Tisztelt Egyházfők!

Több, mint tíz éve várok pozitív reakciójukra. Mivel a Napba öltözött asszony szüli a fiúgyermeket - és az Írás nem veszítheti érvényét - , így a katolikus egyháznak kell szülnie.

(A katolikus jelző kifejtése:  „Tökéletes módon birtokolni Jézus Krisztus létének minden gazdagságát, a hit teljességét és az üdvösség minden eszközét.” Ez az I. Vatikáni zsinat definíciója).

Türelmemet bizonyítottam. Önök is bizonyították szívük titkos szándékait…

Kijelentettem önöknek, hogy az Emberfia felvétetett. („Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják. Két asszony őröl együtt, az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják.” Ez beteljesedett 1982-ben.) Megnyilatkozásomkor egyesek bolondnak, mások az antikrisztusnak bélyegeztek. Ezzel önnön ítéletüket vonták magukra. „…Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” A villámként való eljövetelt azonban akadályozzák. Ezért mostantól leleplezem szívük titkos és nem titkos gondolatait, hadd tudja meg a világ, miért is késlekedik az eljövetel.

Nos, most rámutatok, hogy hol is rejtőzködik az antikrisztus szelleme. A laikusok kedvéért kicsit ecsetelem a katolikus liturgia egyik érdekes mozzanatát: A mise egy bizonyos pontján elérkezik az (- még leírni is nehezemre esik, önöket idézem - ) „úrfelmutatás”. A pap felemeli az ostyát, és a következő szavakat mondja: „Íme az Isten Báránya, íme aki elveszi a világ bűneit.” A hívek pedig mind leborulnak a pap és az ostya előtt. A gondolat szabad, mindenki azt gondol, amit akar… Tálcán kínálja az önök által kitalált liturgia a kísértést. A kísértés órája el is jött a világra. Tehát önök között tevékenykedik az antikrisztus, aki magára vonatkoztatja az imádást és leborulást. Meg is teremtették a világosság angyalának (sőt ennél többnek!) mutatkozó démont, aki az ostyaimádatra buzdít. Itt látható erre bizonyíték:

http://www.tlig.org/hu/humsg/hum494.html

A katolikus egyház nagyon jól tudja, hogy az oroszlán halandó ember (nem véletlen a 13 "Leo" pápai név), de az önjelöltség ezen esetben sem működik. Aki felmagasztalta magát, arra megaláztatás vár. Sőt minden emberre megaláztatás vár!   Iz 2.11:  "Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon."

Tele van a világ a szobraikkal, noha az örök Törvény egyértelműen tiltja.

(MTörv 5.8: Ne faragj magadnak képmást semmiről, ami fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben van!)

Szeretik, ha atyának szólítják önöket, holott az Úr maga tiltotta ezt meg! (Mt 23.9: Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.)

Vajon melyik pápa találta ki a "Szentatya" címet magának? A jelen állapotot tekintve mindegy, hiszen nincs pápa, aki megtiltaná a cím használatát! (Jn 17.11: Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.) Jézus alkalmazta ezt a címet, mint tudjuk. Azt is tudjuk, hogy kit illet.

Nos, Ratzinger úr, ön is felmagasztalja magát a Fiú fölé?!

Lefoglalták a mennyek országának kulcsát. Maguk nem mennek be, akik pedig bemennének, azokat akadályozzák.

Leleplező írásomat közzéteszem az egész világ előtt. Ez az üzenet mindaddig látható lesz, míg a katolikus egyház nem "szül".

Kapuváry György