Szolfézs-kötelező alapvizsga
15. tétel

15. tétel: Zenei korok

Őskor

hangzó jelrendszer, barlang rajzok jellemzik.

4 filozófus elmélete szerint a beszéd a zene kialakulását illetően: 

• Daewin: állathangok, 

• Rousseau: emelt hangú  beszéd, 

• Büchner mindennek alapja a ritmus, 

• Spencer : a beszéd.

Hangszerek: sípok, csontsípok

Ókor (476-ig)

Görög, római, egyiptomi. 

A zene az általános műveltség része

Főbb hangszerek: lyra, kithara, aulos, hydraulis.

Középkor (476-1450 között)

Eleinte egyszólamú zene, majd kánon.

Kétféle stílus:

• Egyházi: - gregorián - egyházi, egyszólamú, hangszerkíséret nélküli liturgikus kórus  vagy szóló ének latinul, templomban.

• Világi: hangszerkíséretes, francia trubadúr, vándorénekesek , egyszerű dalok Vitry, Machaut, Landini

Reneszánsz (1450-1600 között)

Újjászületés, humaniznus: emberközpontúság, racionalizmus. Itália. - Egyházi: motetta: egyházi témára épülő, többszólamú mű.

- Világi: madrigál: reneszánsz kórus műfaja, világi témára épülő többszólamú mű,  hangszerkíséret nélkül (acapella), polifónia, homofónia egyszerre.

Polifónia: többszólamúság, a zenei szerkesztés egyik módja, melyben 2 vagy több egyenrangú  szólam vesz részt. Ellentéte a homofónia. Legfejlettebb formái a kánon és a fúga. A polifónia lehet metrikus ( a szólamok egyidejű ütembeosztása eltérő) vagy ritmikus (a metrikus  beosztás azonos, de a ritmikus különböző).

Legfőbb hangszer: a lant.

Palestrina, Lassus, Wilbye, Gesualdo, Tinódi Lantos Sebestyén.

Barokk (1600-1750 között)

Itáliából indul. XIV. Lajos fő támogatója. Hangszerek: orgona, csemballó,spinet.

Jellemzői: túldíszítettség, drámaiság, pompa kedvelése. Stílusok: énekes (opera), hangszeres  (versenymű). 

Zeneszerzők: Vivaldi, J. S.Bach, Monteverdi

Kantáta: hangszerkíséretes vokális mű, amely lehet lírai, drámai vagy epikus. 

A fúga: pontos szabályok szerint felépülő, többszólamú, zárt zenei forma, amelyben a téma  végigvonul az egymás után belépő 3-4 szólamon. A fúga 2 jellemzője: az ellenpont és az  imitáció.

Versenymű: (concerto) : egy olyan műfaj, amely esetében egy vagy több szólóhangszer áll  szemben „felelget” a tuttival, azaz a teljes zenekarral. Mai napig létező műforma. Oratórium: szólóéneket és zenekart foglalkoztató drámai hatású kompozíció, kórust is  foglalkoztat, és általában szinpadon játszódik, jelmez nélkül. A cselekmény összefüggő részét  a tenor mondja el recitativo secco formájában. Tárgya többnyire bibliai tárgyú, bár a  18.századtól már világi oratóriumokat is szereztek. Híres oratóriumok: Bach: Karácsonyi  oratórium, Handel: Messiás, Haydn: A teremtés, Liszt: Krisztus.

Vonósnégyes: a barokk végén alakul ki. egy komolyzenei együttes , amely 4 vonós  hangszerből áll. 2 hegedű, egy brácsa, egy cselló.

Híresek: Székely vonósnégyes, Kodály vonósnégyes a XX.században, és Bartók vonósnégyes Monteverdi, Schütz, Lully, Purcell, Vivaldi, Telemann, Rameau, Bach, Händel

Bécsi klasszika (1750-1827 között)

Központja: Bécs. 

Fejlődés, forradalmak, felvilágosodás. Zeneszerzők: Mozart, Haydn, Beethoven. Műfajok:opera, szonáta, szimfónia

Opera: vokális – hangszeres drámai szinpadi műfaj, melyben a szerepeket éneklik. Az opera  három-négy, ritkábban egy-kettő vagy ötfelvonásos, nyitánnyal kezdődik .

Énekes-zenés színpadi műfaj. Zenei stíluskorszakonként, sőt nemzetenként más és más vívmány jellemző erre az összetett zenei műformára. Egy v. több felvonásból áll, azokban áriák, szólisták különböző csoportosításban, kórusok, táncbetétek stb. fonódnak össze a cselekmény szerint. Forma és tartalom szerint megkülönböztethetünk víg-, kis-, nagyoperát, zenedrámát, daljátékot, meseoperát, gyermekoperát stb.

Szonáta: A klasszikus szonáta ciklikus három , négy tételes műfaj. A tételek formájára és  sorrendjére nézve szigorú szokás alakult ki. Az I.tétel gyors tempójú, szonátaformájú, a II.  lassú tempójú szonáta- egytémás rondó (kisrondó) vagy dalformájú tétel. A III. tétel menüett  vagy scherzo, gyors tempójú összetett dalforma. A IV.tétel ismét gyors tempójú, rendszerint  kéttémás rondó (szonátarondó) vagy néha szonátaformájú.

Szimfónia: Többtételes zenekarra komponált klasszicizmusban 4 tételes. Mely a romantikus  zenében átalakul.

Gluck, Haydn, Mozart, Clementi, Cherubini, Beethoven, Schubert

Romantika (a 19. század)

Jelentése: regényesség.

Megjelenik mindenütt a forradalmi jelleg, népiesség.

Zeneszerzők:

• Magyarok. Erkel Ferenc ( a magyar nemzeti opera megteremtője), Liszt Ferenc. 

• Külföldiek: Verdi (Műve: Aida), Schubert (dalok), Chopin (zongorára írt művei), 

Opera: vokális – hangszeres drámai szinpadi műfaj, melyben a szerepeket éneklik.  Az opera  három-négy, ritkábban egy-kettő vagy ötfelvonásos nyitánnyal kezdődik. Schubert dalai között 2 dalciklus található A szép molnárlány és a Téli utazás. 

A dalciklus: tartalmilag, hangulatilag összekapcsolódó dalok sorozata, amelyben az egyes  dalok formai változatossága révén jön létre a dalciklus művészi egysége, hangszerkíséretes. Mendelssohn, Berlioz, Chopin, Schumann, Wagner, Brahms, Verdi, Bruckner, Csajkovszkij, Smetana, Dvořák

XX.századi zene (a 20. század)

A témakörről az okostankönyv oldalain olvasható legfontosabb információk.

További források!

• Impresszionizmus (pillanatnyi benyomás)

• Expresszionizmus (kifejezés művészete)

• Folklorizmus (népzenén alapuló irányzat)

• Realizmus (valóság zenéje)

• Elektronikus (elektromos berendezéssel alkotott)

Zeneszerzők: Bartók, Kodály, Szokolay.

Külföldiek: Debussy (szinpadi és kórusművek, zongoradarabok), Honegger (hagyomány  tisztelő, hagyományos zene keveredik)