A nézőtérre a férfi lép be elsőként, hogy megkeresse a jegynek megfelelő helyeket. 

Kimenetelnél természetesen fordított a sorrend. Ha középre váltottál jeggyel ne várakozz az előcsarnokban, hanem menj be minél hamarabb, és foglald el a helyedet. 

Illetlen dolog az előadás kezdetén mindenkit felállítva a helyedre jutni. 

Ha mégis később érkezel, kérd meg az ülőket, hogy engedjenek be, és ezt köszönd is meg.

A leülésnél szintén a férfi segítsége jellemző. A szék ülőkéjét le kell hajtania a férfinak és meg kell várni, amíg a hölgy kényelmesen elhelyezkedik, és csak aztán lehet leülnie a társ baloldalán. Természetesen, ha a másik hely jobb kilátást biztosít illő felajánlani a társaság hölgy tagjának. Karodat lehetőleg úgy helyezd el, hogy ne zavard a szomszédokat. A színházi távcső az előadás részleteinek megtekintésére szolgál és nem az esetleges ismerősök felkutatására, vagy mások bámulására.

Az előadás megkezdésekor tedd félre a cukros zacskókat, ne dúdold akármilyen ismerős is a zene. Előadás alatt ne magyarázd partnerednek a darab fejleményeit. Ez zavard a körülötted ülőket. Ha tetszik amit látsz, nyugodtan tapsolhatsz. A taps nem ok a zajongásra, a fütyölésre, a dobogásra.

A színház nézőtere nem a legkényelmesebb pihenőhely. Ezért szünetben mozgasd meg végtagjaidat és menj ki a folyosóra, vagy fogyassz el egy üdítőt a büfében. Nyújtózkodni nem illik sem a teremben, sem a folyosón. Ha az előadás a vége felé közeledik, nem kell rögtön készülődni, zajongani és a ruhatári sorra gondolni. Nyugodtan várd meg a végét és a művészeknek járó tapsot ne halaszd el.

Az est igazán akkor lesz em1ékezetes, ha a ruhatárnál is türelmesen várakozunk és az illemnek megfelelően. A hangverseny hasonlói szabályokkal zajlik, ezért erről külön, nem beszélünk.

Taps:

Általában a tetszésnyilvánítás eszköze. A művészek legfontosabb értékmérője. Fontos kérdés mikor, és hogyan tapsoljunk? Eltérő helyzetek és szabályok vannak a színházi, a koncert és élő előadások esetén.

A taps a színpadi produkció elismerését jelzi, de nem mindig tapsolhatunk az előadás során. 

A színházi darabok felvonásai között lehet tapssal jelezni tetszésedet, a felvonás közben nagyon ritkán. Akkor tehetsz ilyet, ha egy híres monológ, vagy egy komikus helyzet szépen, vagy frappánsan ér véget. Spontán induló tapsról lehet ekkor szó. Az operák nagyáriáinak végén szintén jelezheted a művész elismerését. Ez a taps ne legyen nagyon hosszú, mert esetleg a színészeket kizökkentheti az előadás menetéből. Ne ragadtasd el ilyenkor magad, és semmiképpen se dübögj, vagy fütyölj. Koncerten a részekre tagolt művek tételeinek végén nem illik tapsolni.

Tetszésünket a mű végén szokás jelezni. 

Ekkor nem közvetlenül az utolsó hang elhangzása után kezdünk tapsolni, hanem megvárjuk amíg mindenki számára lezárttá válik a zenemű élvezete. A nagy sikerű színielőadást, vagy koncertet követheti az úgynevezett "zárótaps" amit a magyar nyelv egyszerűen "vastapsnak" nevez. Ilyen taps esetén előfordulhat, hogy a közönség állva jelzi elismerését, ezt csak kivételes alkalmakkor szokás tenni. Tapsolni lehet még a táncparketten, abban az esetben, ha élő zene van, és egy sikeres zeneszám, vagy egy zenei blokk véget ér. Akkor is tapsolnak sokszor, ha nincs élő zene, ez a taps a legügyesebben táncoló párt illeti.

Hol nem illik tapsolni?

Templomi koncerteken sokáig élt ez a szabály. Manapság az egyre szaporodó orgonakoncertek és templomi előadások során felcsattan a taps. Nem illik tapsolni temetői szertartáson, bármilyen színvonalas búcsúztató is, volt. Ne tapsoljunk moziban.

Popkoncerteken a kedvelt dal első taktusaira felzúghat a taps. Ez ott természetes, hiszen kötetlenebb mint a komolyzenei koncert. Megtapsolható még a színész egy sikeres belépő, vagy távozás után, bár ez nem mindig teljesítményt értékeli, azaz sokszor a színész személyének szól. Az egyetemeken is egyre divatosabb a tetszésnyilvánítás, egy magas színvonalú előadás után, a padon dobolva jelzik a hallgatók, hogy az előadó tanár munkája tetszetős volt.