Az EATG (European AIDS Treatment Group) és a GAT (Portugál HIV-fertőzöttek Szövetsége) által szervezett „HIV és migráció” című konferenciára Lisszabonban került sor 2007. június 7-én és 8-án. Egész Európából, Afrikából és az Egyesült Államokból érkeztek résztvevők, összesen mintegy kettőszázhúszan. A konferencia résztvevői túlnyomó többségben a civil társadalom, civil szervezetek képviselői voltak. Közöttük megtalálhattuk különféle európai, HIV-fertőzötteket és/vagy migránsokat tömörítő szervezetek képviselőit.

 

A konferenciának különös aktualitást adott az a tény, hogy a küszöbön álló portugál EU elnökség egyik súlyponti témája a migráció kérdése, míg a június végén véget érő német elnökség prioritásként kezelte a HIV/AIDS és az univerzális ellátás kérdéseit.

 

A konferencia tehát nem volt izolált esemény, hanem kapcsolódott a német és a portugál elnökség munkájához, de főként a migráció (legális és nem legális, dokumentált és nem dokumentált migráció) kérdéseire koncentrált. Lehetőséget kínált arra, hogy a civil társadalom koordinált módon befolyásolhatja a politikai szintű tárgyalásokat (amelyekre 2007 szeptemberében és októberében kerül sor Brüsszelben és Lisszabonban). A konferencia többek között emelte a migránsok kérdéseivel kapcsolatos figyelem szintjét európai szinten. Hangot adott a különböző érintett közösségeknek és képviselte érdekeiket.

 

Az első plenáris ülésen Mary Haour-Knipe, az orvosi szociológia professzora nyújtott áttekintést a migráció kérdéséről. A migráció mindig és a világ minden részén jelen volt. Ugyanakkor a globalizáció miatt a migráció jelentős diverzifikációját figyelhetjük meg: egyre gyakoribb a rövid távú migráció, az elhúzódó turistautak, a nem dokumentált vagy akár illegális migráció igen könnyűvé vált. Éppen ezért a járványos betegségeket is globális kontextusban kell vizsgálni. Az európai NGO-k munkájában ezen a területen a befogadó magatartás és a partnerség az irányadó elvek. Ugyanakkor sokszor súlyos hiányosságok mutatkoznak a tudásunkban.

 

Michele LeVoy, a PICUM nemzetközi migránsokat tömörítő szövetség és érdekképviseleti szervezet vezetője a nem szabályos migránsok előtt felmerülő nehézségekről tartott előadást. Az orvosi ellátáshoz való hozzáférés sok esetben szinte lehetetlen ezeknek az embereknek, hiszen a szabályok országról országra változnak, a migránsok sokszor nem tudják, milyen lehetőségeik vannak, vagy félnek ezeket igénybe venni. Ebben a munkában tehát kulcsfontosságú szerep jut a civil társadalomnak.

 

Rick Lines, az International Harm Reduction Association (Nemzetközi Ártalomcsökkentő Szövetség) emberi jogokkal foglalkozó tanácsadója az emberi jogok, a migránsok és a HIV tárgykörének összefüggéseit vizsgálta. Kiemelte, hogy mivel az emberi jogok kartájához és az ENSZ-hez az országok önként csatlakoztak, és tekintve, hogy az egészséghez és az élethez való jog emberi jognak minősül, ezért értelmetlennek tűnik különbséget tenni legális és illegális migránsok között. Az egészségügyi ellátás mindenkit alanyi jogon illet meg. Éppen ezért a civil társadalomnak kiemelt szerepe van ezen jogok biztosításában.

 

Dr. Srdan Matic, a WHO regionális igazgatója a közegészségügyi rendszerek inkluzív jellegének megerősítéséről beszélt. Kiemelte, hogy a kezeléshez (HIV-terápiához) való hozzáférés egyértelmű közegészségügyi előnyökkel jár. Az európai országok elkötelezték magukat a megelőzéshez, kezeléshez és gondozáshoz való univerzális hozzáférés biztosítása mellett. A kezelés elérhetősége morális és politikai kötelezettség, míg a kizárás stigmához vezet, akadályozza a teszteléshez és tanácsadáshoz való hozzáférést, és ezzel növeli az érintett közösségek sebezhetőségét és a nem biztonságos viselkedési minták gyakoriságát.

 

A második plenáris ülésen Eddy Beck epidemiológus tartott előadást a HIV-terápia költséghatékonyságáról. Elmondta, hogy az univerzális hozzáférésnek az egyes országok szintjén kell megvalósulnia. A kezelésről folyó vita során nem szabad megfeledkezni a prevenció jelentőségéről. A kezelés költséghatékony, ugyanis hosszabb társadalmi és gazdaságilag aktív életet tesz lehetővé.

 

Lucas Wiessing az EMCDDA, az Európai Unió Kábítószerekkel és Függőségbetegségekkel foglalkozó Monitoring Központjának munkatársa beszélt a migráció, az intravénás droghasználat és a HIV-fertőzés közös problematikájáról. Kiemelte, hogy bizonyos esetekben a migránsok valóban nagyobb kockázatnak vannak kitéve, ami a HIV és az intravénás droghasználat problémáját illeti. Kis, rejtett populációk aránytalanul nagy kockázatnak lehetnek kitéve, ugyanakkor hiányoznak a legfontosabb adatok, sok módszertani kihívás nehezíti a munkát. A legnagyobb kockázati tényező nem a migráció, hanem az ártalomcsökkentési munka hiánya.

 

David Haerry, az EATG munkatársa a migráció és az orvosi ellátás kérdéseit vizsgálta. Kitért néhány történelmi szempontra, és kiemelte, hogy az emberek mindig vándorolni fognak, ha ezen múlik a túlélésük. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az egészségügyi célból történő migrációnak a lehető legritkább esetben van köze a HIV-hez. Ugyanakkor a jelenleg fennálló utazási korlátozások súlyosan érintik sokak személyi szabadságjogait. A migránsok HIV-tesztelése sajnálatos módon utat nyit egy sor egyéb, emberi jogi szempontból megkérdőjelezhető vizsgálat előtt.

 

Alice Frade, a portugál családtervezési szövetség vezetője a szexuális és reproduktív jogok fontosságát emelte ki multikulturális kontextusban. A nemi szerepek az élet számtalan területén és az egészségügyben is fontos szerepet játszanak. Kezelni szükséges a kettős diszkrimináció (migráns + nő), sőt a hármas diszkrimináció (migráns + nő + HIV-fertőzött vagy kábítószer-használó) problémáját.

 

A konferencia során hat munkacsoportban tárgyalták meg a résztvevők a következő problémaköröket:

• Nők kereskedelmi és migráns prostitúció
• Nem dokumentált migránsok
• Roma és szinti
• Fekete bőrű diaszpóra
• Kelet-európai problémák
• Fogva tartott migránsok

 

A munkacsoportok eredményeit a konferencia általános konklúziói tartalmazzák.

 

A konferencia ideje alatt végig az amszterdami Safe Sex Comedy Show tagjai szórakoztatták a résztvevőket. Üzenetük egyszerre volt vidám és tanulságos: A szexről beszélni feltétlenül szükséges, ugyanakkor vicces is lehet. Alapvetően fontos, hogy megtörjük a jeget és felszámoljuk a tabukat. Kitűnő humorral képviselték a különböző társadalmi és nemi szerepeket.

 

Konklúziók

A migráció globális realitás, egyre diverzifikáltabbá válik: egyre gyakrabban tapasztaljuk a rövid távú mobilitás különböző jelenségeit.

Ahogy a szabályok és érvényesítésük egyre szigorúbbá válik, úgy terjed egyre jobban a szabálytalan, nem dokumentált migráció.

A HIV-járvány ilyen módon lassan kelet és dél felé csúszik, illetve ellentétes irányú áramlás is megfigyelhető.

A kezeléshez való univerzális hozzáférés még nem valósult meg.

Az emberi jogok kérdését kiemelten kell kezelni.

Hasonlóan fontos a különböző nemi szerepvállalások kérdése.

Kiemelt figyelmet érdemelnek a sebezhető csoportok, mint például az olyan migráns férfiak, akik más férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, az intravénás droghasználók és a prostituáltak.

Továbbra is súlyos gondot jelent a diszkrimináció és a stigma.

Részletesebb adatokra és monitoringra van szükség.

Ugyanakkor a már létező tudás és adatok alapján sürgős intézkedéseket kell foganatosítani.

Mindehhez fenntartható hálózatokra és programokra van szükség.

 

A továbbiakban a politikai kötelezettségvállalást és dedikált erőforrásokat kell szerezni az érintett kormányoktól és az Európai Uniótól. Tanácsos lenne létrehozni egy európai szintű struktúrát vagy szervezetet, ami a migrációval és a HIV-vel foglalkozik. Érdemes tovább építeni azokat a jó kapcsolatokat, amelyek már léteznek ezen a területen különböző hálózatokkal, szakszervezetekkel, egyházakkal és politikai szervezetekkel. Mindezek alapján új szolidaritás kiépítése a cél a mikro szinttől a makro szintig.