Gitár alapvizsga
4. tétel

4. tétel: A KORAI GITÁR

A korai gitárnak milyen húrozata volt, mikor alakult ki a gitár szabványosított formája?

A korai, már gitárnak nevezett hangszerekről képzőművészeti alkotások, festmények, kódexek rajzai, faragványok, adnak információt számunkra. A múzeumokban őrzött legrégebbi teljes méretű, 5 pár húros gitár az 1590-es évekből való, egy portugál mester Belchior Diaz építette, több, mint 420 éves.

Azóta a hangszer több fejlődési szakaszon ment át. A kezdetben a kis méretű női kezekhez jól illeszkedő hangszert a nagyobb hangerő érdekében duplán húrozták, ami valamelyest növelt a hangerején, de egyben új hangszínt is hozott.

Ezzel a hangszínnel kezdődött a lant pálya futása is, bár annak története kissé másként alakult, mint a gitáré. A XVIII. Századtól kezdődően már gazdagabb leletek is fennmaradtak gyűjtőknél és múzeumokban fellehetően. 

A gitár formája a 16. századra már gyakorlatilag szabványossá vált. Kialakult a nyolcasra emlékeztető forma, ami az ülve történő játék közbeni hangszertartást könnyítette meg. Ezzel a formai átalakulással a gitár gyakorlatilag elvesztette hangjának lanttól kölcsönzött ősi jellegét, és egy önálló hangszínnel kezdett megjelenni. A húrok számát tekintve eddig a pontig a lanttól átvett dupla húrozás terjedt el, mégpedig 5 pár húrral. 

Egy 1551 és 1555 között Adrien Le Roy és Robert Ballard által írt és fennmaradt gitáriskolája még 4 húrpáros gitárra íródott. Az ilyen 8 húros gitárok egészen a 17. század közepéig fennmaradtak.