Az ember társas lény, társaságra vágyik. A beszéd, a nyelv segítségével közöljük egymással mondanivalónkat. Hogy hogyan mondjuk el gondolatainkat, az sem mindegy. "Beszélj, hogy lássalak" mondta hajdanán Szókratész, "Szólj s megmondom ki vagy" használjuk a régi mondást. Bizony a beszédünk és annak az előadásmódja sok mindent elárul rólunk, ezért fontos tudnunk mikor, kivel, miről beszélgethetünk. Hogy mégis miről beszélgessünk a társaságban, az függ a társaság érdeklődésétől, összetételétől és természetesen az érdeklődésünktől is. 

Az időjárás eléggé elcsépelt téma. A társalgási szövegeket nem lehet könyvből megtanulni, az élet ad megfelelő helyzeteket a társalgási témákhoz. Beszélni, választékosan, beszélni természetesen, tudni kell, de hallgatás tudományához is érteni kell. Ne kerülj minden áron a társalgás középpontjába, hagyj másokat is szóhoz jutni!

A társalgáshoz sokrétű műveltségre van szükség.

Adandó alkalommal az irodalom egyes kérdésiről, vagy akár a legújabb kutatási eredményekről is tudj értelmesen megszólani. Ha valaki sokáig leköti a hallgatóságot elkerülhetetlen, hogy valaki félbe ne szakítsa. Ez természetesen illetlen, de vannak udvarias formái, pl. "Szabad megjegyeznem, hogy". Nem lehet elítélni a társalgás közben mondott bókokat. A bókokkal vigyázni kell, pontosabban, mértéket kell tartanunk.

Anekdotát, viccet csak az adjon elő társaságban, aki nem lövi le a poént előre. Ne legyenek durvák, trágárak és ne sértsék a jelenlevőket a történetek. Ha a társalgás központi kérdésévé válik a poénkodás az bizony elég szégyen, azokra nézve akik nem tudnak ebből a körből kilépni. Ilyenkor a házigazdának illik valamilyen más témát bedobni. Ha társaságban egy távollevőről érdeklődsz, azt csak nagy tisztelettel tedd. Ezzel nem csak a jelenlevő esteleges barátot, rokont tiszteljük meg, hanem magunkat is jobb fényben tüntethetjük fel. A távol lévő ismerősnek üdvözletet is küldhetsz a társaság valamelyik tagjával. Ezt is természetesen nagyon udvariasan tedd, pl. :"Kérem adja át jókívánságaimat közös barátunknak Lacinak".

Társalgás közben ügyelj az idegen szavak használatára is!

Ha valamire jó magyar szót tudsz, úgy azt használd, hogy a társaság minden tagja megértse mondandódat. Ha az a célod, hogy valakiket zavarba hozz, és azért használsz sok idegen szót, akkor nem a műveltségedről, hanem a neveletlenségedről állítasz ki bizonyítványt.

Saját magáról az ember társaságban ritkán beszél Ha fel is szólítanak erre, igyekezz a beszédet más vágányra terelni. Nem illik a társaság bármely tagjának jövedelméről, anyagi helyzetéről faggatózni, de érdeklődni sem. Ilyen tabu téma még a magánélet.

A társalgás elsősorban felüdülést és a kikapcsolódást jelenti. Otthoni dolgokat, foglakozási problémákat, panaszokat, betegségeket hagyd meg azoknak, akinek nincs miről beszélgetniük. Társaságban a művészembereket ne kérd, hogy produkáljanak valamit. A festő nem rajzolni, a színész nem verset mondani érkezett a társaságba. Gondoljuk csak el, ha egy sebész lenne a vendégseregben őt biztosan nem kérnénk arra, hogy operáljon már egy kicsit.

Ne feszegess olyan dolgokat, amiről a társaság valamelyik tagja nem szívesen beszél, vagy hall.

Összefoglalva a társalgás alapvető szabályai:

1. Nem illik a társaságot kisajátítani sem történeteiddel, sem viccek előadásával.

2. A fiatalabb mindig várja meg, amíg az idősebb befejezi a beszédet.

3. Nem illik belevágni a másik szavába, de illik tudni a társaság tűrőképességét.

4. Nem illik egyfolytában cáfolni, tagadni, kétségbe vonni azt, amit mások mondanak.

5. A társalgásban olyan témát vá1assz, amelyet mindenki ismer.

6. A társalgás lehetőleg könnyed, de mindenekelőtt tanulságos legyen.

7. A jelenlevő gyerekeket nem illik kizavarni, a jó társaság, és társalgás az épülésükre szolgálhat.

8. Kerüld a felesleges idegen szavak.

9. A művelt ember legyen türelmes, megértő, és ha kell elnéző.