A gitár szerkezeti fejlődése is megindul. A hangszer a kissé szögletes, piskótára emlékeztető formája egyre inkább kezdett egy gömbölydedebb, a nyolcasra emlékeztető formára változni, így a 18. század végére általánossá vált ez a gömbölydedebb forma. A 18. Század közepéig gyakorlatilag az 5 húrpárral ellátott gitár volt egyeduralkodó, majd 1780 körül megjelent a 6 húrpárral ellátott gitár. Közben arról is lehetett hallani, hogy olasz és francia mesterek szimpla 6 húros gitárokat is készítenek, mert a gitárosok igényelték az egyszerűbb hangolást. Az átmenet a dupla húrról a szimplára és az 5 húrról a 6 húrra, nem volt azonnali és egyöntetű. 1800-ra már a 6 húros gitár is elérte azt a fejlettségi fokot, amivel versenyben maradt hangerőben a dupla húros változattal.