Tankerületi fogalmazásverseny

. Szegedi Bonifert Domonkos Általános Iskola, 2017. márc. 21. 1:31   [ 2017. ápr. 21. 1:14 frissítve ]

2017. március 20-án rendeztük iskolánkban a fogalmazásversenyt a 4. osztályos tanulók számára. A versenyzők feladata egy elbeszélő fogalmazás írása volt. A zsűri által meghatározott témák közül az egyik versenyző húzta ki a következőt: Álmomban már megtörtént velem.

A történetek űrutazásról, ejtőernyőzésről, balatoni nyaralásról, kötélugró versenyről, egy fekete-fehér világról, Meseországról, az Édességek Birodalmáról, a barlang titkáról és egyéb kalandos eseményekről szóltak. A zsűri értékelése szerint az írásművek közül kiemelkedett egy versenydolgozat. A verseny fődíját Hustiák Melissza, a Szegedi Bonifert Domonkos Általános Iskola tanulója nyerte el, ejtőernyőzésről szóló fogalmazásával. Felkészítő tanítója Dr. Ungerné Debreczeni Ildikó. 

                    
Köszönjük a részvételt, a helyezettnek gratulálunk!


Fődíjat nyert fogalmazás

Szerző: Hustiák Melissza

 

Álmomban már megtörtént velem


 Már nagyon régóta vágyakozom az ejtőernyőzésre. Bár tériszonyos vagyok, mégis nagyon szeretném kipróbálni.

 Éjszaka, mikor már mély álomba szenderedtem, egyszer csak egy repülőgépen találtam magam.

- Jaj, elnézést, de megtudhatnám, hogy hol vagyok? – kérdeztem rémülten.

- Hát egy repülőgépen, mivel azt mondta, hogy ejtőernyőzni szeretne.

Hirtelen megörültem, mert tényleg szeretnék. Később ránk adtak egy ejtőernyő feliratú hátizsákot. Majd kinyitották az ajtót és azt mondták:

- Ugorjanak ki!

Nem tudtam mit csinálni, kiugrottam. Hirtelen félelmemben ordítozni kezdtem:

- Segítség! Segítség!

Nagyon féltem és hirtelen megnyugodtam. Figyelembe vettem a repülőt, ahogy egyre távolodik és a szellőt, ami csiklandozta arcomat. A többiek is kiugrottak és egy idő után azt mondták, hogy nézzek a távolba. Megláttam a szép fákat, a hegyeket, a felhőket, amik csak úgy megfogtak engem és vittek közelebb, egyre csak közelebb. Végül azt mondták a többiek:

- Engedd ki az ejtőernyőt!

Ki is engedtem. Hirtelen olyan volt, mintha valami vagy valaki visszarántott volna. Majd a zuhanásból egy kellemes panoráma kirándulás lett. Most már lassabban mentünk, egyre csak lejjebb. Végül, ahogy lenéztem, a házakat pillantottam meg, amik nagyon parányik voltak. És a szellő megnyugodott és simogatni kezdett. Ahogy lejjebb értünk láttam az embereket is most már. Kezdtem aggódni, hogy lassan véget ér a kaland. Le is értünk a földre. Alig bírtam talpra állni, olyan voltam, mint egy most született kiscsikó. Hirtelen egy hangra ébredtem fel:

- Gyerekek, gyertek reggelizni! – mondta anya.

Hát ennek az álomnak is vége lett. Legalább megtudtam, hogy milyen ejtőernyőzni.

 




Comments