Ez év júliusában többedmagammal meghatódva vettünk búcsút Vajas Jenő bácsitól, aki a hivatalos vállalati nyilvántartásban id. Vajas Jenő néven szerepelt.

Személyében olyan valakitól vettünk búcsút, aki a vállalatnál igen közismert ember volt különösen az utolsó beosztása okán: Ő volt az aki a csepeli "Kisforgalmi"-ban hosszú ideig szolgált a köz teljes megelégedésére.

(A fiatalabb nemzedéknek: a csepeli kikötő bejárata felett a Nagy-Dunán volt közvetlenül a Szertár-nevű lekötő, ahol az induló hajók, uszályok a különféle anyagokat vételezték a Szertárban, és vártak elvontatásra, vagy ki-, és berakodásra.

A parton volt egy kis ház, ahol telefon is volt, és igen fontos információszerző találkozóhely volt a hajók személyzete részére, ott dolgozott előbb Dobró Sanyi bácsi, majd később az "öreg Vajas" - holott nem is volt öreg...

Fontos beosztás volt, a hajók és az uszályok az ott szolgáló által tudták meg további rendeleteiket amit a Központban lévő Forgalmi osztály adott.)

Hosszú és viszontagságos életút után került ebbe a beosztásba, ezt megelőzően több évtizedig uszálykormányosként dolgozott előbb MEFTER , majd később MAHART uszályokon.

(Ha jól emlékszem a 901-es - vagy 902-es ? - uszályon volt kormányos, az uszály egy nyitott raktárú ormótlan szörnyeteg volt, Szörnnyé a farkoszorúja tette, hatalmas temetőkapu nagyságú kormánylapátjával megegyezett a szélessége. Állítólag szovjet exportból maradt itt: hát olyan is volt... Érdekes: az Öreg szerette...)

Egy kicsit bizalmi állást töltött be Jenő bátyánk a csepeli „kisforgalmi”-nál, főleg az uszályosok szerették ott tölteni az időt, ahol a rendeleten kívül még igen fontos információkat lehetett beszerezni.

A kor szellemére egy kicsit jellemző volt a szertári kis ház éjszakai funkciója: a csak kilincsre zárt előtérbe ki volt téve egy telefon (érdekes: nem lopták el), és mellette egy valamikori spirálfüzet hátlapja, amin felirata szerint a fontosabb telefonszámok szerepeltek.

A lapon az első helyen a Forgalmi Osztály szerepelt, a második helyen a Legyes telefonszáma díszelgett. (Daliás és legendás idők voltak, mint mondtam, egy kicsit más volt az akkori élet. Akkor még a Forgalmi osztályon éjszakai ügyeletes is volt, és akkor még a Legyes is egy köztiszteletnek örvendő kocsmahivatal volt a kikötői HÉV megállónál, az út túloldalán, ahol a hajósok "kultúrigényüket" ki tudták elégíteni...)

Jenő bátyánknál és környezetében minden egyszerű és áttekinthető volt, olyan mint Ő maga.

Biztos volt, mint egy kikötőbak, mindenkor lehetett rá számítani, minden sallang és felhang nélkül tette a dolgát. Példát mutatott csendben a környezetének, úgy hogy nem is tudta - és nem is akarta tán tudni - hogy példakép.

Tudomásom szerint a felvidéki rokonságában jó pár hajós volt, akik a szlovák hajózásnál dolgoztak, úgy tűnik a hajózás nem csak megélhetési forma volt a famíliájában, hanem életvitel és gondolkodásmód is.

Lehet hogy akarta, lehet hogy nem, de tény: dinasztiát alapított a magyar hajózásnál, konkrétabban a MAHART-nál, fia a Műszaki, a Forgalmi osztályok után mint a PassNave igazgatója vonult nyugdíjba, egyik unokája ma is ott dolgozik.

A véletlen furcsa játéka, vagy talán a sors akarata ? - Jenő bácsi halála előtt nem sokkal a dédunokája keresett meg: hajós szeretne lenni....

Az Öreg biztosan mosolyogva nyugtázta odafönn az újabb nemzedék jelentkezését....