Népi furulya alapvizsga 13. tétel
13. tétel: Dél-Dunántúl.
Feladat: Ismertesse a dunántúli furulyások jellegzetes játékmódját! Nevezzen meg két furulyás adatközlőt! Sorolja fel milyen műfajokat, táncokat ismert meg ezen a vidéken!
Dunántúlon mind a kicsi, mind a nagyobb furulyák használatban voltak. Sok furulyát jellegzetes semleges tercű és szeptimű (természetes mixolid) skálára hangoltak: ezeken mind a dúr, mind a moll jellegű dallamokat az alaphangra zárták. Dunántúlon szokás volt a dalolásban is ez a semleges hangzás. E cím alatt ilyen hangolású furulyákat találsz. Dunántúlon ritkábban előfordultak tiszta iónra hajazó hagszerek is, melyeken a dallamok többségét második fokon zárták. (Tiszta ión, azaz dúr furulyákat az "Alföldi" cím alá soroltam.)
Az alaphangra záró dunántúli furulyajáték feltevésem szerint a hosszúfurulyán való zenélést utánozza. Bár nem hallottam olyan adatközlői felvételt, ahol "kicsi furuglyába" dünnyögnének (állítólag van ilyen is), ez a játékmód az alaphang hozzáéneklése nélkül gyenge zárlatokat eredményez. Manga János idéz egy Veszprém megyei visszaemlékezést, amely szerint a "kicsi furuglába" is énekeltek, csak úgy mint a "hossziba". A teljes értékű zenei élmény édekében javaslom használni ezt az éneklős játélmódot. Lehet kísérletezni a folytonosan morgott alaphanggal is és a zárófigurák, váltóhangok hozzáéneklésével is.
Hosszi furulya
A hosszúfurulya ("hosszifuruglya") jellegzetes dunántúli pásztorhangszer, ami korábban, még a 19. század végén a teljes ottani lakosság körében elterjedt volt. Hangsora a dunántúli semleges tercű és szeptimű skála (se nem dúr, se nem moll), pontosabb fogalmazással: természetes mixolid. Játékmódja is különleges, éneklős. Alaphangja lehet: e, f, fisz, g, gisz, de a régi pásztorgyakorlatot követve testre is szabhatom. Az átmérővel egyenes arányban nő a hang vastagsága, teltsége.
A megmaradt és meg is szólaltatható néhány régi hangszer nagy részének jellegzetes karcos, kurusztolós, zizegős, rekedtes, érdes hangja van. Az ismert hangfelvételeken is felismerhető ez a hangzás. Hosszúfurulyáimat általában ilyen hangszínűre csinálom. (Egyébként - valamivel alacsonyabb áron - készíthetek áttetsző hangút is, ez esetben erősebb az alapsor, ami vastagítja a zárlatokat, az egész hangtartomány kiegyenlítetten erőteljesen szól. Mellesleg, a régi hangszerek között is akadt ilyen nyitottabb hangzású.)
A hosszú furulya, vagy ahogy szűkebb hazájában nevezik: hosszi furugla vagy hosszifurugla[1] az ajaksípos fúvós hangszerek családjába tartozik. Felépítése, fúvókája a hatlyukú furulyáéhoz hasonló, de teste annál két-háromszor hosszabb és csak öt hangképző nyílás van rajta (de létezik háromlyukú változata is). Szerepe azonos a közönséges furulyáéval, főleg pásztorok hangszere. A dél-dunántúl (Tolna, Baranya, Zala és főleg Somogy[1] vármegyék) jellegzetes népi hangszere.
Az 1960-as évekre szinte teljesen eltűnt, ám egyrészt a táncházmozgalom keltette érdeklődés, másrészt a tudományos néprajzi kutatás később az „újraéledéséhez” vezetett. 2015-ben mint kulturális örökség, felvették a somogyi értéktárba is.[1]