Minden háztatásban elkészíthetjük a szükséges ecetet, ezáltal nemcsak pénzt takarítunk meg, hanem a hamisított, s az egészségnek ártalmas ecettől megóvjuk magunkat

Az ecetkészítéshez a legjobb kőkorsókat, vagy keményfa hordókat használni. A fenyőhordó nem jó az ecet készítéshez, mivel gyanta tartalma elrontja az ecetet. Érc, vagy mázas cserépedényeket sem kell az ecetkészítésnél alkalmazni, mert az ecet az ércrészeket és a mázat feloldja. Ez könnyen mérgezésre adhat alkalmat.

Az ecetkészítésnél alkalmazott víznek lágynak és tisztának kell lenni. A kemény vizet fel kell főzni. 18-20 °R hőmérsékletet tartunk meg.

Hogy forrást idézzünk elő élesztőt, kovászt, vagy frissen sült erősen kovászozott, ecettel ismételve savanyított kenyeret használunk. A korsót, vagy hordót meleg helyre állítjuk. A melegnek a 28 °R hőmérsékletet nem szabad túlhaladni. Az edényt nem szabad felrázni, s kezdetben be kell fedni. 8-14 nap múlva vesszük le a fedelet róla. Az ecet felszínén képződő hártyát időről-időre leszedjük. Ha a forrás elmúlt, az ecete más edényre húzzuk le.

Hogy igen erős ecetet nyerjünk, mely finom asztali ecetnek használható, télen valódi, vagy mesterséges borecetet annyira fagyasztunk meg, hogy csak a folyadék ¼ része marad meg. Miután csak a víz részek fagynak meg, a visszamaradt folyadék az erősebb egyesített ecetrészeket tartalmazza, melyek nem fagynak meg, mivel szeszes természettel bírnak. Ha a felette lévő jeget áttörjük, az ecetet le lehet önteni. Ha igen erős ecetet akarunk, 1/8 részig elfagyasztjuk.

Igen sok különféle ecetnemek vannak, amelyeknek készítésmódja itt következik: