Gaspar Sanz 1697-ben kiadott gitáriskolája szerint Vicente Espinel már egy ötödik húrpárt is felszerelt a hangszerére. Spanyolországban Luis Milan(1535), Miguel de Fuenlanna(1554), és Esteban Daza (1576) keze által rengeteg gitárdarab maradt fenn tabulatúra formájában.
Miközben a lant a korszak legkifinomultabb hangszerévé fejlődött, a gitár valamelyest egyszerűsödött és egy népszerű, műkedvelő hangszerré vált. A gitár irodalma azonban ennek ellenére vagy talán éppen ezért egyre gazdagodott. Spanyolországban Francisco Guerau (1694) tabulatúrája és Gaspar Sanz(1697) gitáriskolája jelent meg.
Itáliában Antonio Carbonchi (1640), Carlo Calvi (1646) és Domenico Pellegrini(1650) tabulatúrája látott napvilágot.
Gyakorlatilag ugyanebben a zenetörténeti periódusban Németországban Johann Caspar tabulatúrája jelent meg 1652-ben.
Ebben az időszakban Franciaországban is keletkeztek gitárdarabok és jelentek meg tabulatúra formájában. A franciák ugyancsak jeleskedtek a gitár építésben is, és a mai napig fennmaradt hagyományok szerint épülnek nagyszerű francia hangszerek.