A kötetlen szerkezetű, gazdag motívumkincsű, javarészt csapásoló motívumokból felépülő, lassú csárdás tempójú ( = 140–160) tánckezdő verbunk a tiszai táncdialektus általános tánctípusa. Az utolsó évtizedig főként a Felső-Tisza-vidéken és a Felföld északkeleti részén virágzott. Szabályozott szerkezetű formája kivételes (Tiszapolgár, Pusztafalu). A verbunk név mellett a csapásolás, magyar szóló, csárdás egyedül, sarkantyúzás elnevezés is gyakran a verbunkszerű férfitánc fogalmát fedi. Zenei és mozgásanyaga szorosan összefonódik a táncrendben utána következő csárdáséval. A múlt századi hangszeres verbunk zenedarabjai is gyakran kapcsolódnak e terület verbunktáncaihoz. A verbunk sajátos lakodalmi formája, a dramatikus, tréfás verbuválás is szinte az egész területre jellemző.