A Magyar Távirati Iroda a hírügynökségek és médiák részére az alábbi közleményt továbbította:

"A MAHART PassNave Személyhajózási Kft. értesíti az utazóközönséget, hogy az Esztergom-Párkány közötti kompjárata 2001. október 11-én közlekedik utóljára"....

Az 1963-ban beindított kompjárat a Mária Valéria híd újjáépítése miatt ezzel végleg megszűnt, maga a komp és a kompot mozgató kishajó (a Zala ex Zalka ms) ezzel nyugdíjba vonult.

És ami nagyon keveseknek adatott meg: hajójával együtt nyugdíjba vonult Bindics István hajóvezető-géptiszt is.

Bindics István (az ismerősök számára csak Pista) igen közismert és közkedvelt volt mind Esztergomban, mind pedig Párkányban, hiszen 1970-tól folyamatosan szolgált a kompon, illetve a Zalát megelőző hajón. Esztergomi lakos lévén kézenfekvő volt hogy ott teljesítsen szolgálatot először II. géptisztként majd később megszerezve a hajóvezetői képesítést hajóvezetőként is.

Megbízhatósága meghozta az "eredményét", hosszú évekig Pista - kivéve ha szabadságon vagy betegállományban volt - mindig ott volt a kompon. (Nem akarok gúnyolódni a dologgal, de mesélték, hogy ha szabin volt otthon korán reggel lejött a partra ellenőrizendő az indulást... Életformájává vált a komp annak ellenére, hogy bármikor bárhová való beosztását egy szó nélkül elfogadta )

Ki lehet számolni hogy hány utas biztonságos átkelését "vezényelte le" a több mint 30 év alatt. Évente 150 - 200 ezer utas, 40 - 50 ezer gépkocsi használta ezt az átkelő helyet és komp csak nagyon ritkán állt, és nem volt szentírás a kiadott menetrend sem, ha sok utas volt a parton Pista bizony fordult még egyet a komppal.

A komp ment ha nagyon kicsi volt a víz, ha nagy volt a köd, csak akkor kellett hogy leálljon amikor a rampán már állt a víz áradás miatt és ment akkor is, amikor az öreg Zala "betegeskedett ". Ment, mert a komp - talán nagyképűségnek hat - de híd volt a két part és a két ország között is.

- Nem gondoltam, hogy ennyien ismernek és szeretnek - mondja Pista egy kicsit meghatódottan.

- Sejtettem én, hogy sok az ismerősöm mind a két városban, de amennyi szeretet kaptam az utolsó napokban az feledtette velem az utolsó időszak hektikus, zaklatott dolgait. Szinte naponta kellett a protokoll miatt Esztergomban, vagy Párkányban a hatósággal, a polgármesteri hivatallal kisebb-nagyobb dolgokat egyeztetnem, és az utasok szinte versengtek azért, hogy az utolsó járattal jöhessenek át velünk. Ismeretlenek jöttek oda hozzám autogramot (!) kérni, és csak egy jó szóért, egy baráti hátbaveregetésért - meghatódtam naponta többször is.

Szerettünk volna mi is méltóképpen elválni kedves ismerőseinktől, barátainktól, vagy 200 darab emlékpólót csináltattunk, és igazán örömünkre szolgált, hogy Orbán Viktor épp úgy örült a pólónak mint a szlovák miniszterelnök, vagy a PHARE miniszter vagy a megjelent vendégek.

- Ellenmondásos érzelmeket keltett bennem és bennünk a híd átadása, hiszen az ember örül az újnak, a szépnek, és annak a jelképnek, amit a híd hordoz, de az évtizedekig végzett munkánk végetért végleg, megszűnt a munkahelyünk.

Az új a jelenünket megszüntette, a jövőnket megkérdőjelezte, csak a múltunk maradt meg.

Nagyképűségnek tűnik, de az a sok ember akivel az utolsó napon kezet fogtam, vagy a vállamat veregette meg megerősített abban a hitemben, hogy a két város múltjában mi is - a komp és személyzete - vastagon benne vagyunk.

És ez büszkévé tesz, ez többet ér bármilyen kitüntetésnél...

Nem árt ha lapunkban is rögzítjük: a Zala + komp személyzete 2001. október 11-én a következő volt: Bindics István géptiszt-hajóvezető

Lovász Attila gépkezelő-matróz

Lévai Zsolt gépkezelő-matróz

Arany Elemér matróz