Sajtóközlemények

A konferenciát beharangozó sajtóközlemény

Internet, szabadon 2010

INTERNET AT LIBERTY 2010

Budapest, 2010. szeptember 15. – A Google és a Közép-európai Egyetem (CEU) közös szervezésében szeptember 21-22. között Budapesten rendezzük meg az Internet, szabadon 2010 (Internet at Liberty 2010) nemzetközi konferenciát. Az esemény, melynek a CEU add otthont, azokat az összetett kérdéseket állítja a középpontba, amelyek az internet fejlődésével, annak globális, szabad és nyitott térré vlásával függenek össze.

Az internet dinamizmusa és decentralizáltsága egyszerre rejt új kommunikációs és szabad véleménynyilvánítási lehetőségeket, valamint veszélyeket. Azok a kormányok, melyek ellenőrzésük alatt kívánják tartani az információ terjedését, és az aktivisták, akik a digitális technológiákat használják fel a változtatásokért folytatott küzdelmükben, egyre kifinomultabb stratégiákat követve szállnak szembe egymással szerte a világon.

„A Google nap mint nap a maximálisan szabad véleménynyilvánítás és az információkhoz való szabad hozzáférés megvalósításáért munkálkodik,” – mondta David Drummond, a Google alelnöke és fő jogtanácsosa. „Az átláthatóság érdekében olyan online eszközöket fejlesztettünk, melyekkel felhasználóink megnézhetik, mely kormányok igényelték, hogy távolítsunk el tartalmakat, vagy szolgáltassunk adatokat felhasználóinkról. Emellett alapító tagja vagyunk a cégeket, emberi jogi szervezeteket, befektetőket és akadémikusokat tömörítő Global Network Initiative (Globális Hálózat Kezdeményezés) nevű csoportnak, mely olyan alapelveket és cselekvési irányelveket alakított ki,  amik alapján a kormányok és a cégek felelősségre vonhatók tetteikért.” 

Az Internet, szabadon 2010 konferencia aktivisták, bloggerek, valamint a magán- és közszféra szakembereinek százait hozza össze a világ minden tájáról, hogy az internetes kommunikáció gyakran vitatott szabályozási kérdéseiről értekezzenek. A konferencia tárgyalni fogja az online véleménynyilvánítás határait, a technológia, gazdasági növekedés és emberi jogok komplex összefüggéseit, azokat a módokat, ahogy a disszidensek és a kormányok használják az internetet, és az online kommunikációval kapcsolatos sürgető témákat, mint a személyiségi jogok és a kiberbiztonság.

„Küldetésünk alapvető eleme hogy a CEU intellektuális támogatást nyújtson egy olyan, nyitott és demokratikus társadalom kiépítésében és megerősítésében, mely tiszteletben tartja az emberi jogokat. A szólásszabadság a demokratikus intézményrendszer elengedhetetlen alapeleme, de nem könnyű létrehozni, nem javítható meg és folyamatos megújításra szorul. A kormányoknak, cégeknek és a civil társadalomnak kötelessége, hogy olyan nyitott internetet biztosítsanak, mely tiszteli az egyének személyiségi jogait, és védi a kommunikáció biztonságát. Egyetemként a mi feladatunk vitafórumot biztosítani , melynek során ezen összetett kérdések szabadon megtárgyalhatóak. Globális intézményként ebben a kapcsolatokkal átszőtt világban a CEU-t érte az a megtiszteltetés, hogy egy ilyen fontos és nagyhatású konferenciát szervezzen együttműködésben a Google-lel”– mondta John Shattuck, a Közép-európai Egyetem elnöke és rektora.

A konferencia szekcióülései többek közt az internetre, mint demokratizáló erőre, a kormányzatokat és a privát szektort érintő kihívásokra, és a véleménynyilvánítás népszerűsítésének valamint védelmének összetettségére koncentrálnak. Emellett fórumot teremtenek az egyes nemzeteket érintő esettanulmányok, valamint az átláthatóság és elszámoltathatóság előmozdításáért  tett erőfeszítések bemutatására. A konferencia workshopok keretén belül aktivisták, civil szervezetek és cégek segítik a résztvevőket abban, hogy az interneten szabadon fejezzék ki véleményüket, megőrizzék biztonságukat és személyiségi jogaikat.

A konferencia angol nyelven zajlik. Tolmácsolást nem biztosítunk.

A Google

A Google innovatív keresőtechnológiái emberek milliói számára teszik elérhetővé a keresett információkat nap mint nap. A céget 1998-ban Larry Page és Sergey Brin, a Stanford Egyetem PhD-hallgatói alapították. A Google ma a világ egyik legértékesebb webes vállalata minden nagyobb piacon. A cég hatékony hirdetési programja mérhető eredményeket nyújt a legkisebb és a legnagyobb vállalkozásoknak egyaránt, miközben hasznos információkkal szolgál felhasználóinak. A Google főhadiszállása a Szilícium-völgyben van, irodái pedig megtalálhatók szerte Amerikában, Európában és Ázsiában. További információért látogassa meg a www.google.hu-t. 

A Közép-európai Egyetem

A Közép-európai Egyetemet (CEU) 1991-ben alapították. Mára egy olyan nemzetközi felsőoktatási intézménnyé vált, mely világszerte több mint 100 országból fogad hallgatókat, többek között vezető egyetemekről, és számukra képzést biztosít társadalomtudományok, jog, menedzsment, környezeti tanulmányok, kormányzati és közérdek területeken. További információkért látogassa meg a www.ceu.hu oldat.

További információk:

Radosavljevic-Szilágyi Krisztina, Google +36 30 924 3390

Rüll Ildikó, CEU +36 30 337 0370

Útakadályok az információs szupersztrádán

posted 22 Sep 2010, 01:46 by Krisztina Radosavljevic-Szilagyi

David Drummond vélemény cikke az International Herald Tribune-ben jelent meg.

A héten több száz internetes aktivista, blogger, valamint kormányzati és vállalati tisztviselő gyűlik össze Budapesten, hogy megvitassák a szabad internetes véleménynyilvánítás ígéreteit és veszélyeit. A Google és a Közép-Európai Egyetem által rendezett konferencia vendégei, Örményországtól Kazahsztánon át Zimbabwéig, összevetik majd országaik tapasztalatait ezen az egyre fontosabb és sokat vitatott területen.

A viták nagy része az emberi jogok és a technológiai innováció kérdéseiről szól majd, valamint arról – a Wikileaks afganisztáni dokumentumainak közelmúltbeli nyilvánosságra kerülése fényében – hogy hogyan vethető össze a nemzetbiztonság az egyre szélesebb körű online információhozzáféréssel. De lesz még egy téma – a globális kereskedelem és a gazdasági növekedés alapvető fontosságú ügye.

Röviden szólva, egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az országukból ki-, az oda be-, és az azon belül áramló információt korlátozó kormányok saját országuk gazdasági növekedési lehetőségeiben okoznak kárt. Az így felállított akadályok nemcsak a szabad véleménynyilvánítást gátolják, hanem a szabad kereskedelmet is, és végső soron az esélyt egy olyan stabil politikai helyzet elérésére, amit csak a gazdasági növekedés hozhat létre.

A jó hír az, hogy az azonos értékrendet valló kormányok számára adott a lehetőség, köszönhetően az állampolgárok és a vállalatok támogatásának, hogy megtervezzenek és életbe léptessenek egy olyan, 21. századi kereskedelmi szabályrendszert, amely világszerte segíthet az embereknek abban, hogy kiaknázhassák az új technológiák adta lehetőségeket.

Egy, az internetes gazdaság óriási hatásait is figyelembe vevő keretrendszer segíthet abban, hogy a vállalkozók új cégeket alapítsanak, a vállalatok új munkahelyeket teremtsenek, és az egyes országok növeljék exportjukat.

A bizonytalan és folyamatosan változó online világban egy dolog biztos: az internet pénzneme az információ. Az internet átalakította a hagyományos kereskedelmet, hihetetlenül változatos üzleti lehetőségeket teremtett, és kibővítette a nemzetközi áruforgalmat.

Az internet szédületes sebességű elterjedése új, gyorsan növekvő piacokat hozott létre, rövidebb idő alatt mint bármilyen más korábbi technológia elterjedése. Ma már több mint ötmilliárd ember használ mobiltelefont, és kétmilliárd embernek van internet hozzáférése. Ezek az eszközök korábban elképzelhetetlen képességeikkel segítenek a kenyai földműveseknek abban, hogy a legjobb árat kapják terményeikért, és a hongkongi brókereknek abban, hogy pillanatok leforgása alatt óriási pénzeket fektessenek be. Nem csoda, hogy a határokon átívelő információigény megsokszorozódott.

Noha rengeteg kormány üdvözölte ezt a folyamatot, némelyikük visszahőkölt az új nyitottság láttán – és mindent megtesz azért, hogy az internet egy korlátokkal teli hely legyen.

Ma világszerte nagyjából negyven ország kormánya állít akadályokat az online információ szabad áramlása elé, tízszer annyi mint egy évtizeddel ezelőtt. A leggyakrabban alkalmazott eszközök közt megtalálható az internetes infrastruktúrába beépülő kémkedés, az online szolgáltatások blokkolása, titokzatos új szabályok életbe léptetése, és nehézkes engedélyezési procedúrák kikényszerítése.

Egy internetes szolgáltatás kormányzat általi blokkolása valójában nem különbözik attól, mintha egy vámhivatalnok bizonyos árucikkeket feltartóztatna a határon. Egy, a Bing, a Google vagy a Yahoo reklámfelületeit használó kisvállalat nem tud elérni bizonyos piacokat, ha ezek a felületek el vannak zárva vagy az elérhetőségüket lelassítják. Az olyan sikeres vállalkozások, mint az iTunes vagy az eBay, nem tudnak új vásárlókat felkutatni. Ezalatt a multinacionális pénzügyi intézmények kénytelenek úgy fenntartani az ügyfeleik adataihoz a hozzáférést, hogy közben egyre több gondot fordítanak az adatvédelemre.

Ahhoz, hogy egy vállalat sikeresen tudjon exportálni vagy befektetni egy új piacra, szükséges ismernie a helyi szabályokat, és kellően bíznia kell benne, hogy a kormányzat nem fog önkényesen beavatkozni az üzletébe.

De amikor a kormányok átláthatatlan és önkényes módon szabályozzák az online szolgáltatásokat – vagy a szabályok segítségével saját nemzeti vállalataikat hozzák helyzetbe – a cégeknek nehéz üzleti tervet készíteni és azt megvalósítani. Számos kormányzat nem is publikálja az online tartalmak korlátozására vonatkozó alapvető szabályait.

Ezek az államok gyakran úgy tudják elérni az internetes cégek és az információ megregulázását, hogy kötelezővé teszik az adatok országhatáron belüli tárolását, amivel gyakorlatilag helyi befektetést tesznek szükségessé. Az ilyen követelmények csökkentik az internet üzleti hatékonyságát, amely eredetileg azon alapul, hogy bármely, egy adott országban működő cég az egész világon könnyedén elérheti felhasználóit és vásárlóit.

A vállalatoknak egyre nehezebb olyan külföldi piacokon helytállniuk, ahol a kormányzat a helyi cégeket preferálja. Kínában és több más országban az információtechnológiai és egyéb vállalatok meglehetősen egyenlőtlen küzdelemben kénytelenek részt venni.

A fontos tétre való tekintettel a döntéshozóknak ki kell alakítaniuk és meg kell valósítaniuk egy olyan ütemtervet, amely összehangolja az internetes szabályozást a nemzetközi kereskedelem alapelveivel. A kormányoknak nem szabad két külön világként kezelni ezeket, és fel kell ismerniük, hogy a legtöbb, internetes cenzúrához kapcsolódó intézkedés valójában egy igazságtalan kereskedelmi korlátozás.

Az államoknak a meglévő kereskedelmi szabályok alapján kell megkérdőjelezniük az internetes cenzúra azon megnyilvánulásait, amelyek nem eléggé átláthatóak, ésszerűtlenül alkalmazzák őket, vagy a hazai vállalatok irányában elfogultak. Végül, a kormányoknak új kereskedelmi szabályokról kellene egyezségre jutniuk – különös tekintettel a Transz-Csendes-Óceáni Partnerségre – amelyek tükrözik az internethez köthető kereskedelem növekvő szerepét a globális gazdaságban.

Ezek a kérdések nem csupán óriási kihívást jelentenek, hanem egyben lehetőséget is – lehetőséget a kormányok számára, hogy a kereskedelmi politikájukat a 21. század követelményeihez igazítsák, és elősegítsék azt a számos kereskedelmi előnyt, ami a nyílt internethozzáférésből származik.

Az, hogy az internet képes lesz-e hasznot hozni a nemzetközi kereskedelmi rendszer számára, az egész világra kiterjedő szabad információáramláson múlik. Ha az adatok áramlását feltartóztatják vagy megzavarják, az hatással van az internetet munkaeszközként használó vállalkozásokra és fogyasztókra.

David Drummond a Google, Inc. alelnöke és jogi igazgatója

David Drummond köszöntője

posted 21 Sep 2010, 00:25 by Scott Rubin

Először is szeretnék köszönetet mondani John Shattuck-nak és a Közép-európai Egyetemnek a konferencia megszervezésében nyújtott segítségért. A Google csapatával együtt dolgozva lehetőve tették mindannyiunk számára, hogy a következő két napot azzal töltsük, hogy többet tudjunk meg az internetes szabad véleménynyilvánítás lehetőségeiről és veszélyeiről. Megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhattunk velük ennek a konferenciának a létrehozásában.

Szeretném mindannyiukat köszönteni, és megköszönni, hogy eljöttek. Érdekes csoport gyűlt itt össze, vannak, akik Örményországból, Kazahsztánból, Brazíliából vagy Zimbabwéból utaztak ide. Kezdetektől fogva az volt a célunk, hogy összehozzunk internet aktivistákat a világ minden tájáról, a tradicionális civil szervezetek képviselőit, és akadémikusokat, akik azt tanulmányozzák, mit jelent a szabad véleménynyilvánítás a digitális korban. Mindannyiukat üdvözlöm!

David Drummond vagyok, és a titulusom olyan hosszú, hogy alig fér rá a névjegykártyámra. De a következő két napban azt szeretném, hogy mindenki úgy tekintsen rám--és mindenki másra is ebben a teremben--mint kollégára: egy kollégára közös törekvésünkben, egy szabad, nyílt és biztonságos internet létrehozásában.

Nagyon egyszerűen, amikor szolgáltatásokat blokkolnak vagy tartalmakat szűrnek, az internet platformok használóit nem tudjuk hatékonyan kiszolgálni. Ez az, ami miatt a Google és más cégek nagyon keményen dolgozunk azért, hogy maximalizáljuk a szólásszabadságot és az információk elérhetőségét. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, bár néha hibázunk is. Az átláthatóság előmozdítására tette erőfeszítések egyikeként--ahogy ezt e konferencián is látni foglák--a Google olyan online eszközöket fejleszt, melyekkel felhasználóink  megnézhetik, mely kormányok igényelték, hogy távolítsunk el tartalmakat, és hogy hol blokkolják a szolgáltatásainkat. Hiszünk abban, hogy az effajta átláthatóság a cenzúra hathatós ellenszere lehet.

Nem hiszem, hogy nagy túlzás azt mondani, hogy amikor ma reggel itt összegyűlünk, az internet jövője szempontjából kulcsfontosságú keresztúthoz érkeztünk. Ha a válallatok, kormányok és egyének nem tesznek valamit ellene, a nyílt internet valószínűleg egyre inkább korlátozottá válik--a felhasználótól elveszik a választás lehetőségét és a kontrollt, és egyre több hatalom kerül azok kezébe, akik korlátozni szeretnék az információhoz való hozzáférést.

Azon kormányok száma, akik cenzúráznak, a 2002-es négyről mára negyvenre nőtt. Ugyanennyire lényeges, hogy a tűzfalak és más tipikus cenzúrázási módszerektől továbblépve, ma már azt látjuk, ezek a kormányok ravasz és kifinolmult módszereket fejlesztenek ki. Mindannyian tudjuk, hogy a tavaly nyári iráni választások napján a teheráni rezsim egyszerűen lekapcsolta a gombot--semmi szöveges üzenet, Twitter, Facebook vagy Gmail. Ezenkívül más országok, mint Törökország, Oroszország és Kína saját, nemzeti tulajdonú keresők létesítéséről beszélnek.

Ezek alapján világos, hogy a globális veszélyek spektruma széles... és sok munka vár ránk. Attól a pillanattól, hogy elkezdtük szervezni az “Internet, szabadon 2010”-et, elhatároztuk, hogy ez ne pusztán egy epizód vagy esemény legyen, hanem egy olyan erőfeszítés kezdete, amely összehoz olyan embereket, mint Önök, hogy konkrét lépéseket találjanak ki közös céljaink elérése érdekében. Önök közül sokan már tegnap elindították ezt a folyamatot a gyakorlati workshopokon--és kérem, hogy továbbra is osszák meg ötleteiket. Végsősoron a konferencia weboldala átalakul egy vita- és cselekvési fórummá, ahol a valós előrelépést hozó virtuális tervezés folytatódik.

Befejezésképpen arra szeretnék kérni mindenkit ezen a gyönyörű helyen, szenteljünk egy pillanatot egy azokra való megemlékezésre, akik életüket áldozták, vagy börtönben élnek büntetésképp azért, mert szabadon kifejezték véleményüket. Gondoljanak arra az aktivistára, aki ma itt szeretett volna lenni, de lényegében megtiltották neki. Egy emailben ez az aktivista írt nekünk egy utazásról, mely Franz Kafkához vagy Nyikolaj Gogolhoz méltó, mely egyik kormányhivataltól a másikig vitte, de mindig ugyanazt az eredményt hozta:

“Bárhová fordultam, ugyanannak a monomániákus elmének az ismétlésével beszéltem, ami a konferencia minden kulcsszavát veszélyesként és tilosként definiálta: ‘szabadság,’ ‘hozzáférés,’ ‘internet,’ ‘Google,’ még az olyan egyszerű szavak is, mint ‘egyetem,’ ‘konferencia’ vagy ‘Európa.’ Egy második kutatás egyértelművé tette számomra, hogy nem belső valójuk miatt félnek ezektől a dolgoktól, hanem azért, mert képesek engem átformálni a tömeg egy passzív és engedelmes tagjából egy szabad, kritikus, kreatív és aktív egyénné.”


Még egyszer, üdvözlet, és most kezdjük meg első szekciónkat, melynek címe “Egy történelmi pillanat: az internet és a véleményszabadság nagyon rövid története.”

John Shattuck megnyitóbeszéde

posted 21 Sep 2010, 00:22 by Scott Rubin


Üdvözlöm Önöket a Közép-európai Egyetemen. John Shattuck vagyok, a CEU elnök-rektora. Megtiszteltetés, hogy megnyithatom ezt a konferenciát. Először is szeretném megköszönni a Google-nak az együttműködésennek a várakozásunk szerint lenyűgöző és nagyhatású eseménynek a megszervezésében.

 

Mint bizonyára tudják, azért vagyunk itt, hogy az internetes szabad véleménynyilvánítás lehetőségeit és kihívásait feltárjuk. Nagyon ritkán fordul elő, sőt, kétlem, hogy erre lenne precedens, hogy ennyire különböző csoportok gyűltek volna össze a világ minden tájáról, hogy megvitassák ezeket a kérdéseket – aktivistákbloggerek, civil szervezetek, egyetemek, cégek, és kormányzatok képviselői. Minden rendelkezésünkre áll az elkövetkező napok termékeny vitafórumaihoz és beszélgetéseihez, a lehetősépedig mindenki számára adott, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban kifejezze a véleményét.

 

Hagy szóljak néhány szót arról, hogy miért vagyunk most éppen Budapesten, és miért éppen a Közép-európai Egyetemen.

 

CEU-t húsz évvel ezelőtt alapították, Közép- és Kelet-Európa nagy átalakulásának idején – és az internet korának hajnalán. Egyetemünk egy zárt és elnyomó rendszer romjain épült, és úgy alapították, hogy a szabad kifejezés új laboratóriuma legyen. A CEU alapítói a nagy átalakulás erkölcsi és politikai hősei voltak – a demokrácia és az emberi jogok bajnokai a térségben: Vaclav Havel, Göncz Árpád és Bronislaw Geremek, Soros György nagylelkűségével támogatva. Ez  a „lyuk a falban”, ahol most a konferenciát tartjuk, a CEU-t mint a szabad véleménynyilvánítás laboratóriumát szimbolizálja, valamint a küzdelmet, ami árán mindez felépült.

 

Az elmúlt húsz évben a CEU globális egyetemmé vált: a hallgatók 134 országból érkeznek hozzánk, az oktatók negyvenből. Társadalom- és bölcsészettudományokban, valamint jogi és üzleti karokon kínálunk posztgraduális képzéseket. Új közpolitikai iskolát építünk, kiterjesztjük médiaés kommunikációkutató központunkat, valamint a legmodernebb programokat kínáljuk kognitív tudományokban és hálózattudományban. Egyik legelismertebb programunk a Nyílt Társadalom Archívum, a Cenzúra-index hivatalos archívuma, amely a szabad véleménynyilvánítás egyik kiemelkedő őrzője világszerte. A világ legnagyobb szamizdat-gyűjteményével büszkélkedhetünk, melyek az 1920-as szovjetunióbeli földalatti kiadványokig nyúlnak vissza. Ezek a dokumentumok tanúsítják a szabad véleménynyilvánításért folytatott küzdelmet a legveszélyesebb időkben is.

 

Az internethez hasonlóan a CEU is határokon átívelő létesítmény, és nálunk sem jellemző egyetlen nemzet dominanciája. Szívesen gondolunk magunkra úgy egyetemként, mintha egy fontos útkereszteződésben működnénk, ahol a világ minden pontja összetalálkozik. 9000 végzett hallgatónk van a világ minden táján, akik kulcspozíciókat töltetnek be a törvényhozásban, kormányzásban, az üzleti életben, a médiában, és az egyetemeken.

 

A szabad véleménynyilvánítás, annak előmozdítása és védelme a CEU küldetésének középpontjában áll. Amint azt a történelem is mutatja, és ahogy azzal itt mindenki tisztában van, a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot nehéz megszerezni, könnyű elveszteni, és küzdelmes megtartani. Ráadásul a küzdelem összetett, mivel egymással versengő jogokat érint, mint a személyiségjogok, és egymással versengő érdekeket, mint a biztonság, ami olykor hadilábon áll a szabad véleménynyilvánítással.

 

A magam részéről pályafutásom nagy részében részt vettem ebben a küzdelemben. A Watergate botrány idején polgárjogi ügyvédként tevékenykedtem és szembehelyezkedtem a kormányzati cenzúrával az olyan kiadványok kapcsán, mint a Pentagon Papers; valamint a magánemberek állami lehallgatását és megfigyelését a Nixon-vezette Fehér Ház és a titkosügynökségek által. Később, a Harvard Egyetem jogi professzora- és elnökhelyetteseként tudományos kutatókat védtem meg, akik munkáját a kormány nemzetbiztonsági okokra hivatkozva cenzúrázta. Mint az Egyesült Államok Demokrácia, Emberi Jogok és Munkaügy helyettes államtitkára, ismét szembekerültem a szabad véleménynyilvánítás komplex kérdéskörével amikor 1994-ben hivatalos rádióközvetítéseket használtak fel Ruandában és Jugoszláviában népirtásra való felhívásra. Úgy éreztem, ebben kivételes esetben megfelelő válasz az lett volna, ha megpróbáljuk megakadályozni a tömeggyilkosságokat a gyűlöletkeltő rádióállomások elhallgattatásával. 

 

A szabad véleménynyilvánításért folyó küzdelmet mindig is aktivisták vezették, de magába kell foglalnia a szélesebb polgári társadalmat, a magánszférát, és a kormányzatot. Ez mindig a versengő érdekek és feszültségek küzdelme, de a végén ha a szabad véleménynyilvánítást sikerül megvédeni, akkor a demokrácia és a nyílt társadalom is győzedelmeskedik.

 

Az Internet, szabadon 2010 című konferencia erről a küzdelemről szól. A lentről induló kezdeményezésekre fókuszálunk, nem pedig a felülről érkezőkre. Íme néhány kérdés, amelyet fel kell majd tennünk önmagunknak:

 

Mit jelent az internetes szabadság állapota azok szemszögéből, akik azt gyakorolni próbálják?

 

Mit értünk szabad internetes véleménynyilvánítás alatt, és hogyan tudjuk azt előmozdítani és megvédeni?

 

Mik azok a dilemmák és kihívások, amelyekkel minden itt képviselt érintett szembenéz – a bloggerektől a civil szervezeteken és a vállalatokon keresztül egészen a kormányokig?

 

Mik a reményeink és félelmeink az internettel kapcsolatban a világszerte végbemenő nagy változások és forrongások közepette?

 

És mindenekfelett, hogyan lehet felhasználni az internetet az emberi szabadság előmozdítására a jövővel kapcsolatos oly hatalmas bizonytalanság közepette?

 

Engedjék meg, hogy ezennel bemutassam David Drummond urat, a Google vezető alelnökét és fő jogtanácsosát, és megkérem Önöket, csatlakozzanak hozzám, mikor magam és kollégáim, Kate Coyer, Morán Ildikó és Rév István nevében megköszönöm Davidnek és a teljes Google csapatnak, különösen Bob Boorstinnak és Doireann Gillannak, hogy ilyen nagyszerű partnerek voltak a konferencia létrehozásában.

1-3 of 3