A korábbi időkkel szemben a 20. századnak nem volt egységes komolyzenei stílusa, hanem újabb és újabb zenei irányzatok jelentek meg, amelyek mellett tovább éltek a korábbi stílusok is.
A karakterdarab különösen a 19.-20. században, de később is, önálló darabként vagy ciklus alkotórészeként, főképp a zongorazenében kedvelt hangszeres lírai zsánerdarabok gyűjtőneve. A karakterizáló feliratok kötetlen jelentésű címektől egészen a költői utalásokig terjednek.
1.Debussy: francia impresszionista zeneszerző. Művészetének lényege a pillanatnyi hangulat ,érzelem zenében való ábrázolása.
A Gyermekkuckó (Children’s Corner) Claude Debussy hat tételből álló szvitje zongorára.1908-ban keletkezett, ajánlása a szerző rajongva szeretett gyermekének, Chouchounak szólt. Az egész darab hangulatát és a tételek angol címét a keletkezésekor Európában újdonságnak számító dzsessz-zene ihlette. Egyik leghíresebb darabja „A néger baba tánca”.
2.Ravel: francia impresszionista zongorista és zeneszerző. Beszámolók szerint nem különösebben szorgalmasan tanult zongorázni, anyja még jutalmakkal sem mindig tudta elérni, hogy az ifjú Maurice megtanulja a zeneleckét. Később sem vált különösebben jó előadóvá, még zongoradarabjait sem maga adta elő, hanem egy-egy hivatásos virtuóz. Lúdanyó meséi címmel írta híres zongora szvitjét, amelyben egy-egy meseszereplőt elevenít meg (Hüvelyk Matyi, Csipkerózsika)
3.Muszorgszkíj: Fiatalon már kiváló zongorista volt, de apja katonai pályát szánt neki. Szolgálatának első éveiben találkozott későbbi barátaival és zeneszerzőtársaival, akikkel később megalakította az „orosz ötök” zeneszerzői kört, amelynek célja az orosz nemzeti zene megerősítése volt.
Az Egy kiállítás képei az orosz zeneszerző legismertebb zongoraciklusa. A darabot az előző évben elhunyt építész-festő barátja, Viktor Hartmann posztumusz kiállításának hatása alatt írta 1874-ben. Leghíresebb darabjai: Csibék tánca, Kijevi nagykapú, Katakombák…
4. George Gershwin oroszországi zsidó származású amerikai zeneszerző. A kék rabszódia című műve a legnépszerűbb szerzeménye, a dzsessz és a klasszikus zene egyesítésének egyik leghatásosabb darabja. A mű eredetileg zongorára és dzsesszegyüttesre íródott. 1924-ben New Yorkban játszották először hatalmas sikerrel.