Szintetizátor-keyboard alapvizsga
2. tétel

2. tétel: Ismertesd a monofon és a polifon szintetizátorok jellegzetességeit!

Ismertesse a monofon és a polifon szintetizátorok jellegzetességeit! Mutasson be a hangszeren (a tanult darabok közül) 3 tánczenei darabot, melyből az elsőnél alkalmazzon „bass inverge”-t, a másodiknál építsen a darabba rövid (legalább 8 ütemnyi) improvizációt, a harmadik darabban pedig alkalmazzon arpeggio futamokat

• Monofon szintetizátor jellegzetessége: Monofon: olyan hangszerre mondjuk, mely maximum egyidejűleg egy hang megszólaltatására képes. A legtöbb régi analóg szintetizátor ilyen volt.

• Music Production Shynthetyzer: Már frissítette a népszerű MOX sorozat zenei produkciós szintetizátor munkaállomás a legújabb MOTIF XF technológia hozzáadásával több hangok, több hatás és még egy flash fórumon csatlakozóra. Mert ez összeegyeztethető MOTIF XF és MOXF adatok, MOXF hatalmas gyűjteménye hang és a minta könyvtárak és az opcionális szoftver azonnal. Bővíthető, hordozható, megfizethető, és kompatibilis számos más termékek, ezek az eszközök hozza MOTIF produkciós hatalmat egy teljesen új generációs zenészek és producerek.

• Polifon szintetizátor jellegzetessége: Polifon: olyan hangszerre mondjuk, mely legalább két hang egyidejű megszólaltatására képes. Ma divatos a 64 és 128 polifónia PCM szintetizátorok és samplerek körében, de analógnál és virtual analógnál a 16 már királyság. 

Ez a szintetizátor kőkeményen monofonikus, vagyis egyszerre csak egy hangot képes megszólaltatni.

Nem lehet polifonikus, vagyis egyidejűleg több zenei hangot is megszólaltató hangszert kialakítani. A megoldást a digitális vezérlés hozta.

A régi szintikben ezek a hangkeltő egységek mindig jól elkülönülnek, akkor is, ha egy áramköri lapon kaptak helyet. Ebben a rendszerben a billentyűzetet lekezelő elektronika kap nagyon fontos szerepet. A digitális vezérlésű szintetizátorokban a billentyűk alatti kontaktusokat diódákkal mátrixba rendezik, és a kiolvasó processzor nagyon sűrűn átszkenneli ezt a mátrixot. A CPU egy belső "adminisztrációs rendszert" vezet, mely tartalmazza, hogy éppen melyik billentyűt nyomtuk meg, illetve ha felengedjük az adott billentyűt, akkor törli az ahhoz tartozó bejegyzést. Valamilyen mechanizmus szerint figyeli vagy kötötten vezérli a nyolc oszcillátor állapotát. Ha lenyomunk egy billentyűt, akkor az első szabad oszcillátorhoz irányítja az ahhoz tartozó, digitálisan előállított CV jelet. Természetesen elindítja a burkológörbe generátort is. Hogy ezt a processzor végzi-e, vagy programozható számláló IC-k vannak erre befogva, az részletkérdés. Ahogy nyomkodjuk a billentyűket, ez a folyamat ismétlődik.

Majd eljutottunk tehát a multimbrális szintetizátorhoz. Nagyon egyszerűen úgy tudjuk meghatározni, hogy egyidejűleg több hangszín preset megszólaltatására alkalmas hangszerről van szó. 

A multitimbralitásnak komoly gyakorlati hasznát vesszük:

• Több felé oszthatjuk a billentyűzetet (SPLIT). A fenti példát tekintve például a billentyűzet alsó részére kerülhet a string, a felsőre a zongora.

• Egymásra rétegezhetünk hangszíneket (LAYER). Ilyen esetben praktikus ugyanannyi polifóniafokot hagyni az egymásra rétegezett hangszíneknek.

• Megtehetjük, hogy a kettő (vagy több) aktív hangszínhez külön midi csatornákat rendelünk, és közülük csak egy azonos a billentyűzet adó csatornájával. Ezen játszunk tehát valójában, a többi megszólaltatása külső vagy belső szekvencerről történhet.

• A fentieket tetszés szerint kombinálhatjuk, így adódnak a mai szintetizátorokban található fejlett rétegezési lehetőségek, gondoljunk pl. a KORG hangszerek "Combi", vagy a Roland szintik

• "Performance" beállításaira. A színpadi zenészek ragyogóan előkészülhetnek a produkciókra nagyon komplex beállításokkal is.

A polifónia azért fontos, hogy minden hang megszólaljon amit lejátszunk.

Az improvizálás jelenthet kötetlen fantáziálást, véletlenszerű próbálgatást, ösztönös zenei érzelemnyilvánítást, háttérzenélést, köznapi zenélést, stílusgyakorlatot, szigorú vagy kevésbé kötött szabályok által szerkesztett rögtönzést és még sok mást. 

Arpeggio – jelentése: „hárfaszerűen”. Zenei ékesítés, olyan játékmód, melyben az előadó  az akkordot hangjaira bontva, „hárfaszerűen” szólaltatja meg. Mai jelölése: az akkord bal oldalán megszakított vagy végigfutó hullámvonal. A törés iránya lehet felfelé vagy lefelé, ha a zeneszerző nem jelzi, az arpeggiót alulról felfelé kell játszani.