Néptánc alapvizsga
11. tétel

11. tétel: Mutasd be a sárközi ugrós táncokat!

Sárközi ugrós táncról szóló kiadványok, videók

• Sárközi ugrós

• Sárközi ugrós - archív felvételek

• Sulinet adatbázis a Tiszai táncdialektus verbunkjairól.

Kelet-Dunántúl (Sárköz, Duna mente, Bácska, Szlavónia)

A kelet-dunántúli vagy másképpen sárközi-Duna menti táncdialektus nevét e terület alapvetően dunántúli sajátosságai alapján választottuk, noha a földrajzi értelemben vett Dunántúlon túlterjed. Tolna és Baranya megye keleti, Duna menti része, Fejér megye déli és keleti része, a Mezőföld, továbbá a Duna bal parti sávja kb. Dunaföldvártól délre a Bácska felé, valamint a Dráván túli szlavóniai magyar népsziget tánckultúrája is ide kapcsolódik. Páratlan gazdagsága és sokszínűsége révén ezt a kisebb dialektust tekinthetjük az egész nyugati dialektus legméltóbb képviselőjének. Ez a terület már nem oly egyértelműen régies, mint a Dél-Dunántúl. A Duna menti népvándorlások, keveredések és kölcsönhatások középpontjába esvén, kitéve a korai polgárosulás hatásának is oly sok különböző eredetű jelenség sűrűsödik ezen a területen, mely jelentőségét a rábaközi dialektuséhoz hasonlóvá teszi.

A folytatáshoz kattints a linkre!

Ugrós

a magyar tánckincs régi stílusrétegének legfontosabb tánccsaládja, melynek különböző nevű változatai és altípusai a népterület nyugati és déli részén élnek. (Rábaköz: → dus, mars; Bakony-vidék–Balatonfelvidék: dusolás; Mezőföld: ugrós, bérestánc; Tolna–Baranya: ugrós, → cinege, → csillagtánc, verbung, → háromugrós; Somogy–Zala: → kanásztánc, verbung; Bácska: ugrós, dus, háromugrós; Kalocsa-vidék: mars, Solt-vidék → tustoló, tust; Galga-vidék: → druzsbatánc, mars, → pajtástánc; DK-Alföld: ugrós, → induló, → oláhos.) Az ugrós táncfajta zenei, formai és funkcionális szempontból igen differenciált és különböző fejlettségű altípusokban és változatokban él. Legrégiesebb altípusa a somogyi kanásztánc, legfejlettebb a rábaközi dus és az alföldi oláhos. A Mm.  = 120–138 tempójú, → esztam kíséretű, régi stílusú táncdalokra (főleg D-Dunántúlon), néhol (Rábaköz, Solt-vidék, Kalocsa-vidék) újabb indulózenékre járják. A viszonylag egyszerű – 2–5 tagú – motívumokból felépülő, szabályozatlan szerkezetű ugrós táncok műfaji-formai szempontból sokfélék, kevertek. Férfitáncként, női és vegyes-, valamint szóló-, páros (→ páros táncok) és csoportos (→ lánctánc) változatokban, továbbá eszközös formákban (→ eszközös táncok) is előfordulnak. Gyakori bennük az összefogódzás nélküli táncolás, s emellett csupán a nyílt fogásmódokat (kézfogás) alkalmazzák. Az ugrós táncok a paraszti táncrend szerves részeként már alig fordulnak elő, csupán lakodalmi menettáncként, bemutató, szertartásos vagy játékos funkcióban használatosak (→ lakodalmi táncok). Legfejlettebb altípusai közvetlenül kapcsolódnak a közép-erdélyi → legényes egyszerűbb típusaihoz (féloláhos, ardeleana). Az ugrós táncfajta érintkezik az eszközös pásztortáncokkal, tkp. ezek eszköz nélküli formájának is tekinthető. Kapcsolatban van a mo.-i → cigánytáncokkal és a szlovák, ún. valach táncréteg táncaival is. Az ugrós táncfajtát egy régi, közös K-európai, Kárpát-medencei tánccsalád (nyugati és déli) magyar tagjaként tartjuk számon. Az ugrós táncfajta gyakori motívuma a → háromlépés. (→ még: gazdasszonyok tánca, → hajdútánc, → táncdialektus, → tánctörténeti rétegek, → verbunk, → vőfélytánc) – Irod. Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok (Alba Regia, 1960); Pesovár Ernő: A simonfai verbunkok formai elemzése (Népr. Ért., 1961); Martin György–Pesovár Ernő: Determination of motive types in dance folklore (Acta Ethn., 1963); Martin György: Magyar tánctípusok keleteurópai kapcsolatai (MTA I. Oszt. Közl., 1964); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi–dunamenti táncok motívumkincse (Bp. 1964); Martin György: The Relationship between Melodies and Dance Types in the Volume V of CMPH (Studia musicologica, 1972). 

Cinege

az → ugrós táncfajta sárközi változata. Szóló-, páros vagy csoportos női körtánc. Elnevezését gyakori kísérődallamának szövegéről (Hol jártál az éjjel cinegemadár…) nyerte. (→ még: csillagtánc, → háromugrós) – Irod. Katona Imre: Sárköz (Bp., 1962); Martin György–Pesovár Ernő: Determination of motive types in dance folklore (Acta Ethn., 1963. 3–4. sz.); Martin György: Motívumkutatás–Motívum rendszerezés. A sárközi-dunamenti táncok motívumkincse (Bp., 1964); Népdaltípusok (A Magyar Népzene Tára, VI., Bp., 1973).