hanginak29 - shivamantra

bakterium

Bakteriális eredetű opportunista fertőzések

Bakteriális hasmenés

(salmonellosis, campylobacteriosis, shigellosis)

Tanulmányok igazolják, hogy a HIV-fertőzött személyek nagyobb eséllyel betegszenek meg különféle bakteriális hasmenéses kórokozóktól. Ahogy a többi opportunista fertőzésnél, itt is minél alacsonyabb a CD4-es érték, annál nagyobb az esély a megbetegedésre. Bakteriális eredetű hasmenésre nagyobb valószínűséggel körülbelül 200-as CD4 szám alatt lehet számítani.

A szalmonella baktérium jellemzően fertőzött étellel vagy itallal kerül be a szervezetbe, vagy ha fertőzött állattal kerülsz közelebbi kapcsolatba, megérinted, vagy az ürüléke a szervezetedbe kerül.

A campylobacter kórokozó főleg szarvasmarhában, szárnyasokban és legyekben fordul elő. Ugyancsak megtalálható a nem tisztított, klórral nem kezelt vizekben: folyókban, patakokban, bányatavakban. A campylobacter orális-anális szexszel (anilingus) igen könnyen átadható.

A különféle shigella-törzsek okozta hasmenés emberről emberre széklet útján terjed, ezért az anális szex különösen veszélyes ebből a szempontból azok számára, akiknek jelentősen meggyengült az immunrendszere.

A HIV-fertőzés miatt elégtelenül működő immunrendszer esetében ezek a fertőzések súlyos, veszélyes hasmenéshez vezethetnek. Elsősorban a szalmonella-fertőzés az emésztőrendszerből a test más tájaira is átterjedhet, és gyors kezelés hiányában halált okozhat.

Ha tehát csillapíthatatlan, súlyos, fájdalmas, lázzal járó, erős folyadékveszteséget okozó hasmenéstől szenvedsz, mindenképpen fordulj orvoshoz. Ezek a fertőzések hibátlanul műjködő immunrendszer (és magas CD4-szám melletti HIV-fertőzés) esetén spontán, gyógyszer nélkül is gyógyulhatnak, de minden esetben szükséges az orvos felügyelete. A hasmenés egyik legfőbb (és gyakran elfelejtett) veszélye a kiszáradás, ezért ilyen állapotokban nagyon sok folyadékot, izotóniás italokat kell fogyasztani. Súlyos hasmenés esetére a gyógyszertárban kapható izotóniás italpor, amely pótolja a szervezetből kiürülő sókat és ionokat.

Általában rövid ideig tartó antibiotikumos kezelés megszünteti ezeket a fertőzéseket. Az egyéb opportunista fertőzések megelőzésére (profilaxis) szedett bizonyos készítmények hatékony védelmet nyújtanak a bakteriális hasmenés ellen is.

Bakteriális tüdőgyulladás

Az ilyen streptococcus pneumoniae, haemophilus influenzae, pseudomonas aeruginosa és staphylococcus aureus által okozott tüdőgyulladás és felső légúti panaszok viszonylag magasabb CD4-es értékek mellett is gyakoriak HIV-fertőzöttek esetében. A tüdőgyulladás kialakulása gyakoribb dohányosok, intravénás droghasználók és alkoholbetegek esetében.

A tünetek hidegrázás, reszketés, láz, mellkasi fájdalom. Gyors, felületes légzés, felgyorsult szívverés és köhögés jellemzi ezt az állapotot. Mivel a bakteriális tüdőgyulladás nehezen megkülönböztethető a sokkal veszélyesebb PCP (pneumocystis pneumonia) típusú tüdőgyulladástól, az orvos váladékmintát vesz a torokból, és így állapítja meg, milyen kezelésre van szükség. A kétféle tüdőgyulladás eltérő kezelést igényel. Ezzel együtt TBC-teszt is szükséges, hiszen ott is hasonlóak lehetnek a tünetek. Mindhárom állapot gyakoribb, minél alacsonyabb a CD4-es érték. 250-es érték alatt profilaktikus kezelés (megelőző jellegű gyógyszerek szedése) lehet szükséges.

A bakteriális tüdőgyulladások antibiotikummal jól kezelhetők. Ugynakkor a legyengült immunrendszer miatt valószínűleg kombinációs antibiotikum-kezelésre van szükség, illetve bizonyos esetekben kórházi tartózkodást is előírhat az orvos, ha például oxigénre van szüksége a betegnek a gyulladt légzőfelület elégtelen működése miatt. A megfelelően beállított és hatékony HIV-terápiával párhuzamosan erősödő immunrendszer a bakteriális tüdőgyulladás esélyét is jól csökkenti.

Mycobacterium kansasii

A mycobacterium kansasii kórokozó életveszélyes fertőzést okozhat erősen legyengült immunrendszerű betegekben. Egészséges személyekben a fertőzés múló tüdőproblémákat okoz. Előrehaladott HIV-fertőzés esetén a baktérium megtámadhatja a lépet, a májat és a csontvelőt is.

A MK baktérium gyakorlatilag mindenhol megtalálható a környezetünkben: a vízben, a talajban, ételekben. Melegebb éghajlaton gyakoribb az előfordulása. 75-ös CD4-es érték alatt profilaktikus kezelés szükséges, ami megegyezik a MAC (mycobacterium avium complex) elleni megelőző kezeléssel. 50-es érték alatt az MK-fertőzés esélye meredeken megnő.

A tünetek: légzési nehézség, láz, éjszakai izzadásrohamok, hidegrázás, súlyvesztés, az izomtömeg hirtelen csökkenése, hasi fájdalom, fáradtság (vérszegénység miatt) és hasmenés. Az MK-fertőzés okozhatja a lép és a máj megnagyobbodását és a nyirokcsomók megduzzadását. Mivel ezek a tünetek úgyszólván hétköznapinak számítanak előrehaladott HIV-fertőzésben, az orvos röntgenvizsgálattal állapítja meg a tüdőlebenyek MK miatti károsodását. Laboratóriumi tenyészetből is megállapítható a fertőzés, de súlyosabb esetben csontvelő-biopsziára is szükség lehet.

Az MK kezelése nagyjából két hónapig tartó, kombinációs antibiotikum-kúrával történik, ami a szokásos HIV-terápiát egészíti ki. A súlyosabb komplikációk miatt kórházi kezelés szükséges.

Mycobacterium avium complex (MAC)

A MAC fertőzést okozó baktérium nagyon gyakori, mindenhol megtalálható a környezetünkben. Egészségesen működő immunrendszer (és/vagy magas CD4-es érték) mellett nem okoz megbetegedést, de 50-es érték alatt nagyon nagy valószínűséggel bekövetkezik. Ugyanakkor 100-as CD4-érték felett szinte soha nem fordul elő.

A MAC lehet lokalizált, tehát csak egy szervben előforduló, és disszeminált, amikor az egész szervezetet elárasztják a baktériumok. Gyakori a tüdő, a belek, a csontvelő, a máj és a lép fertőződése. A tünetek: igen magas láz, hidegrázás, hasmenés, súlyvesztés, hasi fájdalom, fáradtság és vérszegénység. A MAC emellett aktiválhat egy sor egyéb fertőzést is, kiválthat hepatitiszt és tüdőgyulladást. Mivel a legtöbb opportunista fertőzés nagyon hasonló tüneteket okoz, ezért az orvos vér-, vizelet- és nyálmintából állapítja meg, hogy fennáll-e MAC-fertőzés. Sajnos a MAC jelenléte ilyen tenyésztéssel is csak nehezen állapítható meg. Éppen ezért alacsony CD4-es érték mellett az orvos valószínűleg a végleges diagnózis nélkül is megkezdni a MAC elleni kezelést.

A kezelés bonyolult, kombinációs antibiotikum-terápiából áll. A MAC-fertőzés bekövetkezte után a beteg állapotát egész életen át figyelemmel kell követni, mivel a baktérium nem irtható ki teljesen, és a betegség könnyen visszatérhet. A MAC elleni kezelés minden esetben csak hatékony HIV-terápiával együtt alkalmazható, ami helyreállítja az immunrendszer viszonylag jó működését. Ha a CD4-es érték három hónapon át 100 fölött marad, a MAC elleni gyógyszerek elhagyhatók.

Szifilisz és neuroszifilisz

A szifiliszt a treponema pallidum nevű baktérium okozza. Jóllehet önmagában is "teljes értékű" nemi betegségnek minősül, az előrehaladott HIV-fertőzésben nagyobb a szifilisz kockázata, és a lefolyása is gyorsabb és veszélyesebb. A kezeletlen szifilisz (francnyavalya, vérbaj) szívbetegséghez, szellemi leépüléshez, neurológiai problémákhoz (neuroszifilisz), vaksághoz, elbutuláshoz és halálhoz vezet.

A szifilisz több, elkülöníthető stádiumban folyik le:

Primer fertőzés - Általában a baktérium behatolásának helyén jelenkező, nem fájdalmas, kemény, fehéres fekély, ami nehezen, de önmagától gyógyul. Általában a fertőzés után 4-6 héttel jelentkezik a péniszen, a vaginában vagy a vulván, esetlen a szájüregben vagy az anuson. A HIV sokkal könnyebben átvihető ilyen fekély jelenlétében, és a szifilisz miatt legyengült immunrendszer fogékonyabb a HIV-fertőzésre.

Szekunder fertőzés - Ennek a legáltalánosabb jele az apró, himlőszerű, barnáspiros kiütések megjelenése a bőrön, klasszikus esetben a tenyéren és a talpon. Ezek a kiütések rendkívül fertőzőek! Akár hónapokig is eltarthat a gyógyulásuk, kezelés nélkül pedig visszatérnek. A szekunder tünetek a fertőzés után hónapokkal, akár évekkel később jelentkeznek és nagyjából két évig tartanak. Kezeletlen HIV-fertőzés esetében a lefolyás sokkal gyorsabb és agresszívabb.

Kései szifilisz - A szekunder tünetek eltűnése után a szifilisz látens betegségként pusztít tovább. Kezelés nélkül a beteg nem szenved tünetektől, és nem is fertőző. Ugyanakkor a baktérium megszállja a belső szerveket, elsősorban az agyat és a központi idegrendszert, a szemet, a szívet, az érrendszert és az izületeket. A károsodás a tercier szakaszban jelentkezik - ezt az állapotot nevezzük neuroszifilisznek, ami az izommozgások szabályozatlanságával, bénulással, vaksággal és elbutulással, illetve halállal jár. Kezeletlen HIV-fertőzés esetén jelentősen lerövidül a harmadik fázis megjelenéséig eltelő idő.

A szifilisz tünetei sok más betegséghez hasonlóak, ezért csak laboratóriumi teszttel állapítható meg a fertőzés. Kezelése antibiotikummal (penicillin) történik, amit hetente egy injekcióban kap a beteg. A fertőzés súlyosságától és az esetleges társfertőzések jelenlététől függ a kezelés tartama és erőssége. Előrehaladott neuroszifilisz esetén intravénás penicillin szükséges minden nap négy óránként két héten át. Az első penicillin injekció után valószínűleg rosszabbodik az állapotod, mert a nagy hatékonyságú gyógyszer nagyon nagy mennyiségben pusztíja el a baktrériumokat, amelyek holtukban méreganyagokkal árasztják el a szervezetet (Herxheimer reakció). Ajánlatos ilyen esetben otthon kivárni a tünetek enyhülését.

A szifilisz könnyen gyógyítható, de éppen ilyen könnyen újra el is lehet kapni. Biztonságos szexszel megelőzhető a szifiliszfertőzés is.

Tuberkulózis

Évtizedekig azt gondolhattuk, hogy a TBC, a tüdőbaj már eltűnt, nem fenyeget minket tovább. De az utóbbi években egyre gyakoribbá vált ez a megbetegedés, és főként a rosszabb anyagi körülmények, gyengébb higiéniai feltételek között élőket sújtja. HIV-fertőzöttként sokkal nagyobb eséllyel kaphatod el a TBC-t, illetve legyengült immunrendszer mellett a betegség lefolyása gyorsabb és agresszívebb.

Az aktív TBC-fertőzés tünetei: 3 hétnél tovább tartó köhögés, súlyvesztés, állandó fáradtság érzése, éjszakai izzadás és láz, ami főleg esténként szökik fel magasra. A PCP hasonló tüneteket okoz, de a TBC gyakorlatilag bármilyen CD4-es szám mellett felléphet. A TBC-fertőzést légi úton lehet elkapni, ha fertőzött személy rád köhög, vagy ha közvetlenül érintkezel a köpetével (csókolózás útján is terjed). A fertőzés - ha meg is történik - nem feltétlenül alakít ki aktív TBC-megbetegedést.

A TBC és a HIV nagyon rossz kombinációt alkot - kölcsönösen erősítik egymást. Ezért fontos, hogy komolyan vedd, és gondolj erre a lehetőségre is, ha HIV-fertőzött vagy.

A primer TBC-fertőzés diagnózisa egyszerű bőrteszttel történik. Az aktív TBC tüdőröntgennel állapítható meg - a rendszeres tüdőszűrés különösen fontos HIV-fertőzöttek esetében. A végleges diagnózis a torokból levett kenet útján készül el. A kezelés hosszadalmas antibiotikum-kúrával történik (minimum 6 hónap). Sajnos egyre gyakoribb a többszörösen rezisztens TB-törzszsel történő fertőződés, ilyenkor kombinációs antibiotikum-kezelés szükséges. Az ilyen típusú fertőzés főleg a sűrűn lakott, rossz higiéniai körülményeket kínáló, városi területeken fordul elő, de a TBC-fertőzések 90%-a jól reagál a különféle gyógyszerekre.