Zongora alapvizsga
7. tétel

7. tétel: Sorold fel a legjelentősebb magyar zongoraművészeket!

Bogányi Gergely (Vác, 1974. január 4. –) 

Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész.

Boros Misi (Pécs, 2003. április 11. –) 

Junior Prima díjas, a Magyar Klasszikus Zene Ifjú Nagykövete díjas zongoraművész.

Cziffra György (Budapest, 1921. november 5. – Longpont-sur- Orge, Franciaország, 1994. január 15.), 

Magyar Örökség díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész, az egyik legjelentősebb és világszerte ismert magyar zenei előadóművész.

Dohnányi Ernő Jenő Frigyes (Pozsony, 1877. július 27. – New York, 1960. február) 

Zeneszerző, karmester, zongoraművész, zenepedagógus. Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium tanára, tehetséges csellista volt, rendszeresen és elismerten szerepelt, még Liszt Ferenccel is játszott együtt egy pozsonyi koncert alkalmával. A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika szólt. Kilencévesen szerepelt először nyilvánosan és ekkor íratták be a pozsonyi gimnáziumba. Itt ismerte meg a nála négy évvel fiatalabb Bartók Bélát. Korai szerzeményei zongoradarabok, zongorakíséretes hegedű- és cselló-darabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korában már vokális műveket is írt, kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozott, 1891-ben. A következő tíz év alatt rengeteg zongoraművet írt. Zongora-ötöséről Brahms, amikor Pesten meghallgatta, azt nyilatkozta, hogy „én sem tudtam volna jobban megírni”. 

Erkel Ferenc (Németgyula,1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.) 

Magyar zeneszerző, karmester, zongoraművész és sakkmester, a Pesti Sakk-kör első elnöke. Az ifjú Erkel kiváló zenei nevelőhöz jutott a morvaországi híres komponista, Henrik Klein személyében. Erkel nála lakott pozsonyi tartózkodása idején, neki köszönhetően ismerte meg a nagy bécsi klasszikusok és a kor mestereinek muzsikáját. A pozsonyi opera rendszeres látogatója volt, itt ismerkedett meg az operairodalom nagy klasszikusaival, itt hallotta először a magyar verbunkos ünnepelt virtuóza, Bihari János hegedűjátékát, valamint Liszt Ferenc koncertjét. Pozsonyi diákévei alatt gyakran orgonált a Notre Dame zárda miséin. Tizenhét évesen fejezte be tanulmányait. Tanárától elsajátította a zeneszerzés alapvető ismereteit, közben zongoravirtuózzá fejlődött. A korabeli beszámolók szerint hangversenyei nagy sikernek örvendtek, de a Magyar ábrándon kívül egyetlen műve sem maradt fenn ebből a korai alkotói korszakából. Szemerédre tartva rövid megállót tartott Pesten, ahol a Nemzeti Kaszinóban adott hangversenyt. Erkel szemerédi udvari zenetanítói munkásságáról nem maradtak fenn adatok, tény azonban, hogy 1835-ben felköltözött a fővárosba, ahol a Budai Magyar Színjátszó Kör karmestere lett. Igen rövid idő alatt a pest-budai zenei élet legfoglalkoztatottabb vezető zenei egyénisége lett. A Honművész és a Honderű szinte mindegyik száma említést tett valamely zongorakoncertjéről. Ő maga kolozsvári éveiről így nyilatkozott: „Ami vagyok, azt mind Kolozsváron töltött éveimnek köszönhetem. Ott műveltem ki magam zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek, ott kötötték lelkemre a magyar zene felvirágoztatásának ügyét, és ott telt meg szívem a szebbnél szebb magyar-székely népdalok árjával, melyektől nem tudtam többé szabadulni, s nem is nyugodtam meg addig, míg ki nem öntöttem lelkemből, amit már akkor éreztem, hogy ki kell öntenem.”

Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) 

Háromszoros Kossuth-díjas magyar zongoraművész, a XX. század egyik legnagyobb zongoraművésze.

Kocsis Zoltán (Budapest, 1952. május 30. – Budapest, 2016. november 6.),

Kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója (1997–2016), érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja.

Liszt Ferenc (németül Franz Liszt; Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július31.)

Magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár. Minden idők egyik legkiválóbb zongoraművésze, aki egyben a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője. (lásd. bővebben az 5. tételben)

Ránki Dezső (Budapest, 1951. szeptember 8. –) 

Kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész.

Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.)

Magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára, és a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. 

Gyűjtése és népzenei elemző tanulmányai révén egyike volt az összehasonlító zenetudomány megalapítójának, amelyből később etnomuzikológia lett. Zenei tehetsége már nagyon korán megmutatkozott, mielőtt megtanult volna teljes mondatokban beszélni már különböző táncritmusokat játszott zongorán. Négy éves korára 40 darabot tudott játszani. A budapesti Királyi Zeneakadémián Thomán István-nál, Liszt Ferenc egykori tanítványánál, tanult zongorázni. Itt ismerkedett meg Kodály Zoltánnal, aki nagy benyomást tett rá, életre szóló barátja és munkatársa lett. Bartók zenéjének jellegzetes stílusa az Éjszakai zene, amelyet érett korában leginkább többtételes együttes vagy zenekari kompozíciók lassú tételeiben használt. Bartók fiatalkori művei klasszikus és kora romantikus stílusban születtek, megérintve a populáris és roma-zene hatását. Bartók magyar paraszti dallamokat kezdett gyűjteni, később más Kárpát-medencei népek, szlovákok, románok, ruszinok, szerbek és horvátok népzenéjére is kiterjedt. Kompozíciós teljesítménye fokozatosan lefaragta a romantikus elemeket egy olyan idióma javára, amely a népzenét testesíti meg, mint stílusának lényegét.