Gitár alapvizsga
2. tétel

2. tétel: A GITÁR ELTERJEDÉSE

Milyen lehetséges utakon jutottak el a gitár ősei az európai kontinensre és mikor?

A PENGETŐS HÚROS HANGSZEREK EREDETE

A gitár eredetét többféle módon, több irányból lehetséges kutatni. Az egyik legkézenfekvőbb módszer a nevének eredet kutatása, azaz etimológiai módszerekkel történő felderítése. Ily módon nagyon messzire vissza lehet tekinteni az időben. A gitár neve is sokat elárul eredetéről. A "tar" perzsa nyelven húrt jelent. A perzsák legrégebbi 3 húros hangszerét "setar"-nak nevezik. A "seh" hármat jelent a nyelvükön. Így setar néven terjedt el ez a pengetős húros hangszer.

Érdekes vonatkozás az indiai szitár neve, ami ugyan nem 3 húros, hanem sokkal több, mégis az eredetet őrzi a hagyomány. Ez alapján bátran feltételezhető, hogy a 2500 éves indiai zenei hagyományban a szitár már mint kialakult hangszer került be, ami azt engedi feltételezni, hogy a perzsáknál már előtte megvolt setar néven. Később a hangszer feltűnt a görög világban is. A "kithara" nevű hangszer időszámítás előtt 520 körüli időkből származó vázán már ábrázolás formájában is jelen volt. Ez a hangszer 7-11 húros volt, nem gitárszerűen játszottak rajta, sokkal inkább tekinthető egy hárfának

Ha elgondolkozunk a nevek hangzásán és összehasonlítjuk a setar, szitár, kithara, citera, gitár neveket, akkor felötlik az, hogy minden húros hangszernek vélhetően egyetlen őse létezett, amit talán setarnak neveztek és perzsa eredetű. Mivel a globális nyugati kultúra tűzzel vassal igyekszik kiirtani az ősi tradicionális kultúrákat, így a közép-ázsiai kulturális eredeteket is, különösen, ha perzsa, gyakran félre magyarázzák és érdekeiknek megfelelően kommunikálják. Eddig minden jel és lelet a közép-ázsiai eredetre utal. 

A húros hangszerek a minden hangszer közül a legősibb múltra tekintenek vissza. Már az 6000 évvel ezelőtti fejlett egyiptomi és távol-keleti kultúrákban felbukkant valamilyen húros hangszer melyekről feljegyzések, képek képzőművészeti alkotások maradtak fenn. 

A sumér, babiloni, hettita birodalomból, Mezopotámiából és Egyiptomból karcsúsított testű lantok ábrázolásai maradtak fenn. Egy ilyen hangszer tárgyi emlékként is fennmaradt az i.sz. 4 századi Egyiptomból. A legelső pengetős húros hangszerek a citerafélék voltak, melyek a mai napig is jelen vannak a távol-keleti klasszikus zenékben. Ugyanígy a hárfafélék is a legősibb hangszercsoportot képviselik. Míg a citerafélék a keleti féltekén, a hárfafélék inkább északon terjedtek el és egy idő után mindkettő, mindenütt megjelent. 

A rezonátor dobozzal és nyakkal ellátott lantfélék múltja is nagyon régre nyúlik vissza. Már 4000 évvel ezelőtti korokból is vannak történelmi leletek a gitárok őseiről. A pengetős húros hangszereknek különféle lantszerű változatait a keleti és közép-ázsiai valamint az afrikai kultúrákban is fel lehet fedezni. 

Az arab birodalom terjeszkedése folytán eljutott egészen a mai Tunéziáig, de a 8. század elejére gyakorlatilag Afrika többi észak -nyugati része is arab kézre került. Az akkorra már egységes arab világ 827-ben elfoglalta először Szicíliát, később pedig az Ibériai félszigetet is, ahonnan csak 1492-ben távoztak. Az arab kultúrával a citerafélék, a koboz, a lantfélék, a kithara is eljutott Európába. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy az afrikai őslakosok is rendelkeztek húros pengetős hangszerekkel. A legvalószínűbb eredete tehát ebből a kettős közép ázsiai arab és észak -afrikai hatásból származik. Mint minden történet a gitár története sem mentes a feltevésektől. Egyes források szerint a gitárt a föníciaiak hozták be Európába, állítva hogy, hogy a gitár nem arab területről került hozzánk. Persze amit a föníciaiakról lehet tudni, inkább az feltételezhető, hogy kereskedtek a hangszerekkel, és így valóban segítettek a hangszereket eljuttatni Európába, de mint a kereskedő népeknek általában a kifejlesztésükhöz nem sok közük lehetett. Más források sokkal inkább a mór hatást valószínűsítik. Ennek az adhatott alapot, hogy a 14. századból fennmaradt spanyol főpap El Libro de buen Amor című írásában a "guitarra ladina"-ról azaz a latin gitárról, az éles hangú mór gitárról tesz említést. Mások pedig épen a mór eredetet cáfolják meg. Akárhogyan is lehetett, a gitár őse, ha nem is egy időben, de valószínűleg több úton érkezett Európába és több hatásnak kitéve fejlődött mai formájára. Az viszont mindenképpen tény, hogy kb. az 1300-as években tűnt fel a gitár nevű hangszer Spanyolország déli csücskén.

A gitár kezdetben nemesi udvarokban és tehetősebb emberek házaiban tűnt fel, többnyire nők játszottak rajta és kifejezetten műkedvelő hangszerként tartották számon. Népszerűsége egyre nőtt és lassan elindult meghódítani immár az országok nemcsak arisztokrata, hanem polgári rétegeit is. Később azonban kezdték a férfiak is felfedezni ezt a hangszert. Eddig a pontig is legalább 300 év telt el. A hangszer lassú fejlődésnek indult, a katalán törzsek és más ott élő népcsoportok szinte sajátjuknak érezve ezt a hangszert hamarosan magas szintű hangszeres népzenét hoztak létre Spanyolország területén. Ez a zene volt az őse a mai flamenkó zenének. A magas fokú technikát igénylő, nagyon magával ragadó muzsika aztán feltűnővé tette magát a hangszert is.