A romantikus zene szinte az egész 19. századon végigvonuló irányzat, a zenetörténet egyik leggazdagabb korszaka.
A korai romantikának (kb. 1810-1840), amelyben még klasszikus formájú művek születtek, Weber, Schubert, Mendelssohn stb. voltak a fő képviselői. Ekkor született meg a romantikus dal, amely a romantika virágzó korszakának (kb. 1840-1880) is jellemző műfaja. E második korszak létrehozta a programzenét és a szimfonikus költeményt. Kiemelkedő alkotói: Schumann, Chopin, Brahms, Wagner, Liszt, Csajkovszkij .
Zongoraszonáta: a klasszicizmusból átvett műfaj, amely a romantika korában is virágzott
Zongoraverseny
Keringő: ¾-es lüktetésű német tánc, amelyet hangszeres műfajjá Chopin fejlesztett.
Mazurka: lassú ¾-es ütemű lengyel eredetű tánc
Zenei szempontból különösen említésre méltó egyrészt az első ütemben szereplő pontozott nyolcad, másrészről pedig, hogy ebből adódóan a hangsúly a második ütemre tolódik.
További jellemzője a tipikus keringő-hangzás, amelyben egy mély negyedhangot (basszust), efölött pedig két magasabb negyedhangot (akkord) hallunk. Tipikusan ismétlődnek az egyes zenei motívumok és témák, sőt, akár egész zenei részek is, melyeket egy kontrasztos középrész választ el egymástól. Ennek a középrésznek mások az akkordjai, eltérő a dinamikája (általában piano), és a hangszíne (mivel itt feloldják az előjeleket). A mazurka általában ¾-es lüktetésű.
Ez a tánc Frédéric Chopin által lett nemzetközileg ismert, aki mintegy 60 mazurkát írt zongorára, így ezt a zenét a népi kultúrából a zeneművészetbe vezette.
Noktürn: A noktürn (franciául nocturne, olaszul notturno)[1] egy komolyzenei műfaj, a latin nocturnus szóból származó zenei kifejezés, jelentése "éjszakai zene". A noktürnök zongorára vagy zenekarra írt, melankólikus hangulatú, kisebb lírai művek.
A 19. század romantikus zongoraműveinél ( Frédéric Chopin, Robert Schumann) a szabad formátumú lírikus darabok elnevezése.
A polonéz lengyel eredetű tánc, a táncospárok körbe táncolják a termet a háromnegyedes ütemű, mérsékelt tempójú zenére. . A polonéz legnagyobb klasszikus szerzője természetesen Frédéric Chopin, hiszen az ő zongorára írt műveinek köszönhetően vált ez a tánc Lengyelország jelképévé.
Ballada
A romantika stílusjegyét viselő műfaj, a ballada több jelentésben használatos: egyrészt a dal egy sajátos formája, illetve az ebből kialakult zenei műfaj, másrészt a népköltészetben és a szépirodalomban az epikának egy lírai jegyeket is mutató költői műfaja. Maga a „ballada” szó nemzetközi, végső eredete a provanszál balada „tánc”, a balar „táncolni” főnévi igeneve.
A 19. században Frédéric Chopin írt először zongoraművet balladára, innen származnak a modern klasszikus zene balladai művei is.
Mély érzelmekkel teli, lírai témákat dolgoz fel. Általában lassú vagy mérsékelt (közepesen gyors) ütemű zene.