Szolfézs-kötelező alapvizsga
14. tétel

14. tétel: A népdalok

A népdal tágabb értelemben valamely énekelt dallammal szerves egységet  alkotó, strofikus szerkezetű népköltészeti alkotás, szűkebb értelemben lírai folklórműfaj.  Szerzője nem ismert, szövege a nép ajkán csiszolódva, formálódva szájhagyomány útján  maradt fenn. Meg kell különböztetni a szerzőséghez köthető, gyakran egyéni sajátosságokat  hordozó műdal-tól. A magyar népdalszövegek legalapvetőbb motívumai: szél, tűz, csillag,  víz, hal, madár, ló, falevél, ág, virág

Az új stílusú népdalok jellemzői:

kupolás dallamvonal, AB Bv A sorszerkezet, visszatérő sorszerkezet. fölfelé kvintváltó,  hétfokú, előadásmódja: tempo guisto, záróhang dó vagy lá, gyenge zárás a sorok végén (táá  tá) Például: A pilisi tiszta búza, A csanádi nádas berek, Édesanyám, kedves anyám, Este van,  este van, Jaj Istenem í a világ, Juhászlegény a határon

A régi stílusú népdalok jellemzői:

ereszkedő dallamvonal, előadásmódja: parlando rubato, rövid sorai vannak, azonos  szótagszám, sorszerkezete: A5 A5v A Av, kvintváltás, pentaton hangkészlet

Például: Megrakják a tüzet, Volt nekem egy kecském, Komáromi kisleány, Röpülj páva,  röpülj, Tiszapartján lakom