A MAHART - és bátran állíthatom - az egész dunai hajózás egyik legismertebb és legbohémabb hajósa 1996-ban tette meg utolsó útját, Horváth Árpád hajóparancsnok hamvait 45 év szolgálati idő után végleg elnyelte az Általa oly imádott Duna.

Minden korosztálynak meg van a maga "leg" embere, bizonyíthatom, hogy több korosztálynak Ő volt az egyik legismertebb, legközkedveltebb, legbohémabb alakja, az aki 1947-től 1991-ig hajózott a Dunán, az biztos hogy találkozott Vele.

Ha máshol nem, hát egy dunaparti étteremben, kávézóban, vagy kocsmában. Mert bizony Lumumba - hogy ki és miért pont ezt a nevet adta Neki, nem tudni ma már - ezeken a helyeken igen sűrűn előfordult, nagy barátja volt az " a " betűvel kezdődő jókedvet indukáló folyékony nedűnek.

Ritkán születik olyan ember, aki igen rövid időn belül - mondhatni pillanatokon belül - bárkihez közel tud kerülni. Ő rendelkezett ezzel a tulajdonsággal, szemtanúja voltam, amikor az izraeli államelnök felesége 5 percen belül áttért a Herr Kapitány-ról az Árpikámra, s Frank Zappa is rövid időn belül barátjává fogadta, amit ékesen bizonyított egyik napilapunk címlapja, ami azt ábrázolta amidőn minden protokollt félretéve a hajó kapitánya kart a karba öltve, a tömeg felé jókedvűen integetve elhagyja a Táncsics ms. fedélzetét.

Igazi internacionalista volt a szó jó értelmében, hiszen 1947-ben az akkori szovjet hajózásnál kezdte hajós pályafutását, s onnan 1952-ben jött a MAHART-hoz. Végigjárta a szokásos ranglétrát, s 1967-ben lett kinevezve hajóparancsnokká.

A barátságot és a jó társaságot minden fölé helyező igazán laza, bohém embernek ismertem meg, aki minden hajótípuson feltalálta magát.

Kicsit kalandosra sikeredett az élete, de még ott is fel találta magát, ahol a legtöbb ember csődöt mond, olyan mélységekről is fel tudott kapaszkodni, ami igen kevésnek sikerül, s mindezt valami olyan latinos könnyedséggel, mosolygós vitalitással, laza stílusban adta elő, hogy perceken belül az is barátjává vált, aki előtte még haragudott.

A barátságot és magát a hajózást vette talán egyedül komolyan életében. Közismertek voltak a - különösen téli időszakban - minden kedd délután hajóskollégáival megtartott "klubnapjai" az Izsákiban (ami egy borozónak titulált kocsma a Belgrád rakparton), amit természetesen követett egy csütörtökre szervezett "visszavágó".

A mindenki előtt nyitott társaság vezéralakja Árpi, vagy Árpi bácsi a fiatalabbaknak, a közvetlen haveroknak Lumi volt. Szemtanúja voltam, amikor egy előszilveszteren (ennek a bevezetés is az Ő nevéhez fűződik, rendszerint december 30-án délelőtt kezdődött vagy egy központi irodában, vagy egy le nem szerelt személyhajón és tartott szilveszter estig a "hivatalos" szilveszter kezdetéig) - szóval előszilveszterkor az utcát takarító narancssárga mellényes társaság hangos "Boldog Újévet kapitány úr !"-ral és kellő respekttel köszöntötte.

A viszont-köszöntésében nem volt semmi leereszkedő, hiszen Ők is haverjai voltak.

Két helyen volt igazán elemében: a hajón és valami szórakozóhelyen, ösztönösen irtózott a "könyökvédős" munkaköröktől, ami alatt a parti szolgálati helyek értendők, ahol a munkaidő és vele a szabadidő meghatározott keretek közé van szorítva. Ez a kötöttség személyétől igen csak távol állt.

Bohémságára mi sem jellemzőbb, mint az a laza félmondat, amivel elintézte a bécsi ügynökségünkről történő, akkor nagy port felvert kínos hazarendelését:

"Tudod 62-ben mikor hazaittam magam Bécsből..."

1991-ben ment nyugdíjba, s mind közismertebb lett , s haláláig Ő volt a KAPITÁNY ÚR, így csupa nagybetűvel a különböző kocsmák, talponállók törzsközönsége előtt haláláig.

Nagyon sokan közülük elkísérték utolsó útjára is.