A klasszikus gitár fejlődésének egy fontos mérföldköve volt a nylon húr felfedezése. Előtte minden húros hangszeren állati bélből sodort, gyantával keményített húrokat használtak, a vastagabbakat pedig fémhuzallal sodorták be. A nylon történetéről is létezik egy egész könyv, azonban minket csak a gitár vonatkozásában érdekel. Az nylon feltalálása a E.I. duPont de Nemours, Inc. cég nevéhez köthető. 1934-ben állították elő szintetikusan kőolaj származékokból. A legenda szerint a híres spanyol gitárművész Andrés Segovia egy alkalommal a tengerparton sétálva a halászokat figyelte és közelebb érve feltűnt neki, a háló anyaga. Arra gondolt, hogy vajon hogyan szólna a gitár, ha egy ilyen nylon szálat feszítene ki rajta. Szerzett belőle egy darabot és kipróbálta. Kiderült, hogy a gitár sokkal hangosabb, tisztább és dinamikusabb hangú lesz ilyen húrral. Meg is kereste a DuPont céget, akik láttak fantáziát a nylon húrok gyártásában és innentől lassan a nylon húr kezdett egyre nagyobb teret hódítani. Az új anyag felkeltette a hangszerkészítők figyelmét is, hiszen a nagyobb húrfeszítő erő kihívást jelentett számukra a gitár statikai megoldásában mivel a hangszereket erősebbre kellett építeni, hogy állja a nagyobb feszítő erőt. Most már közel 80 éve ismerjük és használjuk a nylon húrokat és ezzel valójában eljutottunk a jelenleg is hallható klasszikus gitárhangzáshoz.
A húrokat illetően azért el kell mondanom, hogy a gitár fejlődését a külvilág technológiai fejlődése tette lehetővé. Az új anyagokat a hadászathoz és más gazdasági tevékenységekhez fejlesztették ki. Senkinek eszébe nem jutott volna, hogy fogjunk össze és fejlesszük ki a modern nylon gitárhúrt. Ez még ma is elképzelhetetlen, hiszen a nylon húrgyártó cégek ugyanabból az alapanyagból vágják méretre a húrokat, ahonnan a horgászboltok is szerzik a horgászzsinórokat.