Szomorú az aktualitása emlékezésemnek, megdöbbenve olvastam, hogy 70 évesen elment ismét egy nagy alakja Társaságunknak, meghalt Szilágyi Ernő József , vagy ahogy mindenki ismerte "a Csuszpi", nyugdíjas üzemvezető. (Hiába lett Ő hajócsoportfelügyelő, Ő csak üzemes marad azt hiszem nem csak nekem, hanem mindazoknak akik ismerték, szerették, tisztelték.)

Roppant szeretetreméltó ember volt, szinte betegesen irtózott attól, hogy valakinek ártson akaratlanul is. Csipkelődései is tele voltak tapintattal, zrikálásai is visszafogott, szinte gyengéd volt. Véleményem szerint galambepéjű volt.

Közel egy évig voltam Vele egy hajón az akkor még legendás Szombathely nevű vontatón. Az hogy kiváló hajó és megitélésem szerint kiváló gárdája volt, az Neki épp úgy köszönhető volt mint parancsnokunknak, Márkus Istvánnak.

A két vezető összhangja kihatott a hajóra is, a fedélzet-gépházi elkülönülés még nyomokban sem volt tapasztalható, a gépkezelők is tudtak festeni a fedélzeten és mi is lementünk a gépházba olaj- vagy perselycsere esetén segíteni.

Ha jártasságot nem is tudtam szerezni a gépházban, de legalább nem volt olyan idegen számomra az a sok kapcsoló meg csap, meg cső, sőt még segédmotorozni is tudtam.

Gyakorlati ismereteim megszerzésében a két gépkezelő és a gépész úr segített, míg az elméleti oktatásomat az Üzemvezető Úr - később Csuszpi bátyám - végezte.

Személyéhez kapcsolódik sikeres átverésük is, aminek szenvedő alanya lettem, s a tanulópénzt - egy üveg finom whiskyt - is én álltam. Történt hogy önbizalommal telve akkor még Üzemvezető úr, Gépész Úr és egyáltalán a gépháziak engedélye és tudtuk nélkül bekapcsoltam a géptérben a konvertert.

Később ezt természetesen észrevették, és partizánakciónak minősítve tettemet körültekintő, részleteiben is kidolgozott haditervet agyaltak ki megbüntetésemre.

Amikor a szokottnál komolyabb képpel Csuszpi bátyám feltárta óriási (általuk kitalált) hibámat és annak következményeit, miszerint 4 db akkumulátort "fektettem ki", de ez nem gond írjam csak alá a kárjelentést , majd Ő közbenjár hogy ne kelljen a teljes összeget kifizetnem és a többi.és a többi, - mit tagadjam, padlót fogtam, rámszámoltak.

- Beszéljünk még róla a többiekkel is - ezzel bocsátott utamra az első kihallgatásról. Este tele félelemmel oldalogtam a "gépszalonba" -azaz a műhelybe ahol már a többi gépész is ott volt mint egy vésztörvényszék, s remegve kínáltam meg Őket egy kis itókával, mondván hogy így oldottabb a hangulat.

Roppant frappáns megoldást találtak a gondjaimra - de csak azután miután megitták a whiskymet.Széttépték az elkészített jelentéseket, jegyzőkönyveket , s biztosított mindegyikőjük arról, hogy a gáláns fájdalomdíj elpusztítása a barátságunkat csak elmélyítette, és nem is történt ezen kívül semmi, suszter maradjon a kaptafánál, fedélzetit eztán is szívesen látnak a gépházban, de csak engedéllyel és kisérővel...

Csuszpi bátyám évekkel később bevallotta, hogy a többiek bűne volt az egész, Ő csak beosztása miatt és pedagógiai szempontból volt részese az akciónak amit én akkor éreztem is félrenézéseiből, mosolygós szeméből, de igazándiból nem mertem elhinni hogy monstre átverés áldozata vagyok.

Megrázott a halála, kár hogy ez a tette nem átrázás volt....