Szolfézs-kötelező alapvizsga
6. tétel

6. tétel: Módosító jelek

A kották elején, rögtön a kulcs után találhatunk egy ún. módosító jelet, mely lehet a kereszt (♯) vagy  a „b” (♭). 

A kettő együtt sosem szerepelhet, tehát vagy egyikkel vagy másikkal találkozhatunk. Ha a  kotta elején szerepel a módosító jel, akkor hatásuk a teljes dallamra érvényes, ha csak közbevetve – bizonyos hangok előtt – találkozunk velük, akkor hatásuk csak az aktuális ütemvonalig terjed.

A kereszt a mögötte álló hangot fél hanggal emeli meg, tehát egy C hangból Cisz (C♯) lesz. 

A „b” az  ellenkezője a keresztnek, ez fél hanggal lejjebb viszi a jelzett hangot. Így mondjuk egy D hangból  Desz (D♭) lesz. 

Keresztnél tehát "-isz", „b”-nél "-esz" végződésű a módosított hang neve. 

Erre azért  van szükség, hogy mindenkor tudjuk, mi volt az eredeti hang, melyiket módosította az előjel. A fenti  példát figyelembe véve a Cisz és a Desz gyakorlatilag ugyanazt a hangot jelöli, ám kottaíráskor  másképp jelöljük őket. 

Van egy harmadik jel (♮), melyet feloldó jelnek hívunk. Ez érvényteleníti a keresztet vagy „b”-t.  Hatása csak ütemvonalig terjed.