőkig. Bi-Pi azonban az őrsi rendszerrel saját bevallása szerint sem talált fel új dolgot: egyszerűen a természetes gyerekközösségeket másolta le. A témát ezért saját gyerekkori és fiatalkori emlékeink felől közelítettük meg: hogyan emlékszünk a gyerekbandákra? Kikből lettek a természetes gyerek-vezetők, mit tanultunk tőlük? Hogyan viszonyultak a felnőttek ezekhez a csapatokhoz? Így jutottunk el végül odáig, hogy felnőttként hogyan támogathatjuk a fiatal vezetőket.
Szombaton délelőtt Orsi vezetésével a csapatalapítás folyamatával, az önkéntesség jelentőségével, valamit a cserkészcsapat működéséhez szükséges szereplőkkel ismerkedett a társaság. A szünetekben Golyó volt a játékmesterünk, mi pedig ismét igazi gyermeki szívvel játszottunk. Igaz, egy kisebb balesetben találkozott egy orr és egy fog, ezért volt egy gyors út a siófoki sürgősségire, de komolyabb következmények nélkül illusztráltuk az előző esti beszélgetés egyik témáját: a balesetek olykor bárkivel megtörténnek, de ha mindent megteszünk a megelőzésre és megoldásra, ezek nem csökkentik a bizalmat.
Délután a cserkésztörvényt és fogadalmat jártuk körül, elsősorban a saját, felnőtt életünkre vonatkoztatva: a törvény minden egyes pontja egyértelműnek tűnik, de ha jobban alkalmazzuk az élet minden területére, nem csak kihívásokat támaszt, de kérdéseket is tesz föl: hogyan engedelmeskedünk a munkahelyi vezetőinknek, ha rossznak tartunk egy „parancsot”? Hogyan lehetünk a gyerekeink cserkésztestvérei?
Mennyire változott meg a természetszeretethez kapcsolódó felelősség az elmúlt 20-30 évben? A cserkésztörvény olyan eszményt állít elénk, amit el soha nem érünk, de folyamatosan konvergálhatunk felé. Az, hogy ez a maroknyi felnőtt szívből és mélyen gondolkodott együtt, nem kerülve ki saját nehézségeit, igazi reményt csillantott fel, hogy érdemes a cserkésztörvény szerint élni. A cserkészet vallásosságáról, a hitről is egy nagyobb blokkban gondolkodtunk együtt. Bi-Pi idézetek alapján kerestük a cserkészetben megtapasztalható Istenképet, mely a végén igazán kreatív, nagyméretű plakátokon öltött testet.
De hogy ne csak beszéljünk róla, az estét naplementétől a csillagokig a balatonvilágosi löszfal tetején töltöttük egy hosszú és csendes lelki ösvény csodájában. A kilátás és a miliő felejthetetlen élményt adott mindannyiunknak, amit aztán a szoba melegében, éjszakába nyúlóan folytattunk még mindig halk meghittségben beszélgetve mindarról, amit a parton kaptunk Istentől.
Vasárnap reggel korán keltünk, hogy átruccanjunk a frissen épített balatonakarattyai kicsi templomba, misére. A böjti gondolatokkal lelkünk lakott jól még reggeli előtt. Délelőttre már csak egy témát tartogattunk: bevezettük jelöltjeinket a VK- betűkombinációk rejtelmeibe. Áttekintettük a cserkészmozgalom vezetőképzésének rendszerét, külön figyelve arra, hogy rájuk, egyenként milyen képzés vár aszerint, hogy milyen feladatuk lesz csapataikban. A rovancs és a zárókör, majd zászlólevonás után még nem akaródzott hazaindulni. Lassan búcsúztunk egymástól a parkolóban, hogy kibírjuk, míg nyár végén, immár mindenkinek táborélménnyel a háta mögött újra találkozunk majd.