A MAGYAR NÉPZENE DIALEKTUSTERÜLETEI
A magyar népzene lényeges vonásai és legfőbb típusai tekintetében egységes. Ugyanakkor nagy különbségek mutatkoznak a régiségek megőrzése, az újítások elterjedése tekintetében, s ennek következtében vannak vidékekre jellemző – vagy jobban jellemző – stílusok és dallamtípusok is. Mennél részletesebben sikerült megismerni az egyre mélyebbre hatoló és egyenletesebbé váló gyűjtőmunka következtében a hagyomány állapotát és a dalok elterjedtségét a nyelvterület egészén, annál világosabban rajzolódott ki egyes vidékek sajátos arculata. Bartók egykori négy nagy zenedialektusához azóta hozzájött ötödiknek Moldva, ezen belül pedig megkülönböztetünk további kisebb dialektusokat.
Kattints a linkre a további információkért!
II. Északi sáv (Ág 1974; 1979)
IV. Erdély (Jagamas–Faragó 1974; Kallós 1970)
V. Gyimes és Moldva (Kallós 1970)
Forrás: Bodza Klára-Paksa Katalin (1992): Magyar népi énekiskola I. Tankönyvkiadó, Budapest