B I O L Ó G I A‎ > ‎

6.osztály emelt

 
 
 
 
TÉMAKÖRÖK/TÉMAEGYSÉGEK/KÖVETELMÉNYEK:
 

 


1.      témakör: Sejttan

 

1.      témaegység: Az élőlények felépítése

Ø      Sejtek felépítése—biogén elemek és tulajdonságaik

Ø      A víz biológiai szempontból fontos tulajdonságai

Ø      Szénhidrátok

Ø      Lipidek

Ø      Fehérjék—proteinek, proteidek

 

Ø      Nukleotidok

Ø      RNS és DNS felépítése, összehasonlítása

Ø      Watson—Crick modell

 

 

 

      

        

 

 

 

 

KULCSFOGALMAK


1. Biogén elemek

Definíció:
Azok a kémiai elemek, amelyek az élőlények számára létfontosságúak.

Magyarázat:

A több mint száz ismert kémiai elem nagyobbik hányada megtalálható az élőlények testében is, de sokuknak nincsen kimutatható biológiai szerepe, vagy ha van is hatásuk, az nem létfontosságú. Ezen utóbbi elemeket tehát nem tekintjük biogén elemeknek.

Így például a lítiumot (Li) sem, mert nem ismerünk olyan biokémiai rendszert, amely ezt az elemet igényelné. Igaz ugyan, hogy igen kis mennyiségben minden élőlény szervezetében van lítium, és még kimutatható hatásáról is van tudomásunk: lítiumsókkal eredményesen kezelhető pl. az ember mániás depressziós állapota (így nevezik az ok nélkül, periodikusan jelentkező pozitív és negatív hangulati állapotok pszichiátriai kórképét), a lítium hatása azonban ez esetben minden bizonnyal közvetett, és maga a betegség sem a lítium hiánya miatt lép fel, a lítium tehát nem biogén elem.

25 elemről mutatható ki, hogy szerepük valóban létfontosságú, de ebből 7 db csak bizonyos fajok számára szükséges (ezek az ún. változó biogén elemek). A többi 18 minden élőlény számára fontos (ezek az ún. állandó biogén elemek), ám nem egyforma mértékben. A következő táblázat mutatja be a biogén elemek egy lehetséges csoportosítását:

BIOGÉN ELEMEK
ÁLLANDÓ BIOGÉN ELEMEK VÁLTOZÓ BIOGÉN ELEMEK
MAKROELEMEK

ELSŐDLEGES BIOGÉN ELEMEK(kb. 95%) MÁSODLAGOS BIOGÉN ELEMEK (néhány %)
C, H, O, N P, S, Cl, Na, K, Ca, Mg
MIKROELEMEK (NYOMELEMEK)
(néhány ezrelék)

I, Fe, Cu, Zn, Mn, Co, Mo

F, B, Si, Se, Sn, Cr, V


2. Diffúzió

Definíció:
Hőmozgás okozta anyagáramlás, amely egy rendszert a koncentráció-különbségek kiegyenlítődése irányába mozdít el.

Magyarázat:

A diffúzió (amelyre példa lehet a tankönyvben szereplő cukoroldódás vagy - hiszen a gázok is képesek diffúzióra - egy kinyitott parfümös üvegből származó illat is) alapvető oka az, hogy ha egy rendszerben az anyag nem egyenletesen oszlik el (pl. a kockacukor egy pohár vízben), akkor a részecskék rendezetlen, lökdösődő mozgása előbb-utóbb magától is egyenletes anyageloszlást fog létrehozni (tehát keverés nélkül is cukoroldat keletkezik). Fizikai kifejezéssel élve: az anyagi rendszerek önként elmozdulnak a rendezettebb állapotok felől a kevésbé rendezettek irányába (ez az entrópia növekedés tétele).

Oldatok esetén ez a jelenség abban nyilvánul meg, hogy az oldott anyagot a nagyobb koncentrációjú hely felől a kisebb koncentrációjú hely felé látjuk áramlani. (Vegyük észre ugyanakkor, hogy az oldószer is éppúgy diffundál: oldószer molekulák kerülnek oda, ahol eddig nem voltak!).

Biológiai példák a diffúzióra: diffúzióval lép be pl. az oxigén a tüdő légteréből a hajszálerekbe, illetve diffúzió juttatja be pl. a nátriumionok nagy mennyiségét az idegsejtbe az ingerületi állapot kezdetén.

3. Ozmózis

Definíció
Az oldószer (általában a víz) diffúziója féligáteresztő hártyán keresztül.

Magyarázat

A féligáteresztő hártyák (ilyen a celofán, de a sejthártyák is) olyan résekkel rendelkeznek, amelyek csak bizonyos mérethatár alatti részecskéket engednek át (pl. a vízmolekulákat igen, de a szacharóz molekulákat már nem), így a nagyobb molekulák diffúzióját akadályozzák, a kisebbekét viszont nem.

Ezért - s most vegyük példaként a tankönyvi kísérletet - ha a pohárban tiszta víz van, akkor annak térfogategységeiben több vízmolekulának kell lennie, mint a zsákban lévő cukoroldat térfogategységeiben. Emiatt a diffúzió a vízmolekulákat a zsák belseje felé hajtja. (Kifelé is lépnek vízmolekulák, de kevesebben - tehát kisebb sebességgel - mint befelé, hiszen odabenn kevesebben vannak.)

Ha a vízbelépés sebessége v1, a kilépésé pedig v2, akkor a folyamat elején v1 > v2, ezért a zsák folyadékszintje emelkedni fog:

ozmózis 1


A szintemelkedés egy idő után megáll, amit az okoz, hogy az emelkedő folyadékoszlop nyomása és a bent lévő egyre több vízmolekula fokozza a kilépés sebességét s így v2 végül addig nő, és v1 addig csökken, amíg egyenlők lesznek. Erre az állapotra mondjuk, hogy dinamikus egyensúly állt be:

ozmózis2

Az élő szervezetben ozmózissal szívódik fel a víz a növény gyökerén illetve az állatok bélfalán át, ozmózissal szívódik vissza a víz a szűrletből a vesében.


4. Ozmózisnyomás

Definíció:
Az a nyomás, amelyet a tiszta oldószerrel féligáteresztő hártyán át kapcsolatban lévő oldatra kell kifejteni ahhoz, hogy dinamikus egyensúly jöjjön létre (azaz leálljon az ozmózis).

Magyarázat:

A fenti kísérletben például a megjelölt "h" magasságú folyadékoszlopnak a nyomása (illetve a belőle eredő préselőerő) állítja le az ozmózist. A zsákban lévő felhígult cukoroldat ozmotikus nyomása (P1) számszerűleg is megadható a hidrosztatikai nyomásra vonatkozó fizikai képlet segítségével:

P1= g h

ahol az oldat sűrűsége, g pedig a nehézségi gyorsulás.

Látnunk kell, hogy az ozmózisnyomás tulajdonképpen az oldatot jellemző mennyiség és annak koncentrációjával (nem túl tömény oldatok esetén) egyenesen arányos. Külső behatással (pl. a csőben lévő légnyomás növelésével) már a kísérlet elején is (amikor az oldat még töményebb volt) le lehetett volna állítani az ozmózist. Ez a külsőleg alkalmazott nyomás (P2) felel meg a töményebb oldat ozmotikus nyomásának. Ha meggondoljuk, P2 nagyobb kell, hogy legyen, mint P1, hiszen ha nagyobb a koncentráció-különbség a hártya két oldala között, akkor nagyobb nyomás kell a vízkilépés kellő mértékű megnöveléséhez. Tehát ha azt halljuk, hogy egy oldat ozmotikus nyomása nagyobb, mint egy másiké, akkor az azt is jelenti, hogy nagyobb a koncentrációja (még pontosabban: nagyobb benne az oldott részecskék koncentrációja).

Érdekes jelenség (ún. fordított ozmózis) lép föl akkor, ha nagyobb külső nyomást alkalmazunk, mint az ozmózisnyomás. Ilyenkor ugyanis oldószer fog kipréselődni a hártyán a hígabb oldat felé. Ezzel az eljárással lehet pl. tengervizet sótalanítani (ivóvíznyerés céljából), de ez a jelenség az oka annak is, hogy a hajszálerek artériás szakaszán (fehérjementes) vérplazma préselődik ki, itt ugyanis a vérnyomás meghaladja a vérplazma ozmózisnyomását.


II. KIEGÉSZÍTÉSEK

Néhány biogén elem szerepe:

  • Co

    Már régen megfigyelték, hogy Ausztrália bizonyos területein a birkák igen nagy arányban betegedtek meg ún. bozótbetegségben, amely a vérszegénység tüneteivel járt. Éppen ezért vasat próbáltak az állatok szervezetébe juttatni, de csak igen nagy mennyiségek esetén értek el eredményt - ekkor viszont a vastúlterhelés károsító hatásába ütköztek.
    Ezek után arra gondoltak, hogy a vassal bevitt valamilyen szennyezőanyag okozta a tünetek enyhülését, nem is maga a vas. Szerteágazó vizsgálatok végül kiderítették, hogy a vasat mindig kísérő nyomelem, a kobalt az aktív hatóanyag.
    1948-ban több tonna nyers májból végül sikerült izolálni azt a kobalttartalmú anyagot, ami a vérképzéshez a vas mellett elengedhetetlenül szükséges, és B12-vitaminnak nevezték el. Ez a vegyület igen hatásosnak bizonyult a bozótbetegség gyógyításában.

  • Zn, Cu, Mn, Mo

    Ezekről az elemekről gyakorta csak annyit írnak, hogy "enzimek alkotói". De milyen enzimekről van szó?

    A Zn pl. a májban az alkohol közömbösítését végző alkohol-dehidrogenáz komponense.
    A Cu a vassal együtt a mitokondriumban működő terminális oxidáció utolsó enzimének, a citokróm-oxidáznak az alkotója (ez az az enzim, ami az elektronokat az oxigénhez továbbítja).
    A Mn a glutamin nevű aminosavat előállító enzim (a glutamin-szintetáz) működéséhez kell.
    A Mo vassal és kénatomokkal egy összetett konfigurációban a nitrogenáz enzim aktív centrumát képezi (ezzel az enzimmel képes néhány baktérium egyedülálló módon a levegő nitrogéntartalmát megkötni):

    nitrogenáz enzim centrum

  • Cr, V, Sn

    Ezen elemek jelentősége nagyon speciális: a Cr az inzulint stabilizálja és néhány szénhidrát-anyagcsere enzim alkotórésze, a V a foszfátnak a csontokba való beépüléséhez szükséges, az Sn-t pedig -egyelőre nem tudni miért - csak a patkányok szervezete igényli.

 

A prionok

Prionnak nevezzük azokat a nem túl nagy méretű (28-30 000 g/mol), fehérjéből álló (protein only) struktúrákat, amelyeknek két formája ismeretes: az egészséges prionok az idegsejtek felszínéhez kapcsolódnak és ott antioxidációs enzimhatást kifejtve fontos szerepet játszanak a neuronok elhalásának gátlásában. A beteg prionok csupán másodlagos-harmadlagos szerkezetükben térnek el az egészségesektől: bennük a normál prionfehérjékben megfigyelhető 4 db α-hélix struktúra közül kettő β-lemez szerkezetűvé alakul át. Ez az átalakulás lehet mutáció eredménye, de a beteg prion az egészségesek közé bekerülve önmagában is, igen lassú folyamatban ugyan, de megindítja, mintegy katalizálja azok szerkezetváltozását (ez a "prionfertőzés"). A β-lemezt tartalmazó prionfehérjék hajlamosak egymással összetapadva aggregátumokat képezni, s mivel ezáltal eredeti szerepüket már képtelenek ellátni, az érintett idegsejtek pusztulása lesz a következmény (ez történik a hírhedt szivacsos agysorvadás esetén is). A beteg prionfehérje tehát egyedülálló módon, DNS és RNS közreműködése nélkül, csupán szerkezetének katalitikus hatásával "örökíti át" tulajdonságait.

 

BIOKÉMIAI GYAKORLÓ FELADATOK:  http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/1het/biosz/felad1.html 

 

2.      témaegység: Enzimek

Ø      Katalizátorok

Ø      Enzimek szerkezete

Ø      Apoenzim, koenzim

Ø      Enzimek érzékenysége, denaturációja

Ø      Az enzimaktivitást befolyásoló tényezők

 

 

 

 

 

                        

 

Az enzimek csoportosítása Az enzimek egy része egyszerű fehérje, ami önmagában is képes katalizátorként működni (egyszerű enzimek), más részüknek viszont szüksége van valamilyen kiegészítő anyagra (összetett enzimek). Ez lehet lehet valamilyen szerves vegyület vagy fémion (gyakori például a cink) vagy valamilyen nem fehérje természetű csoport, például vitamincsoport (például a [[NAD+]] és [[NADP+]] molekulákban).

Amennyiben erősen kötődik az enzimhez, prosztetikus csoportnak nevezzük. Gyakori azonban, hogy egy organikus vegyület csak lazán kapcsolódik, és könnyen leválik a fehérjéről, ezeket a szakirodalom koenzimnek nevezi. A koenzimek, fogalmazzunk így, "praktikusabbak" az élővilágban, ugyanis a nem fehérje természetű rész többféle fehérjéhez is képes kapcsolódni, így többféle enzim alkotójává válhat. (A NADH-t nagyjából 700 különböző ismert enzim használja).

Koenzimek pl.: NAD+, FAD, citokrómok, liponsav

A teljes, működőképes enzimet holoenzimnek nevezzük, ennek a fehérjerésze az apoenzim, a kapcsolódó nem fehérjerész pedig a koenzim.

Az enzimek egy speciális csoportját képezik az RNS-enzimek, vagyis a ribozim molekulák. Ez azt jelenti, hogy egy RNS molekula katalizál egy folyamatot, tehát ilyenkor az enzim nem fehérje.

Csoportosításuk a katalizált kémiai reakciók alapján is történhet:

  • transzferázok: fontos kémiai csoport átvitele egyik vegyületről a másikra
  • oxidoreduktázok: oxigénfelvételt, hidrogén- ill. elektronátvitelt katalizálnak
  • hidrolázok: hidrolitikus bontás
  • izomerázok: izomerképződés elősegítése
  • ligázok: bioszintézisek katalizálása (kovalens kötések létrehozásával)
  • liázok: nem hidrolitikus bontás

Az enzimek felhasználása

Az enzimek nem csak a zsírok, fehérjék és szénhidrátok lebontásában (emésztés) vesznek részt, hanem építő folyamatokban, valamint az immunrendszer működésében is. Ez utóbbiban több szinten is: egyrészt a bőrfelszínen nem csak a savköpeny igyekszik a támadó kórokozókat elpusztítani, hanem az ott lévő enzimek is károsítják azokat és toxinjaikat. Ezek a védő enzimek a testnyílásoknál is megtalálhatók (például a lizozim a nyálban, könnyben, légutakban). Másrészt viszont a szervezetbe mégis bejutott kórokozók elpusztításában is aktív szerepük van azok burkának feloldása, „kilyuggatása” által.

A hétkönapi életben is használunk enzimeket, például a mosó- és mosogatószerekben zsír- és szénhidrátbontó enzimek teszik könnyebbé a foltok és szennyeződések eltávolítását. A kontaktlencse tisztító folyadékokban enzimek tisztítják meg a lencséket a fehérjéktől, ezzel előzve meg a fertőzéseket.

A gyógyszeriparban enzimeket használnak egyes antibiotikumok előállítására.

Élelmiszeripari felhasználásuk is elterjedt. Pékáruk, sajtok, tejtermékek gyártásánál van fontos szerepük.

 

3.      témaegység: A sejt

Ø      A pro- és eukarióta sejtek összehasonlítása

Ø      Sejtvizsgálati módszerek, mikroszkópok, mikrobiológiai vizsgálati módszerek

                          Mikroszkópikus képek vizsgálata

Ø      A sejthártya felépítése, működése

Ø      Endoplazmatikus hálózat

Ø      Riboszóma

Ø      Centriolum

Ø      Golgi apparátus

Ø      Lizoszóma

Ø      Sejtmag és sejtmagvacska

Ø      Mitokondrium

Ø      Színtest

Ø      A növényi és állati sejt összehasonlítása

Ø      Sejtek anyagfelépítő és lebontó folyamatainak áttekintése - nagyvonalakban (részletes kifejtés a 7.osztályos anyagban)

 

 

                                         

 

 

                                                            

 

 

 

 

 

 

4.      témaegység: A sejt ingerelhetősége

Ø      A szervezet belső környezete

Ø      A szabályozás alapjai, a nyugalmi és az akciós potenciál

Ø      Az ingerület terjedése és a szinapszis

Ø      A szem felépítése és működése, a retina sejtjeinek felépítése és működése

 

Fájl:Eye iris.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Fájl:Schematic diagram of the human eye.svg

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szem

 

http://www.otka.hu/print.php?akt_menu=3285&

 

http://www.brody-ajka.sulinet.hu/~ktibor/files/oktatas/Fizika/szem/szem.html

 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fotoreceptor

 

http://www.kislexikon.hu/szem.html

 

 

 ful felepitese       A fül     

 Az emberi fül felépítése. Forrás: www.sulinet.hu

 

 

 

Ø      A hallószerv felépítése és működése                                                

Ø      Érzékszervek védelme és betegségei

Ø      A vázizomzat, a mozgási szervrendszer működése  

Ø      Az izomrost beidegzése

Ø      Az izom-összehúzódás biokémiája

 muscle types

Sliding-filament theorycross bridgeAnimation of mechanical events in contraction

 

muscle structureKey for animation[Structure+of+Muscle+Fiber.jpg]

crss_bri.gifskeletalmuscle.jpg 

[Muscle+Contraction.gif]

 

 

 

 

 

2.      témakör: Hormonális szabályozás

1.témaegység: Homeosztázis

Ø      A hormonális szabályozás alapelvei

Ø      A hipotalamusz—agyalapi mirigy rendszer     

Ø      Pajzsmirigy, mellékvese, hasnyálmirigy

Ø      Szívműködés szabályozása

Ø      Vércukor koncentráció szabályozása

Ø      Testhőmérséklet szabályozása

 

SZABÁLYOZÁSRÓL ÁLTALÁBAN:

 

Egy állati szervezetben olyan mirigy, amely a termelt váladékát a test belsejébe, a vérbe juttatja (és nem a test felületére); rendszerint nincsen kivezető csöve, mert a mirigysejtek közvetlen kapcsolatban lehetnek a vér hajszálereivel. A belső vagy külső csíralemez eredetű belső elválasztású mirigyek által termelt és kibocsátott anyagok aminosavak, aminosavszármazékok vagy peptidek, fehérjék, a középső csíralemez eredetű endokrin mirigyek hormonja inkább szteroid vagy eikozanoid, de lehet peptid vagy fehérje is. Az általuk termelt hormonok a vérárammal a testbe messze és viszonylag gyorsan juthatnak, a termelési helyükről távol levő célszervekben vagy célsejtekben is kifejthetik a hatásaikat. A belső elválasztású mirigyek lehetnek sok sejtből álló bonyolult struktúrák, de lehetnek egyedi sejtek is. A hormonok hatása a célsejtekben lehet viszonylag gyors (aktivációs hatás), de inkább lassan ható (órák vagy hetek alatt megjelenő; organizációs hatás). Legtöbbször olyan lassú tartós hatásokat aktiválnak, mint az anyagcsere átrendeződései, vagy a növekedés, az egyedfejlődés. Az emlősökben a fontosabb belső elválasztású mirigyek a következők: agyalapi mirigy, mellékvese, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, petefészek, here, méhlepény, a hasnyálmirigy Langerhans-féle szigetszervei, de egyedi hormontermelő sejtek vannak a hipotalamuszban, a májban, a belek falában, a szívben, sőt, a vese és az érbelhártya is termel hormonként viselkedő peptideket. (Ma egyre inkább úgy látszik, hogy egyre több szervről és sejtről derül ki, hogy képes hormonokat termelni.) A belső elválasztású mirigyek aktivitását gyakran szabályozza negatív visszacsatolás, vagyis a hormonkibocsátás növekedése gátolja a termelődésének és ürítésének további fokozódását vagy közvetlenül vagy másik célszervre vagy célsejtekre hatva közvetve. Ennek következtében a belső elválasztású mirigyek működése hierarchiába szerveződöttnek is tekinthető: az agyalapi mirigy hormonjai sok endokrin mirigy hormontermelését és –ürítését fokozzák (vagy csökkentik), és az agyalapi mirigy célszerveinek hormonjai viszont az agyalapi mirigyre visszahatva gátolják annak hormontermelését. A visszacsatolások között azonban pozitív is előfordul; például az agyalapi mirigy gonadotrop hormonjai serkentik a petefészek ösztrogénjeinek termelését és kibocsátását, míg ez utóbbiak a mestruációs ciklus egyes fázisaiban serkentik az agyalapi mirigy gondadotropin-elválasztását. A hipotalamusz hormonjai serkenthetik és gátolhatják is az agyalapi mirigy hormonprodukcióját és elválasztását; így közvetítve az idegi-pszichikai hatásokat a belső elválasztású mirigyek felé. A hormonok (általában negatív, de néha pozitív) visszacsatolással hathatnak a hipotalamusz hormontermelő idegsejtjeire is. A hormonok némelyike erőteljesen befolyásolni képes az idegsejtek aktivitásait (például az ivari hormonok a nemi működéseket irányító neuronokat). A mellékpajzsmirigy, a mellékvesekéreg legkülső rétegének és a Langerhans-féle szigetek sejtjei közvetlenül érzékelik a vérplazma kalciumion-, nátrium-, káliumion, illetve tápanyag-szintjeit és ennek megfelelően bocsátják ki hormonjaikat (ezeket tehát az agyalapi mirigy alig szabályozza).

 

  1. APOLÁRIS (HIDROFÓB) HORMONOK

    Ide tartoznak a lipid természetű szteroidhormonok (a mellékvesekéreg és az ivarmirigyek hormonjai), valamint az apoláris oldalláncú aminosavszármazék, a tiroxin.

    Ezek az anyagok könnyedén átdiffundálnak a sejtmembránokon, s ezt követően a citoplazmában (vagy a magplazmában) szabadon úszó receptorhoz kötődnek. A receptofehérjék a hormon megkötése után a sejtmag DNS-ének meghatározott szakaszain fehérjeszintézist indítanak be (vagyis géneket aktiválnak), hatásuk egyszerűen ezen alapszik:

    szteroidhatás



  2. POLÁRIS (HIDROFIL) HORMONOK

    Jellegzetes képviselőik a fehérje- és aminosavszármazék hormonok (tehát az 1. pontban felsoroltak kivételével az összes többi hormon).

    Mivel ezek nem tudnak áthatolni a vastag apoláris réteget tartalmazó sejtmembránon, receptoruknak a sejthártya felszínén kell lennie. Maga a hormon be sem jut a sejtbe, hanem a receptor indít el olyan változásokat a membrán belső oldalán, amelyek a hormonhatást közvetítik. Ennek a folyamatnak egy egyszerűsített ábrázolása található a Biológia IV. tankönyv 11. oldalán az adrenalin hatása kapcsán. (A valóságban a folyamat egy kissé bonyolultabb: a receptor és a cAMP-t előállító enzim - az adenilát cikláz - között egy ún. G-fehérje közvetíti a hatást):





    Nem minden ebbe a típusba tartozó hormon esetén cAMP a "belső jel", más anyagok is képződhetnek. Az is előfordul, hogy a hormonbekötődés hatására egyszerűen csak egy ioncsatorna megnyílása történik, és az emiatt az ionmegoszlásban bekövetkező változás eredményezi a közvetlen hatást. A lényeg azonban az, hogy mindig egy külső membránreceptorból indul ki a folyamat.

 

 

3.  témakör: Immunrendszer működése

 

1.témaegység: Nyirokrendszer

Ø      Az immunitás

Ø      Immunrendszer működése

Ø      B és T sejtek kialakulása, specifitása

Ø      Természetes és szerzett immunitás

Ø      Antitest (immunglobulin) felépítése

Ø      A sejthez és az ellenanyaghoz kötött immunválasz

Ø      Transzplantáció (MHC/HLA)

Ø      Az immunrendszerrel összefüggő tényezők—védőoltások, aktív és passzív immunizálás,

Ø      Vércsoportok

Ø      Allergén anyagok, allergiák

Ø      Az immunitással összefüggő betegségek és a rák

 

 

 

4. témakör: Viselkedéstan alapjai

 

1.témaegység: Állati és emberi viselkedés—etológia alapjai

Ø      Konrad Lorenz munkássága (Salamon király gyűrűje)

Ø      Az ösztön

Ø      Az öröklött magatartásformák

Ø      A tanult magatartásformák

Ø      Territóriumot felismerő és védő magatartás

Ø      A párválasztó magatartás

Ø      Szociális viselkedés

Ø      Kommunikáció fejlődése és a beszéd kialakulása

Ø      Önálló megfigyelés és elemzés elkészítése

 

(A tanterv anyaga a MAGYARORSZÁGI 10-11-12.évfolyamos tananyag témaköreit dolgozza fel.

Az újonnan belépő tanulóknak a tavalyi és azelőtti tananyag áttekintése javasolt a hazai 10-11.évfolyamos tananyag témaköreiből, melyek a következők:

Ø       Növény és állatrendszertan alapjai;

Ø       Biokémiai alapismeretek;

Ø       Sejttani és szövettani ismeretek;

Ø       Élettani alapismeretek: táplálkozás, légzés, keringés, kiválasztás a növényi és állatvilágban, valamint az ember szervezetében;

Ø       Ökológiai alapismeretek;

Ø       Idegrendszer működése,

Ø       Szaporodás, egyedfejlődés

Ø       Genetika alapjai)

 

A tanterv heti 4 órás kurzusra épült.

Felhasznált tankönyvek:

 

Gál Béla: BIOLÓGIA 11 A sejt és az ember biológiája
MOZAIK KIADÓ, Szeged 2004 ISBN 963-697-471-3

Dr.Lénárd Gábor: BIOLÓGIA 10.
NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ,BUDAPEST 2007 ISBN 978-963-19-5901-7

EUROBIO 6-7
Scholae Europaeae 1996, 2001, 2004 ISBN 92-9188-119-8

Anatómia atlasz
HOLLÓ és TÁRSA ISBN 963-684-101-2

ajánlott tankönyv(ek) érdeklődőknek:

 

Campbell: Biology (second edition)—angol nyelvű

Biológiai atlasz (Holló és társa kiadó)

 

 

A fenti tananyagkivonat az iskola tanterve alapján készült, melynek teljes és részletes tantervi leírása a www.eeb1.be honlapon elérhető, vagy letölthető.

 

 

Számonkérés módjai az A-jegy megszerzéséhez:

·         Rövid, az előző 1-2 óra tananyagának legfontosabb fogalmait, összefüggéseit számonkérő „röpdolgozat” érdemjegye;

·         A házi feladat érdemjegye. (Hiányzó házi feladat értéke 0)

·         Órai vázlatok készítése és használata;

·         Órai munkára kapott érdemjegy;

·         Önálló projektmunkára kapott érdemjegy (kiselőadás, gyűjtés, témafeldolgozás, stb…)

Számonkérés módjai a B-jegy megszerzéséhez:

·         I.félévben évfolyamszintű, zárthelyi vizsga, melynek kérdéssorát a szaktanár állítja össze;

·         II.félévben évfolyamszintű, zárthelyi vizsga június hónapban, melynek kérdéssorát a szaktanár állítja össze.

 

A végső jegy kialakítása az A és B  jegy alapján történik a szaktanár döntése alapján.

    

ĉ
Zoltan Fodor,
2008. szept. 16. 14:12
ĉ
Zoltan Fodor,
2008. szept. 16. 14:11
ĉ
Zoltan Fodor,
2008. szept. 16. 14:10
ĉ
Zoltan Fodor,
2008. szept. 16. 14:09
ĉ
Zoltan Fodor,
2008. szept. 16. 14:10
ĉ
Zoltan Fodor,
2008. szept. 16. 14:11
Comments