Néptánc alapvizsga
7. tétel

7. tétel: Mutasd be a mezőföldi eszközös táncokat!

Eszközös táncok

a magyar néptánckincs változatos nagy csoportja, amelynek különböző eszközökhöz (bot, söprű, üveg, gyertya, sapka, kendő, párna, csép, szék stb.) kapcsolódó típusait az egész magyar nyelvterületen ismerik. A különböző stílusrétegek hatását viselő eszközös táncokban a táncosok az eszközökkel való ügyes bánásmódot mutatják be. Elnevezésüket rendszerint az eszközről kapják. Az eszköz szerepe, használata, a táncosnak az eszközzel való kapcsolata alapján különböztetjük meg egyes fajtáit. Közismert mutatványos formájában a táncot egy vagy több, földre helyezett eszköz körül, közötte vagy fölötte járják. Ekkor az eszköz a tánc terét határozza meg (→ botos tánc, → gyertyás verbunk, → kanásztánc, → üveges tánc). Másik típusában a táncos kapcsolata az eszközzel még közvetlenebb, vagyis az eszköz a táncmotívumokat is alakítja (→ cséptánc, → kampós tánc, → sapkatánc, → söprűtánc); viszont az üveges tánc és a botos tánc, kendős tánc változatainál csak részben. A játékos párcserélő társastáncoknál az eszköznek viszont csak kapcsolódó kellékként van szerepe (→ kendős tánc, → lapockás tánc; → párnás tánc, → süveges tánc; részben a söprűtánc egyes változatai). Hangulati és ritmikai kifejezés fokozására szolgáló eszköz a → táncsarkantyú (→ sarkantyús tánc). A kötetlen szerkezetű eszközös táncok mozdulatkincse főleg az → ugrós tánctípus különböző változataival van rokonságban, bár az újabb táncfajták (verbunk) és a nyugati polgári társastáncok hatása is szembetűnő (pl. a játékos társastáncoknál). Az eszközös táncokat a régies magyar és nyugati eredetű táncdallamok mellett az új stílusú dallamok is kísérik (pl. sarkantyús táncok, párcserélő társastáncok). Az eszközös táncok mutatványos változatait rendszerint szólóban, ritkábban párosan vagy csoportosan táncolják. Az eszközös táncok zöme férfitánc, de van közöttük olyan, amelyet csak nők táncolnak. A játékos párválasztó társastáncok mindig csoportosak. Az eszközös táncok közül a hagyományos paraszti táncrend szerves részeként csak a sarkantyús táncot említhetjük meg, mely a többitől mozdulatkincsében lényegesen eltér. Az eszközös táncoknak bemutató, ill. szórakoztató szerepük van, főleg a családi ünnepeken (pl. lakodalomban) vagy egyéb alkalmi mulatságokon. A magyar nyelvterülettel érintkező népeknél és általában egész Európában megtalálhatók az eszközös táncok változatai. A mutatványos-ügyességi típusok feltehetően az Európa-szerte ismert → fegyvertáncok (→ botoló, pásztortáncok) egy-egy mozzanatából alakultak ki, bár az eszközökre, azok használatára már a nem fegyverszerű is jellemző. A játékos társastáncok pedig a 200–300 évvel ezelőtt Ny-Európából elterjedt nemesi-polgári táncok folklorizált változatai (cotillon változatok, cushion dance, Polsterltanz stb.). (→ még: lakodalmi táncok, → ügyességi táncok) – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Wolfram, R.: Die Volkstänze in Österreich und verwandte Tänze in Europa (Salzburg, 1951); Lakodalom (III A–B, A Magyar Népzene Tára, Bp., 1955–56); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Pesovár Ferenc: Kanásztánc és seprűtánc – mutatványos táncaink két típusa (Tánctud. Tanulm., 1967–68, 1969); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–IV., Bp., 1970). 

A mezőföldi eszközös táncok megtekintéséhez kattints ide:

• Mezőföldi eszközös tácok 

SEPRŰTÁNC

Ügyességi táncunk e típusáról viszonylag már nagyobb áttekintésünk van, bár összegyűjtött változatainak nagyobb része szintén a Dunántúlról származik. A Duna–Tisza közéről, a Felvidékről és a Felső-Tisza vidékéről ugyancsak gazdag anyagot ismerünk. A tánc eszközeként a seprűn kívül bot, sapka és kendő használatos. Az egyik kapcsolódó eszköz alapján sapkatáncnak is nevezik. Ugyancsak gyakori az ország nyugati területein a szövőszék analógiáján alapuló takácstánc elnevezése. Azt tartják ugyanis e táncról, hogy a láb alatt átkapkodott eszköz a szövőszéken ide-oda ugráló vetélő mozgását utánozza. Szabolcs-Szatmár megyében a nyíregyházi bokortanyák vidékén kondástáncnak nevezik az olyan táncot, amelyben az uralkodó motívum az eszköz láb alatti átkapkodása, még akkor is, ha a használt eszköz ténylegesen seprű. Tehát a népi tudat is a pásztortáncok jellegzetes mozgásával kapcsolja össze a seprűtánc motívumait. Utaltunk már arra is, hogy ügyességi táncaink mozgáskincse sok vonásban azonos más táncaink motívumkincsével. A rábaközi dus mozgáskincse is kapcsolódik a seprűtánc egyéb mozdulataihoz. E vidéken gyakori az, hogy az ügyességi táncaink jelölésére használják a seprűvel, üveggel dusolni kifejezést. A népi szóhasználat sokszor a dallam szövegéből is származhat. Fejér megyében a kendővel járt változatát ismerik, amely a dallamsorok végén elhangzó sudridrom szövegrész alapján kapta elnevezését.

A seprűtánc legjellemzőbb motívumai a következők:

1. A táncos az eszközt lábai alatt elölről vagy hátulról irányítva átdugja egyik kezéből a másikba. Ritmusa:  . Megjegyezzük, hogy az eszköz negyedérték alatti azonnali átvetése is gyakori.

2. A táncos az eszköz végét földre támasztja, hol jobb, hol bal lábát veti át rajta, miközben az eszközt egyik kezéből a másikba teszi. Ritmusa: 

3. A végével a földre támasztott eszköz felett átugrik a táncos, miközben hátul az egyik kezéből átadja a másikba az eszköz végét. Ritmusa: 

Az eszközzel egyéb mozdulatokat is végeznek a tánc járulékos elemeiként. Ilyenek például a seprű lengetése, ütögetése, a sapka rázása, a seprűzés mozdulatai, a botoló táncokra emlékeztető forgató mozdulatok stb. Ismeretesek olyan változatok is, amelyekben a táncos a seprűt lába közé véve obszcén mozdulatokat végez.

A motívumkincs minősége és szerkezeti felépítésének fejlettsége alapján a seprűtáncok típusainak több csoportját különböztetjük meg. Szembetűnőek mindenekelőtt azok a {6-324.} kötetlen szerkezetű formák, amelyek a régi stílusréteget képviselő ugrós változatok mozgásanyagával szerves kapcsolatot mutatnak. Ezekben a felsorolt mozzanatok mellett a kanásztáncra jellemző motívumokat is járják, többek között például a földre fektetett eszköz fölött is táncolnak.

A seprűtánc másik típusában a bemutatott eszközös mozzanatok mellett új stílusú táncaink mozgáskincse (verbunk, csárdás) összefonódik a régi stílus motívumaival. Ezek a seprűtáncformák elsősorban Észak- és Északkelet-Magyarországról ismeretesek, bár az előző típus ezeken a területeken is általános. A régi táncréteghez kapcsolódó típusokban megfigyelhetjük a kötött szerkezeti felépítést. Az eszköz adta mozdulatok és a mutatványos funkció megteremtik a kötött táncszerkezet kialakulásának lehetőségét. Ilyen változatokat elsősorban a Duna–Tisza közéről és a Dunántúlról ismerünk. Ezekben a zene egységeihez már törvényszerűen illeszkednek a motívumok. A táncnak itt már meghatározott kezdőformulái vannak, és a tánc zárlatai a zenei zárlatokkal esnek egybe.

A kötött szerkezetű táncnak páros és csoportos változatait ismerjük. A csoportos típus hazája a Rábaköz, ahol a legénycéhek keretében egyébként nagy szerepe volt a kötött táncoknak (verbunk, karéj). Ezekben a seprűtáncokban egy kötetlenebb mozgáskincsű táncszakaszt rendszerint felvált egy egységesen járt, feszes, eszközös motívumsor.

További információkért kattints a linkre! http://mek.niif.hu/02100/02152/html/06/43.html

Sudridom

A tánc megtekintéséhez kattints a linkre! 

Sudridom: https://youtu.be/CUTpKyiJa3A?si=i6I9Na17W_Z6F8vB

Sudridom: https://youtu.be/6PlGFxazRAE?si=PGl8ulSAtUQPvej-