Zongora alapvizsga
6. tétel

6. tétel: Sorold fel a 20. század legjelentősebb zongoraművészeit!

A 20. század elején sok ismert zongorista volt hangverseny úton, többek között a lengyel Ignacy Paderewski és a lengyel-amerikai Josef Hofmann és Arthur Rubinstein.

A két világháború között Sergej Rachmaninow, az osztrák Artur Schnabel, és a német Walter Gieseking valamint a braziliai Guiomar Novaes gazdagították a koncert termeket.

Ausztrália vezető zenei magazinja, a Limelight összeállította a valaha élt legjelentősebb zongoristák top 10-es listáját. A cím megtévesztő, természetesen nem „minden idők” pianistáiból válogattak, hanem azokból, akik a hangrögzítés feltalálása után halhatatlanná zongorázták magukat.

10. Arthur Schnabel (1882-1951) 9. Wilhelm Kempff (1895-1991) 8. Alfred Brendel (1931- ) 7. Glenn Gould (1932-1982) 6. Alfred Cortot (1877-1962) 5. Emil Gilels (1916- 1985) 4. Arthur Rubinstein (1887-1982) 3.  Szvjatoszlav Richter  (1915-1997) 2. Vladimir Horowitz (1903-1989) 1. Szergej Rahmanyinov (1873–1943) 

10. Arthur Schnabel

Beethoven, Schubert, Mozart és Brahms interpretációival írta be magát a zenetörténetbe. Beethoven teljes zongoraszonáta-ciklusát vele rögzítették először hanglemezre 1935-ben, ez az értelmezés a mai napig etalonnak számít.

9. Wilhelm Kempff

Német zongorista szintén Beethoven zongoraszonátáival, valamint  Schubert-, Schumann- és Brahms-interpretációival vált legendássá. A japánok annyira rajongtak a játékáért, hogy szigetet neveztek el róla. Meg tudom érteni. Schubert-előadásai számomra egy egész szigetvilágot jelentenek.

8. Alfred Brendel

osztrák zongorista, 1971-től Londonban él. 2008 óta nem lép színpadra, akkori búcsúturnéja során Magyarországon is koncertezett a Fesztiválzenekarral. „A zeneszerzőnek, és különösen a darabnak tartozom felelősséggel” - nyilatkozta valahol. Játékát analitikusnak is nevezik: miközben szigorúan ragaszkodik a kottában leírtakhoz, stílusa mégsem száraz, fantáziátlan, hanem felmutatja a részletekben rejlő szépséget, játékosságot, humort.

7.  Glenn Gould

Fenegyerek a pianisták között, neurotikus megszállott, aki irtózott a szenzációhajhász publikumtól, ezért 31 éves korában lemondott a koncertezésről, visszavonult barlangjába, és kizárólag stúdiófelvételeket készített.  Senki sem kezelte olyan szabadon a hangjegyeket, a tempót és a hangzást, mint ő. Neve összefort Bach zenéjével, én most mégis Mozartot idézek tőle.

6. Alfred Cortot

A „zongora poétája”, akit az utókor leginkább szenvedélyes Chopin-játékáért tisztel. Ma talán fel se vennék a zeneakadémiára, annyiszor ütött mellé, és annyiszor vétett a tempóelőírások ellen. Mindez azonban eltörpül billentéskultúrája és varázslatos pianissimói mellett. Íme egy ritka videó a mesterről.

5. Emil Gilels

Ukrán zongorista, akinek a Szovjetunió művészei közül elsőként adatott meg, hogy rendszeresen koncertezzen Nyugat-Európában, sőt Amerikában.  Legemlékezetesebb felvételei talán Schumann fisz-moll szonátája, Saint-Saëns g-moll Zongoraversenye és jó néhány Scarlatti szonáta. 

4. Arthur Rubinstein

A halála előtt ezt mondta magáról: „Nem vagyok valami kedves ember. Elég rossz a természetem, kérdezzék csak meg a családomat.  De ha zenéről van szó, tiszta vagyok, mint a patyolat. Hipervirtuozitás, összetéveszthetetlen Rubinstein-hangzás, spontaneitás és érzelmi intenzitás jellemezte játékát. A hangjegyeket időnként épp olyan nagyvonalúan kezelte.

3. Szvjatoszlav Richter

Gouldhoz hasonlóan nem kedvelte a publicitást. Ritkán adott interjút, nem engedte, hogy koncert közben fényképezzék, sőt azt sem szerette, hogy a közönség nézi őt, ezért olykor gyertyafénynél játszott, lehetőleg nem túl nagy hangversenytermekben.

2. Vladimir Horowitz

Vladimir Horowitzról Rahmanyinov így nyilatkozott: „Amíg nem hallottam őt játszani, nem tudtam, mire képes a zongora.” A közismerten szigorú Toscanini, aki később Horowitz apósa lett, Liszt Ferenchez hasonlította a fiatal zongoraművészt, és emberfelettinek nevezte játékát. „Semmit nem játszom kétszer ugyanúgy”, mondta maga Horowitz, aki számára a zenei spontaneitás azt jelentette, hogy minden mű a pillanat szülötte: az interpretáció segíti világra újra meg újra.

1. Szergej Rahmanyinov 

Ma inkább zeneszerzőként ismerjük, életébeazonban főként zongoristaként szerzett világhírnevet, részben saját műveinek interpretálásával, részben Chopin-, Liszt-, Szkrjabin-darabok előadásával. Legendásan hosszú ujjai voltak, virtuóz technikája és ritmusérzéke.