Néptánc alapvizsga
9. tétel

9. tétel: Mutass be a saját táncrégiótól eltérő Tiszai táncdialektus csárdásai közül egy választott táncot!

Felső-Tisza-vidék

A megjelölt dialektusterület az Alföld északkeleti felét, azaz Szabolcs-Szatmárt és Hajdú-Bihar egy részét, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részét foglalja magába. E terület közigazgatásilag a 19. századig egynek számított. A következő tájak, kisebb népcsoportok foglalnak itt helyet, amelyeket néprajztudományunk is jórészt a földrajzi nevek alapján tart számon: a Nyírség, a beregi, szatmári és szabolcsi Tiszahát, a Rétköz, Erdőhát, Túrhát, Szamoshát, az Ecsedi-láp vidéke vagy Rétoldal, Bodrogköz, Taktaköz, a nyírségi Bokortanyák, a Hajdúság, Hortobágy. A kárpátalji Ung, Bereg, Ugocsa megyei magyarság, valamint a régi Szilágy megye területe is néprajzilag és tánckultúra tekintetében e területhez kapcsolódik. A terület déli részén jellegzetes tájként számon tartott Sárrét már átmenetet jelent a dél-Tisza-vidéki táncdialektushoz.

A felsorolt kisebb egységek tánc tekintetében alig különböztethetők meg egymástól. Ma már legfeljebb a hagyományőrzés erőssége alapján, a pásztorkultúra elevenebb élete alapján állapíthatók meg bizonyos különbségek.

A folytatáshoz kattints ide: Felső-Tisza-vidék

További információkért kattints a címszavakra!

a) „Valódi” botoló

b) Kanásztáncszerű botoló

c) Cigánytáncszerű botoló

d) Verbunkszerű botoló

Északkeleti Felvidék

Abaúj és Zemplén megyéknek, vagyis a Felvidék keleti részének népe már nem palóc jellegű. E területet a kutatás elhanyagoltsága miatt csak vázlatosan tudjuk jellemezni. Táncélete és fő tánctípusai legszorosabban a felső-Tisza-vidéki dialektushoz kapcsolják. A terület déli, az Alföldhöz tartozó része, a Bodrogköz a tánckultúra tekintetében még egyivású a Nyírséggel. A Bodrogköztől északra eső hegyes területen azonban már kisebb-nagyobb 425különbségek mutatkoznak a német telepesek, a korai polgárosodás, továbbá a szlovákokkal való érintkezés színezőhatása miatt.

A folytatáshoz kattints ide: Északkeleti Felvidék

Keleti palócok és matyók

A Heves, Borsod és a régi Gömör megye területén élő ún. keleti palócok, valamint az alföldi magyarság felé átmenetet jelentő dél-borsodi matyók tánckultúrájának kutatása sem kielégítő még, s meglehetősen hiányos képünk van az általános tánctípusok helyi változásáról is.

A hevesi és borsodi ún. Barkó-vidék jellegzetes verbunktípusa a vasvári. A hangszeres verbunkzenére járt tánc az északkeleti Felvidék verbunkjaihoz képest is egyszerű, a csapásoló motívumok ritkák. A páros vasvárit a csárdás helyi formájától csupán jellegzetes zenéje különbözteti meg. A páros változatokat vagy összefogódzás nélkül járják, vagy csak kézfogással, a frissben már a csárdás szokásos váll- és derékfogását is alkalmazzák. A tánc elnevezése egyesek szerint a Gömör megyei Vasvár községről vagy Vasvári Pál nevéről nyerte eredetét, aki a szabadságharc idején ezen a területen végezte a honvédség megszervezését. A dél-borsodi matyók szóló férfitánca a felső-Tisza-vidéki csapásoló verbunkhoz áll közel.

A folytatáshoz kattints ide:  Keleti palócok és matyók

Nagykunság, Jászság

Az Alföld középső részének eddigi hiányos kutatásához a tanyavilág és a mezővárosok gyűjtés szempontjából való megközelítési nehézségei éppúgy hozzájárultak, mint a tánckultúra jellegtelensége a mezővárosi fejlődés következtében. A csekély számú adat alapján e terület régi tánckultúráját olyan mozzanatokkal jellemezhetnénk, amelyeket a szomszédos vidékek (Sárrét, Alsó- és Felső-Tisza-vidék) épebben megőriztek. A Jászság a Felföldhöz közelítő, átmeneti terület, kultúrájában alföldi és palócos jegyek vegyülnek. A Nagykunságban viszont a Felső- és Alsó-Tisza-vidék vonásaival találkozunk töredékes formákban. Csupán néhány olyan jellegzetességre tudunk utalni, mely sajátos szín e vidék tánckultúrájában.

A régi stílusú táncok közül a botoló egyik érdekes, kunsági formáját két bottal is járták. A kétbotos pásztortáncok másutt is előfordulnak (Felső-Tisza-vidék), de az eszközkezelés sajátos módja a nagykunsági formát önálló típussá avatja. A vállra támasztott botot a másikkal változatos ritmusban ütögetik, néha ketten egymással szemben táncolva is összecsattogtatják botjaikat. Szórványosan még a bihari Sárréten is előfordul, s Erdélyben (Mezőség) lakodalmas táncként találjuk párhuzamát. A moreszka típusú fegyvertáncok e jellegzetes motívuma összehasonlító müvelődéstörténeti szempontból teszi jelentőssé ezt a botolótípust.

A folytatáshoz kattints ide: Nagykunság, Jászság

Dél-Alföld, Alsó-Tisza-vidék

A délkelet-alföldi táncdialektus a régi Bihar, Békés, Csongrád, Csanád, Arad, Temes és Torontál megyék területét foglalja magában. A vidék tánckultúrájáról való képünk elsősorban a Tisza menti és sárréti falvak, valamint a fekete-Körös-völgyi magyar népsziget táncairól szerzett ismereteinkből áll össze.

A Dél-Alföld néprajzi képe rendkívül tarka. A török hódoltság után jelentős román, délszláv, szlovák és német népesség települt e vidékre, s cigányság is nagy számban él itt.

A tánckincsünk régi rétegébe tartozó ugrós tánccsalád tiszántúli tagjait oláhos, ugrós, kondástánc vagy mars néven találjuk meg az Alföld keleti és délkeleti részein. Már nem általánosan elterjedt, a parasztság minden rétege által ismert tánc, de mégis eléggé következetesen felbukkannak, főként a pásztorok s a volt uradalmi cselédek hagyományában. A Felső-Tisza-vidéken szórványosabb adatok Biharban, Békésben és a Sárréten megszaporodnak. Előfordul a Szeged környéki, Tisza menti falvakban, s érdekes változata él a fekete-Körös-völgyi magyarság körében. Észak felé a Kecskemét környéki tanyavilágban, sőt még a Jászságban is találkozunk vele.

A folytatáshoz kattints ide: Dél-Alföld, Alsó-Tisza-vidék