Született Dombóváron 1850. március 20-án.

Iskoláit Dombóváron, Budapesten kezdte. Hazai tanítómestere Ujházy Ferenc volt. 1869-71 között Bécsben, 1871-től Münchenben tanult. Párizsi tartózkodása idején Munkácsy Mihály irányításával dolgozott.

1876-tól Szolnokon, majd Budapesten élt, 1887-1896 között az Iparművészeti Főiskola, majd a Rajztanárképző Főiskola tanára.

1874-től szerepelt a kiállításokon népi

életképekkel, balatoni tájképekkel. Jelentős, feltűnést keltő képe volt a "Kártyavetőnő", a "Dagasztó menyecske", a "Kényszer-koncert". "Tere-fere" című képe 100 aranyas Ráth György-díjat nyert (1881), "Lakodalom" című műve megkapta a londoni művészek ezüstérmét (1908). 1884-ben "Házasságtörő nő" című képéért a Tárkányi Béla apátkanonok által adományozott 500 forintos Egyházfestészeti-díjat kapta.

"Aggházy Gyula festői ambícióit nem fogadta kitörő lelkesedéssel édesapja, aki mindenképpen zenésznek szánta fiát. Ezért a konzervatórium elvégzése után a Nemzeti Színház zenekarához szerződött. A festést azonban nem hagyta abba, továbbra is szorgalmasan járt tanulni Újházy Ferenchez. Inkább a zenélést adta fel, és 1869-ben beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára. ..."

Aggházy Gyula bécsi tartózkodása (1869-71) idején szintén az akadémián dolgozott Pállik Béla, Mészöly Géza, Frecskay László és Bruck Lajos.

Aggházy nappal az akadémián tanult s este egyik külvárosi színházban zenekari hegedűs volt. Együtt lakott Tölgyessy Artúrral, akit hegedülni is tanított. Tölgyessy később Münchenben folytatta tanulmányait, ahol együtt lakott Feszty Árpáddal (aki Kubinszky Lengyel tájképfestő tanítványa volt), s Gross-Hessenloh-ban s az angol kertben tájképtanulmányokat készítettek. 1875-ben Aggházyval (és a szintén ott tartózkodó Spányival, Ébnerrel) Szolnokon ismét találkoztak.

Szolnok szerepe a magyar képzőművészetben a XIX. század közepe óta jelentős. Felfedezését August von Pettenkofen osztrák festőnek köszönhette, aki az 1848-49-es szabadságharc idején járt Magyarországon. 1851-1881-ig szinte minden esztendőben felkereste a várost, évről-évre új témákat keresett és talált itt. Hírnevének és vonzerejének következtében sok osztrák és magyar festő keresi fel Szolnokot, így az 1870-es évek elején

Deák-Ébner Lajos, Aggházy Gyula és Bihari Sándor mellett többek között itt találhatjuk Böhm Pált, Mednyánszky Lászlót is.

Budapestre visszatérve az Epreskertben igényel és kap műteremlakást.

A Városliget közelében, az egykori Külső Aradi és Hajtsár utcák között feküdt az az elvadult, eperfákkal benőtt terület, amelyet Epreskertnek neveztek. Huszár Adolf, akinek a Deák-szobor elkészítéséhez megfelelő, nagyméretű helyiségre volt szüksége, itt kapott telket a fővárostól és 1881-re felépítette műtermét. Ezután merült fel az ötlet, hogy az Epreskert teljes területén művésztelepet alakítsanak ki.

A főváros 1883-ban, támogatva a Magyar Képzőművészeti Akadémia létesítését, a területet két részre osztotta, középen a mai Kmetty utcával. Az Epreskert északnyugati részén - a Képzőművészeti Akadémiának adományozott telken - Benczúr Gyula, Lotz Károly és Stróbl Alajos mesteriskolája épült fel.

A kertben antik, középkori és reneszánsz műemlékek másolatait állították fel. Itt állították fel például a Kolozsvári testvérek prágai Szent György szobrának másolatát és ide szállították a Mátyás-templom Schulek Frigyes-féle purista helyreállításakor eltávolított középkori részleteket is. Stróbl Alajos és növendékei mentették meg a pesti Orczy téren lebontásra ítélt józsefvárosi barokk kálváriát, Mayerhoffer András alkotását (1744-1749): darabokra szedték és itt a kertben építették fel újra.

Stróbl élettel és egyéni karakterrel töltötte meg az Epreskertet: jelmezes művészestélyeket rendezett, tanítványaival történelmi darabokat adott elő. Sok előkelő látogatója is volt, Ferenc József is többször járt az Epreskertben.

Az egykori Epreskert délkeleti részén a főváros egyik művésztelepe alakult ki, ahol nyolc műterem épült föl: a Lendvay utcában a szobrászok, a Bajza utcában a festők kaptak helyet. Itt állt például Zala György, Donáth Gyula, Szécsi Antal, Aggházy Gyula, Konek Ida háza, valamint a társasági élet egyik központja, Feszty Árpád és Jókai Mór közös villája.

Elsőként Aggházy Gyula festőművész müncheni hatású villája épült fel Benczúr Béla tervei szerint 1884-ben, az Epreskert 16. szám alatt.

Aggházy Gyula készítette az Operaház egyik legszebb terme, a királylépcső emeleti galéria bal oldali lumettáinak leheletfinom tájképeit.

J & R Electronics

A budavári Mátyás templom Loretói kápolnájának oltárképe szintén az ő munkája.

"... Szívesen festette Budapestet is. Az 1880-as években készült az itt (értsd: a budavári Nagyboldogasszony-templom) látható festménye, amely a Szentháromság tér végét ábrázolja, háttérben a budavári Nagyboldogasszony-, mai nevén Mátyás-templommal, persze még a nagy átépítés előtti állapotában. ..."

Másik jelentős munkája volt az erzsébetvárosi templom bal oldali oltárképe, a "Gábor arkangyal".

Tarany (Somogy) barokk templomának egyik mellékoltárát díszíti Aggházy Gyula "Mária mennybemenetele" című képe.

A bártfai templom oltárképe is Aggházy Gyula alkotása.

Aggházy Gyula mesterének tisztelegve festette az "Ipolyi Arnold üdvözli Munkácsy Mihályt" című festményt.

Edward T. Compton stílusában tátrai tájképeket is festett, pl. "Csorba-tó a Szoliszkóval".

1874-től akadémikus irányzatot képviselő népéletképekkel szerepelt kiállításokon.

1880-ban "Petőfi dalban és rajzban" címmel Petőfi 16 költeményéhez írt Hubay és Aggházy (Aggházy Gyula testvére) zongorára zenét, a kiadványhoz Vastagh György már elkészített egy illusztrációt, amelyet Párizsba küldtek (ott adták ki), ahol Munkácsy, Zichy, Ébner és Aggházy Gyula is rajzolt hozzá.

1883-ban szerepelt az első kolozsvári (és erdélyi) képkiállításon a

"Park-részlet" című képpel. A képet az 1883. február 11-i cikkében így értékelte a Kolozsvári Közlöny műbíráló újságírója:

"A kis kép összehajló lombos fákkal, melyek hátterében kunyhó van, az előtérben pedig, egy kisfiú értekeződik egy hosszú nyakú gólyával. Kidolgozatlan, cél nélkül hányt-vetett és nem eléggé jól választott színekkel. A hát-térben levő kunyhó nem is aesthetikus és nincs is jól festve, de az előtérben a kis fiú és az őt környező világi táj szerény, de kellemes idea."

Mint látható, nem fogadták képét túl nagy elismeréssel.

Ennek ellenére 1890-ben, 1902-ben és 1903-ban is kiállít az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállításain Kolozsváron.

A századforduló után hangulatos impressziójú tájképeihez a Balaton környékéről keresett motívumokat, sokan tekintették őt is a "Balaton festőjének".

1887-1896 között az Iparművészeti Főiskola, 1897-től a Mintarajziskola tanára volt, mestereként tisztelte többek között Pazsiczky Sándor (1881-1955), Keményffy Jenő (1875-1920), Mendlik Oszkár (1871-1963).

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1902/3. évi Téli Kiállításán a királyi palota megvásárolta "Vonó négyes holdvilágnál" című olajfestményét, és "Részlet Lovranóból" című képe is vevőre talált (Vevője : özv. Szontág Árpádné, Budapest).

Ugyanekkor, 1903-ban a Hazai Művásárlók Egyesülete Aggházy Gyula: "Tót atyafi" című olajképét vásárolta meg.

Aggházy Gyula 1919. május 13-án Budapesten halt meg, sírhelye a Kerepesi temetőben van.

1922. márciusában emlékkiállítást rendeztek Budapesten halálának 3. évfordulóján.

Aggházy Gyula több életképe és a Mészöly irányzathoz kapcsolódó képe megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában.

1937-ben Ambrozovics Dezső, budapesti műfordító és műgyűjtő több mint 250 műtárgyból - elsősorban festményekből - álló kollekcióját a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak ajándékozta, s ekkor kerültek a múzeum gyűjteményébe Aggházy Gyula képei is (Bihari Sándor, Hegedűs László, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Rudnay Gyula, Székely Bertalan és Telepy Károly művei mellett).

2000. júliusában Aggházy Gyula kép is szerepelt Tihanyban, a Bencés Apátsági Múzeum "Magyar táj, magyar ecsettel" című tárlatán. A kiállítást Dr. Mádl Ferenc nyitotta meg.

2000-ben Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban a festő halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek kiállítást "Munkácsy művészetének szellemi örökösei - tanítványok, követők" címmel. A tárlaton szereplő művészek a következők voltak: Aggházy Gyula, Baditz Ottó, Bihari Sándor, Deák Ébner Lajos, Fényes Adolf, Halmi Artur, Kernstok Károly, Koszta József, Pataky László, Révész Imre, Rippl-Rónai József, Rudnay Gyula, Thorma János, Tornyai János, Vágó Pál és természetesen Munkácsy Mihály.