A felhangsorban megjelenő következő diatonikus fok, amely megszólal, a kis szeptim, így születik az első teljes négyeshangzat, a domináns szeptimakkord. A négyeshangzatok a diatonikus skála 1., 3., 5. és 7. fokát szólaltatják meg, amelyek közül az 5. fok hiányozhat, ettől azonban a hangzatot továbbra is négyeshangzatnak, ún. hiányos szeptimakkordnak tekintjük.
A hármashangzatok mindegyike kiegészíthető az alaphang 7. fokával, aminek révén a domináns szeptimakkor mellett további négyeshangzatok, ún. mellék-szeptimakkordok nyerhetők:
domináns szeptimakkord : nagy hármas, kisszeptim;
nagy szeptimakkord : nagy hármas, nagy szeptim;
kis szeptimakkord : kis hármas, kisszeptim;
moll major szeptimakkord : kis hármas, nagyszeptim;
bővített kvintű nagy szeptimakkord : bővített hármas, nagyszeptim;
bővített kvintű domináns szeptimakkord : bővített hármas, kisszeptim;
szűkített kvintű nagy szeptimakkord : szűkített hármas, nagy szeptim;
félszűkített szeptimakkord : szűkített hármas, kis szeptim;
szűkített szeptimakkord : szűkített hármas, szűkített szeptim;
A négyeshangzatok megfordításainak elnevezése ugyancsak a mindenkori legalsó hangtól számított hangközök szerint történik:
Egy négyeshangzat első megfordítása, ha az akkord terce van a basszusban, ekkor kvintszextakkordról beszélünk.
Egy négyeshangzat második megfordítása, ha az akkord kvintje van a basszusban, ekkor terckvartakkordról beszélünk.
Egy négyeshangzat harmadik megfordítása, ha az akkord szeptimje van a basszusban, ekkor szekundakkordról beszélünk.
Fontos zenei szabály, hogy a négyeshangzatok megfordításai nem lehetnek hiányosak, vagyis a szeptimakkordok megfordításai mindig teljesek!
A négyeshangzatokra épülő összetettebb akkordok közül a leginkább használatos a szeptimakkordot a 9. fokkal bővítő nónakkord, ami még tovább bővíthető a 11. vagy 13. fokkal. Ezek a hangzatok a zenei gyakorlatban is sűrűn előfordulnak, de gyakran hiányos formában úgy, hogy a legmagasabb fok alatti fokok egyike-másika kimarad a hangzatból.
Az akkordok megnevezése és jelölései
. Ha a hangjegyes ábrázolástól eltekintünk, akkor két fő jelölésrendszerrel találkozhatunk: a barokk korszaktól kezdve széleskörűen alkalmazott számozott basszus jelöléssel, és a hangszeres gyakorlat során elterjedten használt betűs akkordjelzéssel.
Számozott basszus
A számozott basszus jelölés eredetileg a lekottázott basszus szólam hangjegyei fölé írt számokkal azonosítja az akkordokat, a hangnem ismeretében azonban a szólamkotta is elhagyható, és a számozott jelölést elegendő a basszus (római számmal jelzett) foka mellé írni. Az aktuális hangnemtől való eltérésekre a felsőindexbe kiírt módosítójelekkel lehet utalni. Az egyes akkordtípusokhoz tartozó számjelölések a következőképpen alakulnak:
∙ alaphelyzetű hármashangzat: /semmi/
∙ hármashangzat első fordítása (szextakkord): 6
∙ hármashangzat második fordítása (kvartszextakkord):
∙ alaphelyzetű négyeshangzat (szeptimakkord): 7
∙ négyeshangzat első fordítása (kvintszextakkord):
∙ négyeshangzat második fordítása (terckvartakkord):
∙ négyeshangzat hármas fordítása (szekundakkord): 2
Így például az ötödik fokra épülő kvintszextakkordot a következőképpen jelöljük számozott basszussal:
Betűs akkordjelölés
az alaphang nagybetűs jelölése modalitás nélkül is dúr hangnemre utal.
. Az egyes számjelölések a következő fokok megszólalását jelzik:
∙ /semmi/ : 1-3-5 (hármashangzat)
∙ 2 : 1-2-3-5
∙ 4 : 1-3-4-5
∙ 5 : 1-5 (üres akkord)
∙ 6 : 1-3-5-6
∙ 7 : 1-3-5-7 (szeptimakkord)
∙ 9 : 1-3-5-7-9 (nónakkord)
∙ 11 : 1-3-5-7-11
∙ 13 : 1-3-5-7-13
A számjelölések előtt alkalmazott rövidítések a következők lehetnek:
dom : a domináns (dominant) akkord jele, a dom7 akkordjelzés helyett azonban a legtöbbször csupán a 7 szám jelöli a domináns szeptimakkordot, vagyis a rövidítés elhagyható; ∙
aug : a bővített (augmented) akkord jele, a bővítés jelzésére néha a + jelet is használják;
dim : a szűkített (diminished) akkord jele, a szűkítés jelzésére néha a 0 számjegyet is használják;
sus : a késleltetett (suspended) akkord jele, sus2 esetén a terc helyett szekundot, sus4 esetén a terc helyett kvartot játszunk, majd a hangzat rögtön oldódik a megfelelő dúrra vagy mollra;
add : az akkordhoz adott további (added) vagy módosított fokok jelzésére szolgál.
Példák: