Az emberi érintkezés, kapcsolatteremtés alapvető, kezdő formája. A hazai hagyományok a napszaknak megfelelő köszöntést tartják legelfogadottabbnak. A "Jó reggelt", " Jó napot", "Jó estét" kifejezések után a művelt emberek a " kívánok" szót is odateszik.

A köszönésnek elfogadott szabályai vannak az egész világon.

Ezek a következők:

a férfi a nőnek,

a fiatal az idősebbnek,

az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak,

a nőtlen a nősnek,

a hajadon a férjezettnek, köszön előre.

A köszönést illik fogadni és viszonozni is.

Nagyon műveletlen az, aki nem vesz tudomást mások köszönéséről, vagy ha észleli is, de nem köszön vissza. Ha társasággal megyünk az utcán és valaki, a társaságon kívüli személy, a társaság egyik tagjának köszön, illik mindenkinek viszonozni az üdvözlést. Az utca túloldalára és a távol haladó ismerősre nem illik ráköszönni. Ez a távolság kb. 30 lépésnyi lehet.

Akivel egy nap során, vagy egy rendezvényen többször is találkozunk nem szokás többször is köszönni. A köszönés történeti hagyományai:

A magyar nyelv is hordoz egy érdekes köszönési szokást, amely más nyelvekre lefordítva, nem igazán elfogadott fordulat. A "csókolom" köszönésről van szó. Manapság elsősorban a gyerekek szájából hangzik el leginkább. De felnőttek is használják, a valamivel művetebb "Kezeit csókolom", vagy a "Kezét csókolom" formában.

A napszaknak megfelelő köszönés mellett természetesen használható a tegeződéses köszönés. A tegeződés bizonyos nyelvekben alap állapot, de természetesen bizonyos helyzetekben ott is a napszakos köszönés az elfogadott. Kevéssé tudott illemszabály manapság, hogy az azonos korúak körében 25 év fölött nem illik a tegeződés. Ez a köszönésre is vonatkozik. Kivételek természetesen vannak, hiszen az egy szakmában dolgozók, az egy munkahelyen azonos beosztásban dolgozók szinte automatikusan tegezik egymást. Ez azonos neműek esetében el is fogadható, de férfi és nő viszonylatában nem egyértelmű. A nőnek kell felajánlani a lehetőséget a tegeződésre, és ezután köszönthetik egymást a szokásos tegeződő üdvözlésekkel.

A magyar nyelv a latin üdvözlést vette át, mint fent olvasható volt. A szervusz a legelfogadottabb tegeződő köszönés. Érthetően köszönjetek és nézzetek félreérthetetlenül arra, akinek köszöntök, amikor 3-4 lépés távolságra megközelítitek a másikat! A köszönéshez hozzátartozhatnak még kiegészítő tevékenységek: a kézfogás, a kézcsók, a kalapemelés Egymás megérintésének története az ókorba nyúlik vissza: a rómaiak üdvözlés képen egymás vállára tették a kezüket és " Ave" illetve "Salve" szavakkal üdvözölték egymást. Hasonló szokás volt az ókorban egymás alkarjának megfogása. A lovagkorban szokás volt a tenyerek összeütése. A későbbiek során kitüntetéskor járt a kitüntetettnek a kézfogás. Ez a férfias szokás az Észak-amerikai kontinensen nagy divat lett, és hazánkban is elfogadott szokássá vált. 

A kézfogás alapvető szabályai:

- mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak,

- a nő a férfinak,

- a vezető a beosztottnak,

- az oktató a tanulónak,

- a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak.

A másik fél abban az esetben sem tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás. Ha a kézfogás előtt ülsz illik felállnod és úgy fogadnod a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan fognod a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a társ kezét. Télen előfordulhat, hogy a felek kesztyűben vannak a találkozáskor. A férfi minden esetben lehúzza a kesztyűjét a kézfogásnál, a nő azonban nem. Ha mégis megteszi, vegye a férfi különös megbecsülésnek.

A nyújtott kéz el nem fogadása nagy sértés, tehát ha a fent említett szokások ellenére egy nálad fiatalabb kezdeményezi a kézfogást, akkor se utasítsd el, hanem adandó alkalommal világosítsd fel a szokásokról.

A kézcsók alkalmával a férfi a nő nyújtott kezére hajol, és zárt ajakkal érinti a keze fejét, vagy leginkább csak jelzi a mozdulatot. A kézcsók a középkorból maradt ránk, a spanyol etikett vezette be. Visszatetsző és bizalmaskodó jellegű, ha a kézfej helyett a csuklót, vagy a kart csókolod meg. A nő sohase kényszerítse ki a kézcsókot, a férfi joga megítélni, hogy kinek csókol kezet és kinek nem. Ne lendítse tehát a nő kezét a köszönő férfi ajka felé. Fordítva is igaz, tehát a férfi sem kényszerítheti a nőt arra, hogy kézcsókot adjon neki.

A nő a kézfogás kezdetekor a visszahúzott kezével jelzi a köszönni kívánó férfinak, hogy nem kíván lehetőséget adni a kézcsókra.

A kézcsók technikája a következő: a hölgy kb. mellmagasságig emeli a karját, a férfi erős, de nem túlzó meghajlással hajol a kézre és adja a csókot. A nő kezének megemelése a kézcsók kierőszakolását jelentheti. A férfi részéről a túlzott meghajlás megalázkodást jelenthet. Ezek figyelembe vételével, némi gyakorlással, jól lehet kézcsókot adni. Főleg kulturáltabb népeknél előfordul, hogy csak kézcsókra utaló mély meghajlással üdvözlik a megismert, vagy üdvözölt hölgyet. Férfinak nem jár soha kézcsók kivéve, ha magas beosztású egyházi személy. A bíborosi rang Jelenti a kézcsók adásának lehetőségét. Társaságban, ha a férfiak közül valaki kézcsókkal üdvözli a hölgyeket, az nem kötelezi a többi férfit arra, hogy ők is kövessék példáját. A kezet csókoló férfinak azonban minden hölgynek illik ezt az üdvözlést megadni. Nem szabad kezet csókolni a királynőnek és a királyi család hölgytagjainak!

Kalap viselése esetén a felnőttek a köszönéssel együtt meg szokták emelni a kalapjukat. Kérdés lehet, hogy melyik kezünkkel emeljük meg a kalapunkat. Ez mindig attól függ, hogy ismerősünk tőlünk balra, vagy jobbra halad el. Kalapunkat mindig az ellentétes kézzel emeljük meg. Ha egyik kezünk foglalt a szabadon maradt kézzel köszönünk. Ha mindkét kezünk foglalt ne kapkodjuk egy kézbe a csomagokat, nyugodtan elhagyhatjuk a kalapemelést. Ha fejünk fedetlen, vagy sapka van rajta, csupán enyhe meghajlással köszönünk. A nő tennivalója jóval egyszerűbb. Nem kell tekintettel lennie arra, hogy van-e a fején kalap, vagy nincs. A köszönésnél csak fejükkel bólintanak, esetleg mosolyognak a köszönéshez.

Meghajlás:

Sokszor a köszönés kiegészítője, de a művelt megjelenés és viselkedés alapvető kísérője. Hazánkban az úgynevezett könnyű meghajlás a szokásos. Ezt alkalmazzák a férfiak a köszönés kíséreteként a hölgyekkel szemben. Gyakran a kézfogás, és a bemutatás, vagy az elköszönés alkalmával is alkalmazzák. A történelmi időkben komoly koreográfiája volt, és különböző formáit is alkalmazták, így volt udvari fogadáskor, külön formája volt a bocsánatkérő, a búcsúzó és sok más helyzethez kapcsolt meghajlásnak. Ebből a mozdulatból származik a ma egyre elfogadottabb fejbólintás. Bizonyos helyzetekben alkalmazható, de nem kiváltható vele a meghajlás. A köszönéshez használható elsősorban közeli ismerőseink köszöntésekor. Illik meghajolnod a hölgy táncra kérésekor. Társaságban is használható a meghajlás tiszteletadás kifejezésére. Idősebbekkel szemben hölgyek, vagy magasabb beosztásúak megtisztelésekor a felsőtest enyhén előre mozdul. Ne játszd túl a mozgást, mert túlzott megalázkodásnak tűnhet.