Nagyon közismert - mondhattam volna azt is, hogy közszeretetnek örvendő - egykori kollégám, (talán mondhatom azt is hogy barátom) személyét próbálom felidézni . Hat éve ment el közülünk végleg, sokat szenvedve, harcolva a kórral halt meg Csurgó Iván hajóskapitány.

A legfiatalabb kapitányok egyike volt, nagyon gyorsan csinált "karriert" végigjárva a fedélzeti tisztek akkori ranglétráját, s fiatalként került ki az akkori Vonalfőnökségre személyzeti beosztónak.

(Vonalfőnökség, ez a kifejezés is lassan kikopott a szakmai zsargonunkból épp úgy mint a Balpart, a hosszú csatolás, vagy a hosszú fux, vagy a vágatás, esetleg a Repedt plafon, vagy a Legyes....., de ez egy más téma.)

Nagyon gyorsan teremtett kapcsolatokat, személyisége valami olyan könnyed, vibráló és repkedő volt mint a beceneve, amit a barátok széles köre többszemközt is használhatott, míg a fiatalabbak többnyire csak a háta mögött - Csipiként ismerte a hajósok széles társadalma.

Szinte mindig mosolygott még azokban a szituációkban is amikor nem kellett volna. Próbált Ő komoly lenni már csak a beosztásából fakadóan is: beosztói feladata mellett Ő volt a cég fegyelmi biztosa is. (Ez a beosztás is fura ma már, de bizony a legendás cornavinos, orkános, "pamukos" világban volt munkája épp elég.)

Feladata nem volt egyszerű, Neki kellett a kisebb - nagyobb bűnt, botlást, vám és egyéb kihágást kivizsgálni a delikvens kihallgatásával, a terhelő bizonyítékok összegyűjtésével, de becsületére legyen mondva nem csak a terhelő, hanem a mentesítő bizonyítékokat is gondosan összeszedte. Annak ellenére, hogy igyekezett nagyon komolyan a szó szoros értelmében ezeken a kihallgatásokon "viselkedni", azért a terhelttel inkább azt éreztette, hogy nem is olyan nagy bűn nyomja lelkiismeretét.

A kihallgatást aztán baráti értékelés követett a Stop-ban vagy a Havas Művekben (ki emlékszik még ezekre a helyekre ?), ahol a bűnös általa már többnyire feloldozást is nyert.

Nem tudom hogy csinálta, de Rá soha senki nem tudott haragudni, pedig a Vonalfőnökségen és később a passaui meg a regensburgi képviseleten nagyon sokszor kellett kellemetlen feladatokat teljesítenie, vagy teljesíttetnie.

Közismert volt a műszaki dolgokkal kapcsolatos antipátiája, a hajón a gépházat elkerülte, és saját bevallása szerint a nipper kezelése számára egy kiismerhetetlen, bonyolult szerkezet volt.

Műszaki anti-intelligencája olyan mértékű volt, hogy még egy villanykörtét sem tudott becsavarni....

Kiegyensúlyozott, optimista barátként kezelte mindenki, és őszinte együttérzést váltott ki amikor valamilyen súlyos kór leverte a lábáról és hosszú ideig lebegett azon a bizonyos mezsgyén, amely a valós világot és azt a másikat elválasztja.

Felépült, még megpróbált olyan lenni, mint amilyen régen volt, de a lelke már nem az volt mint egykoron, kevesebbet sztorizott, mesélt és kevesebbet is mosolygott.

Nagyon fiatalon ment el, betegsége azt a csak Rá jellemző vibráló optimizmusát, jókedélyét , és sajnos Őt magát is elkoptatta.........