A kelet-dunántúli vagy másképpen sárközi-Duna menti táncdialektus nevét e terület alapvetően dunántúli sajátosságai alapján választottuk, noha a földrajzi értelemben vett Dunántúlon túlterjed. Tolna és Baranya megye keleti, Duna menti része, Fejér megye déli és keleti része, a Mezőföld, továbbá a Duna bal parti sávja kb. Dunaföldvártól délre a Bácska felé, valamint a Dráván túli szlavóniai magyar népsziget tánckultúrája is ide kapcsolódik. Páratlan gazdagsága és sokszínűsége révén ezt a kisebb dialektust tekinthetjük az egész nyugati dialektus legméltóbb képviselőjének. Ez a terület már nem oly egyértelműen régies, mint a Dél-Dunántúl. A Duna menti népvándorlások, keveredések és kölcsönhatások középpontjába esvén, kitéve a korai polgárosulás hatásának is oly sok különböző eredetű jelenség sűrűsödik ezen a területen, mely jelentőségét a rábaközi dialektuséhoz hasonlóvá teszi.
A folytatáshoz kattints a linkre!
A sárközi friss csárdás motívumbősége és azok ritmikai gazdagsága arra enged következtetni, hogy e táncok Sárközben korán, már a 19. század elején megjelentek. A régi stílusú táncok Somogyban tapasztalható másodlagos felvirágzása e területet nem érintette. A lassú csárdás itt sem motívumgazdagabb, mint másutt, s itt is vannak nyomai annak, hogy később jelent meg, mint a friss csárdás. A csalogatás, a párt elengedő külön táncolás, a táncosnő kar alatti kiforgatása nem volt jellemző a sárközi friss csárdásokra, de a zárt összefogódzású, mártogatós, sarkazó-aprózó lábfigurázások, a máshonnan alig ismert kopogó lépésekből álló táncrögtönzések kiemelték környezete páros tánc kultúrájából. Megalapozottan állíthatjuk, hogy a sárközi friss csárdás ugyanolyan reprezentáns páros tánca a nyugati táncdialektusnak, mint a szatmári a tiszainak, vagy a mezőségi az erdélyinek. A lassú csárdással ellentétben, amelyet - talán a tánciskolák hatásra - mind lent-, mind fenthangsúlyosan is előadhattak, a gyors csárdás következetesen lenthangsúlyos.