A szertartást vezeti : Kerekes Csaba
A parázsonjárás egy nagyon ősi rítus, mely szerepelt az ősmagyar és a magyarral rokon népek szertartásaiban is. Néhány természetközeli törzseknél a mai napig fellelhető.
A parázsonjárás lényege a megtisztulás és a félelmeinktől való megszabadulás. Megtisztulás, mert a parázs innenső oldalán lerakjuk magunkról gondjainkat, sérelmeinket, azokat szimbolikusan elégetjük a tűzben, miközben megyünk át az izzó szőnyegen, magunkhoz vesszük a tűz erejét, lendületét, kicsit egyesülünk a Nap Atya erejével. Aki át tudja adni magát ennek az élménynek, más emberként lép le a parázsszőnyegről.
Félelmeinktől való megszabadulás is egyben, mert az ember legyőzi saját korlátait, mikor mezítláb rálép a közel 900 C fokos izzó parázsra, és Önmagába így az Istenbe vetett hitével legyőzi a fizika törvényeit.
A parázson járásnak vannak szabályai. Máté Imre Bácsa szavait idézve „ez nem Show business”. Ez nem a külvilágnak szól, hanem saját magunknak. Azért, senki ne menjen át, mert az előtte lévő átment, hanem azért, hogy a maga spirituális fejlődésén egy-két szintet följebb tudjon lépni.
A parázson járásnak mindig van egy vezetője, aki irányítja a dolgok menetét. Segítségül hívja a természet elemeit: föld, víz, levegő, tűz, amelyek a Nagyboldogasszonyt és a Nap Atyát szimbolizálják. Először a szertartás irányítója megy át, és a túloldalon várja a résztvevőket. Fontos, hogy csak a vezető szemébe nézzenek a résztvevők, semmi esetre sem le a parázsba. Sok sikert, tanulást, szórakozást kívánok minden kedves résztvevőnek, ezen a szép Ünnepen, és biztos vagyok benne, hogy Máté Imre Bácsa csodálatos két napot varázsol elénk, és remélem, hogy én is sokukat üdvözölhetem a parázsszőnyeg túloldalán.
Üdvözlettel: Kerekes Csaba
