Hobbi

Magyar Értelmező szótár: “Hóbort, kedvtelés, szenvedély, vesszőparipa”

A Wikipédiából, a szabad lexikonból: “A hobbi (eredeti angol írásmóddal hobby) a korábbi «passzió» vagy a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló tevékenységek gyűjtőneve.”

Minden embernek vannak kedvtelései, amelyekben örömét leli. Nekem (hálistennek vagy sajnos – nem is tudom) elég sok ilyen volt/van. Valahol olvastam, hogy a kedvtelés akkor válik hobbivá, ha művelője

    - költ rá,
    - utánanéz, irodalmaz,
    - fontosnak tartja, esetleg úgy érzi, hogy nem tud nélküle élni.

Jómagam sok örömet leltem – a teljesség igénye nélkül, talán inkább időrendben – a következőkben:

  • olvasás (majdnemhogy válogatás nélkül, ami a kezembe akadt)
  • éneklés, énekkar
  • sportok: kardvívás, úszás, kosárlabda
  • tánc (eleinte társastánc, jóval később mások feleségeinek legális ölelgetése)
  • fényképezés, később filmezés, még később videófilmek készítése
  • zenehallgatás, HIFI
  • modellvasút – ez kicsit kilóg a sorból, lásd ott
  • bor és szőlő
  • Ezek közül a kosárlabda a leghosszabban tartó szerelem: 60 évig nem tudtam abbahagyni, azaz 15 éves koromban szerettem bele, 75 évesen hagytam abba.

    A kisvonatról azt gondolom, hogy a “ha már nekem nem lehetett…” motivációból indult, mondván, hogy majd a fiamnak (1966-ban született), később “majd az unokáknak” – még nincs kész.

    A kert (ami igazából a szőlőt és a bort jelenti) a legfiatalabb, ezt még csak 1981 óta művelem, viszont azóta is.