Afrika döntő része a forró, vagy trópusi övezetben található. A trópusi öv minden jellemző éghajlati változata jelen van.
Az Egyenlítő közelében természetesen egyenlítői az éghajlat. Ez a Guineai-öböl-partvidéke és a Kongó-medence.
Távolodva az Egyenlítőtől a szavanna éghajlat jelenik meg a két évszakával. A jellemző tájak, ahol ez fellelhető: Szudán, és a magasföldek jó része.
A térítők közelében a leszálló légáramlat miatt sivatagok alakulnak ki. A Föld legnagyobb sivataga a Szahara, a déli félgömb csak egy keskeny nyugati partmenti sávban találjuk a Namíb-sivatagot. Tovább távolodva az Egyenlítőtől, az északi és a déli félgömbön is áttérünk a mérsékelt övbe. Az átmeneti területekre érkezünk amit mediterránnak nevezünk. Az északi és déli partvidék ilyen éghajlattal bír.
Az éghajlatok sajátos növény és állatvilággal rendelkeznek ezekről biológia órán tanultatok.
Afrika trópusi területei gazdagok vizekben. Hosszú és bővizű folyók találhatók itt. Az egyenlítői éghajlaton sok vizet szállítanak és egyenletes a vízjárásuk. A szavanna éghajlaton ingadozó vízjárásúak, a két évszak következtében. A térítők mentén kialakuló sivatagokban pedig nincsenek állandó vízfolyások. Az északi és a déli partvidék mediterrán területein szintén ingadozó a vízjárás az évszakok váltakozása miatt.
Nagyobb folyók:
Kongó,
Nílus,
Niger,
Zambézi,
Oranje (Orange)
A kontinens kelet oldalán egy vetődéses árokrendszer alakult ki. Ezekben az árkokban tavak keletkeztek. A törésvonalak mentén pedig aktív vulkánok sorakoznak.
Nagyobb tavak:
Viktória-tó,
Tanganyika-tó,
Malawi-tó (Nyasza-tó)