Népi furulya alapvizsga 6. tétel
6. tétel: Magyar népi hangszerek III.
Ferladat: Határozza meg a chordofon és az aerofon hangszerek fogalmát! Soroljon fel mindegyikből hármat!
A szó hangszertani értelmében is a citerák, lapciterák közé tartozik. Legtöbbször négy, néha több dallamhúrja bundozott fogólap fölött fut. Tíz, tizenöt vagy még több kísérő húrja is van. Pengetővel szólaltatják meg. Legfontosabb típusai a vályúcitera, a kisfejes citera és a hasas citera.
Két verővel ütve megszólaltatott húros hangszer, a citerafélék családjába tartozik. Vízszintes helyzetű, trapéz formájú, dobozszerű hangszerteste van, melyen teljes szélességben diatonikus vagy kromatikus hangolású húrok sorakoznak. Régi, népi változata a kiscimbalom, ennek továbbfejlesztett változata a nagyobb, hangtompító pedállal ellátott, lábakon álló pedálcimbalom. Elsősorban cigányzenekarok fontos tagja, de népi hangszerként is ismert
Tambura, prímtambura
A hosszúnyakú lantok családjába tartozó pengetős hangszer. Régebben négyhúros volt, újabban öt húrja van, pengetővel játszanak rajta. Teste a nyakkal és a fejjel együtt egy darab fából van kifaragva. Fogólapjának bundozása lehet diatonikus, duplakótás vagy kromatikus. A 19. században hangszercsaláddá bővült: „kontra”, „brács” és „basszprím” változataival együtt tamburazenekart alkot.
Fél körtére emlékeztető lantszerű pengetős hangszer. Négy pár húrja van, tollal pengetik, fogólapja bundozatlan. Dallamjátékra nemigen alkalmas, inkább ritmikus akkordjátékra. Moldvában, Munténiában és néhány dél-erdélyi faluban romániai cigánybandák jellemző kísérő hangszere volt.
Tekerő, nyenyere
Csellóhoz hasonló formájú, a vonósokhoz hasonlóan dörzsöléssel megszólaltatott hangszer. Dallamhúrját és kísérőhúrjait a játékos egy begyantázott fakorongot forgatva hozza rezgésbe, miközben másik kezével billentyűk segítségével tudja a dallamhúr rezgő hosszúságát megváltoztatni, dallamot játszani. Hangja a dudához hasonló, de a hajtókar megfelelő forgatásával ritmikus recsegtetést is lehet a dallam és a kísérőhang mellé produkálni.
Ütőgardon, gardon, gardony
Általában egy törzsből kivájt fateknőből készítik. Elöl is lefedik, hangrésekkel látják el, húrokat szerelnek rá. Formája a gordonkára hasonlít. Játékhoz egy rúddal verik a húrokat, míg a másik kéz az egyik húrt csattogtatja a fogólaphoz. Ez az ütés-csattanás képezi a ritmuskíséretet a gyimesi, csíki zenében.
Teste 40–50 cm-es, vastag napraforgószár, vonója meghajlított vessző, két húrja, a vonó „szőre” a kóró lehántott háncsából készül. Főként cigányzenész gyerekek játékszere.
Hegedű, muzsika, mozsika, cinige
Legtöbbször gyári hangszer, ritkán készül házilag. A gyimesi hegedűkön egy ötödik zengőhúrt helyeznek a fogólap alá, a hídon átbújtatva. Ezen nem lehet játszani, csak a hangzást erősíti.
A klasszikus 4 húros brácsa mellett Erdélyben inkább a lapos híddal ellátott háromhúros változat terjedt el. Ezzel a három húron egyszerre lehet megszólaltatni a hármashangzatokat, ilyenkor a hangolás lentről felfele: G D A, ahol az A egy oktávval mélyebb, mint a "hagyományos" brácsán. Ismert Nagysajón és Vajolán a 4 húros lapos hidas változat is, ilyenkor a normál brácsa hangoláshoz képest a D és az A is egy oktávval mélyebb, a négy húr szól egyszerre, bársonyosan telt hangzást adva a kíséretnek. A klasszikus vonó mellett rövidebb, merevebb vonóval is játszanak. Ritkán pengetik. Leggyakoribb a dűvő és az esztam kíséret, de ezeknek is sok fajtája van.
Kevéssé elterjedt. Bőgő helyett, vagy mellette használják például Széken. Manapság a hagyományok mellett a méretgazdaságosság és a menettánc nehézségei adnak okot a kisebb cselló használatára a népzenészek körében.
A kisbőgő és nagybőgő a méreteiben különbözik. A klasszikus zenében használt 4 húros változat is használatos, de gyakoribb a 3 húros bőgő, sőt néha csak egy húron játszanak. A húrok hagyományosan juhbélből készülnek. Pengetni, vonózni és ütögetni is szokták, általában a zömök, marokra fogott, vastagfájú vonóval, de használják a finomabb klasszikus vonót is. A pengetésnek különleges fajtája a csattogtatás, amikor négy ujjal kifeszítik a húrt, amely elengedve visszapattan és rácsattan a fogólapra. A tenyérrel néha rá is csapnak a húrokra, így a tenyércsapkodással, pengetéssel és csattogtatással különleges és rendkívül ritmusos hangokat hoznak létre. Vonóval is szokták a húrokat ütögetni, szintén ritmizálási céllal. A vonó markolatának bütykös végével is lehet pengetni. A vastaghúrt néha Á-ról fölhúzzák C-re, ilyenkor a húr feszesebb, hangosabb és könnyebb „röfögtetni”. A röfögtetésnél a rövid, marokra fogott vonót olyan erővel nyomják a húrra, hogy a rezgő húr hozzácsapódik a fogólaphoz, ami a disznók röfögéséhez, horkantásaihoz hasonlít.
Búgattyú, zugattyú, bungató, büngi
Zsineg végére kötött hosszúkás, lapos fadarab, melyet a zsinegnél fogva pörgetnek. Búgó, berregő, surrogó hangot ad.
Levél, bébic
Lapos fűszálat vagy orgonalevelet a tenyérrel szembefordított két kéz hüvelykujja közé szorítanak úgy, hogy az ujjak hajlatánál a levél két oldalán rés maradjon. Közelről ráfújva a levél rezgésbe jön, éles, rekedtes hangot ad. A hüvelykujjakat két fadarabból összekötözött kerettel is helyettesíthetik, vagy az egész hangkeltő eszköz egyetlen hajlékony faágból is elkészíthető; ez esetben a kétrét hajlított faág belső részeiről egy-egy vékony fanyelvecskét metszenek ki, ez helyettesíti a levelet.
Levélsíp, levél, síp, kéregsíp, tido, bédó
Fiatal nyírfa, meggyfa kérgének belső rétegéből macskanyelv formájú darabot szabnak ki, lekerekített végét elvékonyítják. A játékos összezárt ajkaihoz szorítva szólaltatja meg úgy, hogy a kerek vége szabadon rezeghessen. Főleg pásztorok unaloműző hangszere, hangja a klarinétre emlékeztet.
Harmonika, hermonika, tangóharmonika, akkordeon
Népi hangszerként kétféle változatban fordul elő, mint gombos és mint billentyűs harmonika, az utóbbit nevezik gyakran tangóharmonikának. A magyar nép körében nem vált igazán hagyományossá, de szórványosan mindenütt jelen van. A gombos harmonika a 20. század elejétől egy-két generációra terjedő divat volt, a citeráéhoz hasonló szerepet töltött be. A billentyűs harmonika főleg a második világháború után terjedt el a nemzetközi tánczenével együtt. A harmonikán a magyar népzenében dallamot játszanak, akkordlehetőségeit nemigen használják ki, rendszerint csak a tonika–domináns basszusgombokat váltogatják, sokszor a dallam funkcióitól függetlenül. A billentyűs harmonika az erdélyi cigánybandákban sokszor a cimbalmot helyettesíti.
Szájharmonika, szálmuzsika, szájmozsika
A 20. század elejétől, a harmonikával együtt terjedt el, üzletben, búcsúban gyerekjátékként árulták. A népzenében nincs számottevő jelentősége.
Tilinkó, tilinka, csilinka, pilinka, pipilinka
Hangnyílás nélküli peremfurulya. Egy 60–80 cm hosszú, mindkét végén nyitott cső, leggyakrabban fűzfa lehúzott héja. A cső peremére levegőt fújva, a másik végét nyitva hagyva vagy ujjal zárva a természetes felhangsort lehet rajta megszólaltatni. Létezik szélhasítóval ellátott, de dugó nélküli, és dugós változata is.
Szélfurulya, pikula
Hangképző nyílásokkal ellátott peremfurulya. Hasonló a kis hatlyukú furulyához, de azzal ellentétben dugó nélküli, mindkét végén nyitott cső. A tilinkóhoz hasonlóan fújják meg.
Peremvágásos furulya, lopótökduda, napraforgóduda
Kitisztított lopótök csőszerű nyúlványának vagy napraforgószárnak egyik végét ferdén levágják, majd a peremet lekerekített hegyű ék formában bemetszik. Ez a bevágás tölti be a szélhasító szerepét. Felül hét hanglyuk, alul egy hüvelyklyuk van rajta.
Oldalfúvós furulya, harántfurulya, félenfúvós furulya, flóta, flajta, pikula
45–50 cm-es, hatlyukú fuvola. Megszólaltatása a zenekari fuvolához hasonló, vízszintesen, oldalra tartva játszanak rajta.
Fűzfasíp, zsidósíp, fűzfafütyítő, süvűtő, fűzfafurulya, fűzfatilinkó
Európa-szerte ismert népi hangadó játékszer. A dugós furulyához hasonló felépítésű ajaksípos fúvós hangszer, de dallamjátékra nem alkalmas.
Hatlyukú furulya, furulya, furollya, furuglya, tilinkó, szűltü, szűtü
Átlagban 40 cm hosszú, bodzacsőből készített dugós ajaksípos hangszer. Hat hangképző nyílása, lefelé néző szélhasító nyílása van.
Hosszú furulya, hosszi furugla
A furulya dél-dunántúli változata. Felépítése hasonló a hatlyukú furulyához, de annál hosszabb, 85–100 cm, és csak öt hangképző nyílás van rajta.
Barackmag, amelynek egyik végét lyukasra csiszolják, a nyíláson a magot kikaparják. A lyuk peremére fújva ad hangot.
Agyagból készült, legtöbbször állatformájú, a dugós furulyához hasonló fúvókával megszólaló síp néhány hangképző nyílással. Magyar fazekasok az okarina hat hanglyukkal ellátott változatát is készítették, hogy a magyar furulyához hasonlóan lehessen rajta játszani.
Nádsíp, nádduda, nádpikula
Nádból készült egyszerű, egynyelves idioglott nádsíppal megszólaló hangszer. Hat vagy hét hangképző nyílása van. Gyerekek, pásztorok hangszere.
Lopótök kitisztított testéből készült, tollsíppal megszólaltatott klarinétszerű hangszer.
Magyar duda, tiliduda, bőrduda, kutyaduda, kecskeduda, csimpolya
A duda több nádnyelves sípot magában foglaló összetett fúvós hangszer, melynek folyamatos levegőpótlásáról egy felfújt tömlő gondoskodik. A dupla sípszáras, kontrasípos, bolhalyukas dudák a magyar dudatípus képviselői.[2] A magyar dudákat formai gazdagságuk, különböző speciális alkatrészeik jól elkülönítik a többi Kárpát-medencében megtalálható dudatípustól.
Eredetileg kettős nádsípos fúvós hangszer volt, töröksípnak is nevezték. Éles hangja, rendkívüli hangereje miatt a hadi hangszerként is használták. A Rákóczi-szabadságharc jelképe lett, annak leverése után a németek betiltották. A 19. század végén Schunda Vencel József budapesti hangszergyáros e néven egy új, kónikus furatú, egynyelvű nádsíppal megszólaltatott hangszert hozott létre, amely népi hangszerként is elterjedt.
Klarinét, klarnét, kalárnét, klanét, klánéta
A klarinét gyári, egynyelves nádsíppal ellátott hangszer hengeres furattal. A hangnyílások lefogását billentyűk segítik. Régi, népies neve síp, cigánysíp. A magyar népzenében a 19. század közepétől van jelen. A cigányzenekar fontos hangszere, de falusi rezesbandákban és pásztorhangszerként is szerepet kapott.
Kanászkürt, duda, kanászduda, kondásduda, kürt, kondáskürt, tülök
A magyar szürke szarvasmarha szarvából készült kürtféle. Ha nem elég hosszú, fémgyűrűvel hosszabbítják meg. Szipkája, csapja azaz fúvókája fából, szaruból van, vagy gyári fémfúvókát használnak. A hangszer díszítése a hagyományos pásztorművészet egyik legjellemzőbb ága.
Fakürt, pásztorkürt, nyírfakürt, hárskürt, szádokkürt, fűzfaduda, víziduda
1–2 m hosszú egyenes, ívelt vagy pipaszerű kónikus facső. Legtöbbször fiatal juharfából készítik úgy, hogy a szimmetrikusan kettéhasított törzset belül megfelelő módon kivájják, majd összeillesztik és nyírfakéreggel, hársfahánccsal, bőrrel körbetekerik. Fenyőgyantával teszik légmentessé az illesztéseket. Hasonló kürtöket bádogból, bádogossal is készíttettek.
Trombita, drombita, kürt
Gyári natúrtrombita, elsősorban a katonaság vagy ifjúsági szervezetek által leselejtezett hangszerként kerül a falusi nép, a pásztorok kezébe. A kanászkürt, a fakürt szerepét vette át.
Külön említendő a rezesbandák (rézbanda, rézdudások, trottyosbanda) felállása. Azért így egyben, és nem hangszerenként, mert hiszen így egyben jelentek meg a 19. század végén. Mintául a fúvós katonazenekar szolgált. Így ír róluk a Magyar néprajzi lexikon. : „A magyar paraszt rezesbandák átlagban 6–8 tagúak. Hangszer-összeállításuk 8 tag esetén, kedvező körülmények közt, a következő: 2 esz-klarinét, 2 b-szárnykürt, 1 esz-trombita, 1 b-basszusszárnykürt, 1 f-helikon (ritkábban b-helikon), 1 nagydob, rászerelt réztányérral. Ritkábban egyéb hangszerek is szerepelnek a rezesbandában: b-klarinét, fuvola vagy piccolo, kisdob. A felsorolt 8 hangszerből elmaradhat egy szárnykürt és egy klarinét, az esz-trombitát helyettesítheti b-szárnykürt.”[3