A neszmélyi hajóskanzenbe 2004. októberében került a Vöcsök I. ms. < xml="true" ns="urn:schemas-microsoft-com:office:office" prefix="o" namespace="">

A hajó múzeumnak való átadásakor mondta ezt a beszédet Kovács Zoltán igazgató, aki ezt megelőző napokban került a PassNave igazgatói székébe.

 

 

Tisztelt Hölgyek, Urak,

És had mondjam azt is:

 

Tisztelt Hajós Kollégák !

 

 

Meg kell hogy valljam Önöknek mindjárt az elején hogy meglehetősen zavarban vagyok azért, mert tudathasadásom van. Na nem vagyok azért orvosi eset, de egyik szemem sír, a másik pedig nevet.

Sír azért, mert egy hajótól búcsúzunk, egy dicső pályafutás végleges befejeztét kell hogy ünnepeljük, de mosolyog, mert a Vöcsök I. ms. itt nem akármilyen helyre, és nem akármilyen „társaságba” kerül.

Dicső a Vöcsök I. társasága, hiszen nem akármilyen múltat idéznek ebben a kikötőben „pihenő” hajók, de hirdetnek mást is: a múlt örökségét megőrző emberek elhivatottságát, szorgalmát. Ez számomra – és nem csak számomra, hanem mások számára is – olyan tett, olyan gesztus, amiért köszönettel tartozunk, tartoznak hajós kollégáim is.

 

Remélem, hogy a Vöcsök I. – amely szerves részévé vált a magyar szárnyashajózásnak – jól fogja magát itt érezni, és abban is bízom (inkább úgy mondanám biztos vagyok benne) hogy a hajóskanzen, vagy múzeum gazdái épp úgy fognak rá vigyázni, mint ahogy vigyáztak Rá azok a hajósok, akik 25 éves pályafutása alatt rajta és vele hajóztak, óvták, vigyázták.

 

Pár szóval bemutatnám Önöknek az új „lakót”, a  Vöcsök I. szárnyashajót.

Társaságunk jogelődje a MAHART  - akkor még pályája delelőjén – 1978-ban szerezte be az akkori Szovjetúnióban a gyártó cég egyik legújabb fejlesztésű modelljeinek egyikét a Voszhod 2 motorost.

A hajó 1977-ben épült Feodoszijában, és egy uszályon tette meg az Szovjetúnió-Budapest utat.

A magyar szabványoknak megfelelő átszerelések mellett a hajó új belsőt is kapott, lecserélésre kerültek a meglehetősen puritán ülések, a büfé is új arcot kapott annak idején, és a vállalat vezetésében megindult a szokásos agytorna: mi legyen az új hajó neve.

Tekintettel arra a körülményre, hogy már utazott a magyar flottában Sirály és Sólyom nevű szárnyashajó, sőt volt egy magyar tervezésű és építésű szárnyashajó a Fecske is - így adott volt, hogy madárnevet kapjon a hajó. Bár a Sólyom tudvalevőleg nem vízimadár, de kézenfekvő volt, hogy lehetőleg vízimadárról kapjon nevet.

Először kicsit furcsán hangzott, de végül is így kapta a Vöcsök nevet . (Megjegyzem azért még furcsább lett volna a Réce, vagy a Vadkacsa, a Vadlibáról nem is beszélve….)

Az akkor még csak egyszerűen  Vöcsök motoros ünnepélyes átadása 1978. májusban történt meg.

Évekkel később, amikor ebből a típusból újabb hajók álltak forgalomba lett a hajó átkeresztelve Vöcsök I.-re,  fiatalabb testvérei pedig A Vöcsök II. III., és IV-es nevet kapták meg.

 

„Ki” is a Vöcsök I. szárnyashajó?  Mint látható a hajótest alatt konzolokon egy, illetve több szárny van. Egy bizonyos sebességhatárnál a vízbe merülő szárnyakon felhajtó erő ébred, és ezáltal a hajótestet felemeli a víz felszíne fölé. A kisebb ellenállás hatására a hajó relatíve nagyobb sebességet ér el a szokásosnál, a 65-70 kilométer/óra sebesség kettő, kettő és félszerese a hagyományos hajók által elért sebességnél.

A 25 éves „pályafutása” alatt hozzávetőlegesen másfél millió kilométert tett meg, és kb. 150 ezer utast szállított el, nagy többségét  Budapest-Bécs viszonylatban.

Ez idő alatt elkoptatott 14 hajómotort és 10 darab bronz hajócsavart, de sajnos a szárnyakat is ki kellett egy alkalommal cserélni rajta.

 

Bár befogadóképességét eredetileg 71 utasra tervezték, de a büfé helyigénye és súlya miatt nálunk csak maximum 62 utast szállított. A teljes vízkiszorítása 30,7 tonna, teljes hossza  27,6 méter, szélessége 6,2 méter.

A merülése álló vagy úszó állapotban 2 méter, de szárnyakon repülve 1,1 méter.

A hajót egy darab 1000 LE-s (bocsánat 736 KW-os) feltöltős 12 hengeres diesel V motor hajtotta , maximálisan 1500 fordulat/perc sebességgel.

Persze ez a motortípus nagyon szerette és szereti a gázolajat, 100 litert fogyasztott el egy üzemóra alatt. Természetesen ez a körülmény igen megdrágítja az üzemeltetését, és a mai üzemanyag árak mellett egy szárnyashajó  gazdaságos üzemeltetése lassan bravúrszámba megy…

(De ezt csak úgy zárójelben jegyeztem meg…)

 

A 25 éves pályafutása alatt igen sok közismert ember tisztelte meg jelenlétével a hajót, a legismertebb közülük Gorbacsova volt, akit Budapestről Visegrádig vitte kiséretével a hajó.

Jó pár igen csiklandós helyzetben is volt a hajó, és egy párszor meg is adta magát, de hát igazán nem várható el egy állandó magas színvonalú szolgáltatás még egy hajótól sem.

 

És sajnos már azok a kapitányok, gépüzemvezetők sincsenek közöttünk, akik szinte legendákká nemesültek, és szolgáltak a hajón, éltek együtt a hajóval, jó pár közülük már az égi vizeken hajózik.

 

Talán nem tűnik dicsekvésnek ha úgy adom át Önöknek a hajót, hogy elmondom, hogy egy emblematikus hajóval lett gazdagabb az öböl.

A több mint negyven éves múltra visszatekintő magyar szárnyashajózás egy meghatározó hajója, a magyar személyhajózási tevékenység egy igen jelentős résztvevője most már végleg megpihenhet.

 

Múltunk egy részét most Önökre bízzuk, őrizzék meg az utókornak, vigyázzanak rá.

 

2004. október