E három elem a vizuális nyelv alapvető alkotóeleme. Az alkalmazás során ezek egymásra épülnek, a rengeteg pontból lesz a vonal, a még több pontból és vonalból pedig a különböző foltok.
A pontnak önmagában nincs díszítő hatása, azonban ha egymás mellé helyezzük, kialakul egy sorminta. A pontok számának növelésével alakul ki a pontsor és pontfaktúra, amelynek folt hatása van. A pont, mint képalkotó elem szerepelhet egy kompozícióban, ebben az esetben raszter hatású képet kapunk.
A pontok mozgatásával különböző vonalak jöhetnek létre. Egyenesek, görbék, szabályosak és szabálytalanok, zártak vagy nyitottak. A vonalak különböző karakterűek lehetnek. Kelthetik a mozgás érzetét, érzékeltethetik a tér mélységét. A vonal tagolhat és feloszthat, kontúrként formát határolhat, foltot alakíthat ki, vagy jeleket ábrázolhat.
A folt viselkedése és jellege alapján lehet szabályos vagy szabálytalan, vonalas, grafikus, tömör vagy festői, szélei pedig elmosódottak, élesek vagy lépcsőzetesek. Az íves kontúrú foltok lágyak, puhák organikusak, míg az egyenesekkel határolt foltok határozottak, kemények és dinamikusak. A pozitív és negatív foltok osztják ketté a teret. A körvonalon belül elhelyezkedő a pozitív, a kívül lévő a negatív folt. A pozitív és negatív elemek együttesen alkothatják a kép fény-árnyék hatását is.