Népi furulya alapvizsga 12. tétel
12. tétel: Moldva. Mutassa be a moldvai furulyajáték jellegzetességeit!
Feladat: Nevezze meg a megismert két adatközlő furulyást! Soroljon fel tíz moldvai táncot!
A történelmi Magyarország határain kívül, Moldvában él évszázadok óta a legkeletibb katolikus magyar népcsoport. Eredetükkel kapcsolatban számos feltételezés keletkezett. A legmesszebbre tekintő elmélet honfoglalás előtti, etelközi magyar maradványoknak tartja őket, a legrövidlátóbb pedig olyan erdélyi származású románoknak, akiket a feudális magyar hatalom erőszakkal katolizált, a magyar nyelv használatára kényszerített, s akik a hegyeken túl lakó „testvéreikhez” menekülve „félelmükben” a mai napig megőrizték az idegen nyelv ismeretét. Egy másik szélsőséges román teória ezzel is ellentmondásba kerülve úgy tartja, hogy a románság egykor teljes egészében a római rítus szerint keresztelkedett meg, a délebbre lakók később áttértek a bizánci szertartásra, Moldvában pedig részben megőrződött a románok „ősi” vallása.
....
A hangszeres zenének a moldvai magyarok körében még a 19-20. században is nagyobb jelentősége volt, mint a többi zenedialektus- területen.(24) Dorombon gyermekek, lányok, asszonyok is tudtak játszani. A furulya nem csupán pásztorhangszer volt, guzsalyasban kisebb házimulatságok alkalmával tánckísérő hangszerként is használták, s viszonylag ma is közkedvelt. Petrás Incze János 1843. december 28-án kelt, Döbrentei Gábornak címzett leveléhez csatolt Moldvahoni Csángó Magyar dallok egyikének jegyzetében ez olvasható: „Söltünek neveztetik a furulya, mi ritka legény kinek nincs, ennek hangja hasittya át az erdőt mezőt hol a legények járnak nem epen érdektelen hang ez az aratás vagy más zenei munkával foglalkozó leányoknak”.(25) A sültü elnevezés szültü változata az északi és déli csángók egyik nyelvjárási sajátságával, az sz-eléssel magyarázható.(26) A sültü szónak több más helyi tájnyelvi változata van. 1978-ban az akkor 56 éves forrófalvi Balog Antal így nevezte meg hangszerjátékát: „sűtüvel fúvok”
Németh László írása
A moldvai magyar népzenéről, legfőképpen pedig a hangszeres táncmuzsikáról egészen a legújabb korig igen kevés adat állt rendelkezésünkre. Az 1989-es változás után egyre könnyebb lett eljutni Moldvába. Táncos és hangszeres felvételek sokasága készült, de sajnos a mai napig nem történt meg ezek kielégítő alaposságú rendszerezése és értékelő elemzése. Mivel ezek a gyűjtések már a hagyományos kultúra fellazulásának, elmúlásának tanúi, nem kell csodálkoznunk, ha a moldvai kultúrával elhivatottan foglalkozók gyakran egymástól nagyon különböző módon látják a hagyomány egyes részletkérdéseit saját tapasztalataik alapján.
Korunkban a moldvai kultúra felfedezése elválaszthatatlanul összefonódik a csángóság magyarságáért aggódó szemlélettel. A régies hagyományt új és idegen elemekkel ötvöző moldvai táncok, és tánczene, a táncházakban egyre inkább elterjed, megítélése különböző szempontok szerint végletesen eltérő lehet.
Németh László a Tázló együttes kobzosaű ismeretterjesztő tanulmány írása ebben a témában. A különböző korábbi kiadványokban publikált ismereteket a téma nálam avatottabb ismerőinek szóbeli közléseivel és saját tapasztalataimmal összevetve igyekeztem eleget tenni ennek a feladatnak.
(Ez az írás a Hagyományok Háza által kiadott Klézse – Somoska táncoktató DVD-n 2009-ben megjelent tanulmányom bővített és javított „kiadása”.)
Tartalom: a fejezetcímre kattintva az információ elérhető!
Hangszerek, hangszeres együttesek
Kaval, tilinka, doromb, levélsíp, citera
További fontos szakirodalom: