A 60-as, 70-es években volt pályájának csúcsán Carlo Ponti, a neves olasz filmcézár, akinek a nevéhez rengeteg nagysikerű film bemutatása fűződik. Neve volt a szakmájában, amit csak növelt a nálánál sokkal fiatalabb és mutatósabb Sophia Lorennal kötött házassága.

Bármilyen furcsa is, de volt a MAHART-nak is Carlo Pontija, igaz ugyan, hogy csak a beceneve volt ez a név és nem volt világhírű sem, és legnagyobb sajnálatára Sophia Lorennal sem volt kapcsolata.

Profi volt Carlo bátyánk is a rádió környékén, a reggeli és délután (két) periódusidőben fejhallgatóval a fülén, kihegyezett ceruzákkal és távirati blanketták tömegével utasítást vett és adott, és információt gyűjtött. Kicsit büszkén hangoztatta, hogy ő bizony a kommandóra csak akkor megy fel, ha táviratot ad vagy vesz át a parancsnoktól, őtőle ne várja el senki, hogy a telegráfot rángassa, hiszen öreg kutya ne tanuljon új kunsztokat.

A hajózásból csak a rádiózás és a hajószemélyzet hangulata érdekelte.

A rádiózást igazi profi szinten művelte, szinte hihetetlen füllel és ritmusérzékkel rendelkezett.

(Nem Tőle, Róla hallottam: Mielőtt a MAHART-hoz jött dolgozni valami nagy vétség miatt a Postától egy bőrgyárba "száműzték" a varrodába. Feladata volt, hogy bőrdarabokból táskát varrjon megszabott öltésmennyiséggel. Rövid időn belül élmunkás lett, mert az általa készített táskákon a megadott öltésmennyiség volt csak, nem több, nem kevesebb. A villany-varrógép kattogását Ő hallotta és meg tudta számolni....)

Mivel rövid - alig 10 éves - hajózási pályafutása alatt elsősorban (sőt talán kizárólagosan) a Zuhatagra "száműzött" hajókon dolgozott, ezért többnyire tartósan rendezkedett be szolgálati hajóján. Pakkjában mindig ott volt a fényképezőgép, s a kor technikai vívmánya egy 8 mm-es filmfelvevő is, néha még egy komplett előhívó és nagyítókészülék is. Később aztán beszerzett egy filmvetítőt is.

Fotózott és filmezett, eszméletlen mennyiségű fényképpel és filmmel rendelkezett, s mint a vizuális technikában járatos személy gyakran tartott zártkörű, vagy nyitott - a körülmények úgy mint társaság és elfogyasztandó italok mennyisége döntöttek a rendezvény nyitottságáról.

Valószínűleg - sőt biztos - e filmesemények rendezésének következményeként ragasztotta Rá valamely fantáziadús kollégánk a Carlo Ponti becenevet..

Persze a rendezvény anyaga - maga a levetítésre kerülő alkotás - legkevésbé illett volna egy mozi műsorrendjébe, hiszen főszereplői ruhát csak nagyon rövid ideig viseltek magukon, s a ruháknak is csak dramaturgiai szerepe volt. E két, vagy háromszereplős műalkotások szigorúan 18 sőt némelyik 24 éven felüli nézőknek készült, s legkevésbé irodalmi élményt adtak a nézőknek.

A komoly tanár úr arcán pajzán mosollyal elégedetten nyugtázta a jelenlévők magvas beszólásait, poénjait, s egy kicsit pironkodva néha Ő is hozzátett a film cselekményéhez egy-két megjegyzést.

Néha az volt az érzésem, mintha szégyellte volna rendezvényeit, vagy félt ? - ma már nem lehet tudni.

Persze a mai videotékás világban már nincs olyan unikális jellege a "továbbképzéseinek" mint akkor volt , úgy hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy tartott attól, hogy kitudódhat a vizuális technika iránti vonzalma, s annak ki tudja milyen következményei lettek volna.

A mi Carlo Pontink sajnos lebetegedett, a rengeteg cigaretta és töménytelen mennyiségű kávé megtette a hatását, ha jól emlékszem érszűkülettel le is százalékolták még nyugdíjbavonulása előtt.

Visszavonultan, aránylag fiatalon 62 évesen hagyta itt ezt a világot.

Lehet hogy "odaát" is vetítéseket tart ?